Sorozat

Dél-London az új Harlem – Szupersejt

Szupersejt - Tosin Cole

A Netflix is előállt saját szuperhős-történetével. A Rapman által fémjelzett Szupersejt (Supacell) a zsáner összes kliséjét bevetve egy fanmade jellegű szuperhős sorozattá válik, miközben elfogultan ideologizál.

A Szupersejt a Netflix legújabb nagy dobása, hogy az elmúlt évek hype őrülete után a szuperhősfilm műfaját újra top trendivé tegye. Az már többször bebizonyosodott, hogy a zsáner egyébként a látványorgián és a célzottan az egyszerű nézői ingerekre ható narratíván túl nem igazán képes mélyebb volumenű, fontos üzenetekkel szolgáló produktumot létrehozni. Születtek azonban kivételek is, melyek felnyitva a nézők szemét a műfajon belül parodizálták ki annak elemeit (The Boys), vagy épp megmutatták, hogy a képregények univerzumában rejlő karakterekből igen is lehet egy sokkal mélyebb, társadalomkritikus, az agyatlan akciót és szuperképességeket nélkülöző, emberi drámára fókuszáló filmet (Joker) készíteni.

A Szupersejt első látásra igyekszik megfelelni az elvakult szuperhős-fanoknak is,

miközben szubjektív látásmóddal, műfajkeveredéssel törekszik a zsáner megújítására. Dél-Londonban járunk és rögtön egy szerteágazó történetet kapunk, öt egymástól különböző fekete karakterét, akik a társadalom alsóbb rétegeihez tartoznak. Michael (Tosin Cole) egy becsületes futár, Tazer (Josh Tedeku) egy helyi pitiáner banda vezére, Sabrina (Nadine Mills) egy kedves nővér, Rodney (Calvin Demba) egy kisstílű drogdíler, Andre (Eric Kofi Abreba) pedig egy állásszédelgő, szegény apa. Mindnyájan szuperképességekkel rendelkeznek, merő véletlen olyannal, amelyre talán a leginkább szükségük van. Rodney a hipergyorsaságával kezd el sokkal nagyobbat kaszálni a drogbizniszben, Tazer a láthatatlanná válással ellenségeit könnyedén elintézve terjeszkedik az utcán, Sabrina a lebegtetéssel védi meg sebezhető húgát, Eric a Hulk erejét bevetve jut pénzhez, a hősszerelmes Michael pedig esélyt kap, hogy megmentse jegyesét, Dionne-t (Adelayo Adedayo).

Michael ugyanis véletlenül a jövőbe utazva találkozik idősebb énjével és az előbb felsorolt további négy személlyel. Idősebb Michael pedig parancsba adja neki, hogy kutassa fel őket és fogjon össze velük. Különben Dionne meghal. Michael csupán négy keresztnevet kap saját magától, hogy azzal boldoguljon egy közel tíz milliós város déli részében. Hamar kiderül, hogy a feketék eltűnésének gyakorisága a régióban egy titkos fehérekből álló csoporthoz kötődik, akik kapucnis, szintén szupererővel rendelkező alakokkal fogatják be a tékozlókat, hogy aztán kísérletezhessenek velük.

Szupersejt

A sorozat kreátora, a rapper Rapman első nagyjátékfilmes rendezése a Blue Story volt, ami korábbi YouTube-ra feltöltött rövid sorozatának remake változata. Az önéletrajzú ihletésű történetben – ami szintén Dél-Londonban játszódik és kvázi gengszterfilm dráma – két barát ellenségé válását és egy bandaháborút követünk nyomon. Korábbi realista filmje után éles váltásnak tűnhet a Szupersejt, azonban személyes tapasztalatai feltehetően itt is komoly inspirációs forrásként szolgáltak számára. Tazer vagy az ő „tesói” akár Rapman alteregójaként is értelmezhetőek. Mindemellett pedig az ő és Krazy (Ghetts) barátságból született rivalizálás a Blue Story Timmy és Marco kapcsolatának itteni megfelelője.

Rapman a Szupersejt zenéjében sem tagadta meg magát.

Nem csupán háttérzeneként használja a hip-hop-ot, hanem szervesen az elbeszélés részévé teszi. A kortárs gengsztervilágra már nem a 8 mérföld-féle rap párbajok jellemzőek, hanem az Instagram élőzésekben üzengetés, meg a YouTube-ra feltöltött zenei klipek. Az azonban, hogy a gettólét bizonyos elemei digitalizálódtak, még nem jelenti azt, hogy a bandák közti háborúk ne lennének véres kimenetelűek. Tazer annak ellenére, hogy kifejezetten antihős jegyeket hordoz – lop, csal, gyilkol a hatalomért – tetteit relativizálja a sorozat. A nála még kegyetlenebb Krazynek is csupán az a funkciója, hogy Tazer általa megigazuljon és egy csapásra feladja önző terjeszkedési terveit a jó cél érdekében.

A gettófilm műfaja adja a Szupersejt sorozat magját.

Az pedig látszik, hogy maga Rapman is ebben a műfajban érzi komfortosan magát. Ugyanis a bandaháborúk kapcsán beemeli a bosszú és a bajtársiasság témaköreit, miközben naturalisztikus erőszakábrázolással operál. Összességében egy rendkívül sötét képet fest Dél-Londonról. Tény, hogy a városnak vannak valóban zűrös környékei, történnek fényes nappal is késeléses támadások, de a bűnbandák rendőri következmények nélküli ténykedései már-már a legsötétebb harlemi korszakokat idézik.

Hiába a hangulatos és működőképes gettófilmes vonal, sajnos a gagyi szuperhősös megvillanások epikus zene kísérete mellett kapják a rivaldafényt. Egy érdekes tanulságra azonban rámutatott a sorozat a színészek és a CGI összhangja kapcsán. A színészek kevés tapasztalata kiütközik, amikor el kell játszaniuk szuperképességeik használatát. Tovább nehezíthette a dolgukat, hogy szintén tapasztalat hiányában a rendező sem instruálhatta úgy őket, így kvázi minden ilyen jelenet egy gyakorlatként szolgált számukra.

A Szupersejt fan-made szuperhős sorozat státuszát természetesen a gyenge speciális effektek is megerősítik.

Rapman elfogult alkotói látásmódja pedig még a mögöttes tartalomra is rányomja a bélyegét. Azzal semmi gond nincs, hogy a Szupersejt szereplői főként feketék, sőt mondhatni erénye, hogy rendkívül különböző karaktereket vonultat fel és igyekszik eloszlatni a negatív fekete sztereotípiákat. A főbb karakterek közül csupán Tazer a klasszikus értelemben vett fekete gengszter, aki családi háttere miatt kerül az utcára. Ezzel szemben André az ártatlanul meghurcolt fekete archetípusaként igyekszik tisztességes úton kitörni a nyomorból. Heves vérmérséklete olykor mégis tévútra viszi. Michael és Sabrina pedig a mintapéldái annak, hogy becsületes dolgozóként is meg lehet élni egy elfogadható életszínvonalon.

Az azonban már az elejétől fogva egészen nyilvánvaló, hogy a fehér karaktereknek nem osztottak túlzottan hálás szerepeket pozitív megítélhetőség szempontjából. A drogdíler Spud (Giacomo Mancini), az ápolók vezetője és egy idős kórházi betegen kívül nehéz azonosulható fehér karaktert találni. A feketéken keresztül pedig a rasszista kártya kerül kijátszásra. Az olyan elszólásokon túl, mint az „úgysem léptetnek elő, mert fekete vagy”, sikerült a lényegesebb fehér karaktereket olyannak beállítani, mint akik kihasználják a feketéket.

A sorozatban lényegében visszatér az újkori rabszolgatartó brit birodalom éthosza.

A titkos, fehérekből álló ellenséges csoportról nem sokat tudunk meg, de azt sejteti a sorozat, hogy világhatalomra törő céljaik vannak. Ráadásul az összes utcai kamera képe és egy profi képfelismerő szoftver is a birtokukban van. Afféle MI6-ként működnek és mivel láthatatlanok a rendőrség előtt, feltételezhetően az államhoz közeliek.

Rapman szerint tehát a hatalom a fehérek kezében van, a feketék csupán az illegalitás ügyleteken keresztül szerezhetnek némi hatalmat. Többször ki van hangsúlyozva, hogy a Szupersejt jelenkorunkban, tehát 2024-ben játszódik, és lerí róla, hogy alkotója figyelmeztetésnek szánja. Rapman szerint reális lehet a veszélye annak, hogy a feketéket újra elnyomásba taszítsa a hatalom. Az Egyesült Királyság jelenlegi miniszterelnöke, a pandzsábi származású Rishi Sunak és London polgármestere, a pakisztáni származású Sadiq Khan, mindketten népszerű politikusok. Utóbbit idén választották újra. Nagy-Britannia parlamentjének tíz százaléka ráadásul nem fehér etnikumú. Ez a szám pedig választásról választásra növekszik. Az ideire például még többet jósolnak.

Rendkívül káros alkotói hozzáállás egy kevert társadalomnak azt üzenni, hogy féljenek a szerinte kizárólagos hatalmat gyakorló fehérektől. A woke szellemében természetesen megengedett ez a fajta gyűlöletszítás, csak érthetetlen. Hiszen

Rapman az európai államok egyik legkevésbé rasszista és leginkább elfogadó társadalmába helyezi a történetet.

Több relevanciája lenne ennek a történetnek, ha évtizedekkel korábban játszódott volna, amikor még a rasszizmus égető probléma volt Angliában és szerves részét képezte a felső köröknek. A Szupersejt lehetett volna akár egy olyan sorozat is, amely párbeszédre sarkallja a feleket, ellenben az általánosítás eszközével élve sokkal inkább a széthúzást pártolja.

Szupersejt - Nadine Mills

Rapman nem kicsit feszítette túl a húrt azzal, hogy a töltelék jelenetekben is olyan helyzeteket alkot, melyekben megszánjuk a feketét, a fehéret pedig elítéljük. Erre kiváló példa az a jelenet, amikor a félvér Rodneyt kvázi elküldi a fehér anyja, mert a férje rasszista. Ezt némileg azért kompenzálja például Spud elveretésével, hogy ne tűnjön annyira szélsőségesen fehérek elleni hergelésnek. Ettől függetlenül a képlet egyszerű marad.

A Szupersejt negatív fekete karakterei is csupán egy felsőbb (fehér) hatalom befolyása miatt annyira gonoszak.

Alapvetően nem lenne baj azzal se, ha minden fehér karakter negatív lenne, hogyha nem egy ekkora térben játszódna a sorozat. Példának okáért a Tűnj el! azért tudott működni, mert kifejezetten egy rasszista fehér család és annak szűk körére összpontosítva formált releváns véleményt az amerikai társadalom szélsőjobboldali csoportjáról.

A Szupersejt első évadának vége egy kialakulóban lévő polgárháborút sejtet

a szabadságukat megvédő szuperhős feketék, valamint a fajtársaikat szolgasorban tartó és ellenük hangoló fehérek között. A műfaján belül kevésbé látványos és akcióban szegényebb első évad tehát megalapozott egy lehetséges következő etapot, melyben a „szuperhősök” összecsapásai még gyakoribbak lesznek.

A sorozat markáns szerzői kézjegyekkel rendelkezve a szellemiségével egyetértő kurzus javára készült. Az inkorrekt húzásaival pedig nem hordoz magában releváns üzenetet, kizárólag személyes kinyilatkoztatásként elfogadható. Az viszont mindenképp dicséretes, hogy

a Netflix támogat olyan fiatal alkotókat, akiknek eddig kevés lehetőségük volt bizonyítani.

Habár Rapman a Blue Storyval képes volt átadni hitelesen az új-generációs utcagyerekek történetét, a Szupersejt komplexebb narratívájába már belebukik. Pusztán azzal, hogy egy átgondolatlan koncepcióval, teljesen erőltetett, irreális forgatókönyvi húzásokat alkalmaz.

Rapman még nem érett meg arra, hogy alázatosan, a megfelelő eszközökkel harcoljon egy jó ügyért egy Netflix adta óriási lehetőséggel. A Szupersejt egyedüli érdeme, hogy bevállalósabb volt, mint a legtöbb Marvel film. Bár mélységesen nem értek egyet az üzenetével, be kell látni, hogy ennek legalább van.

A Szupersejt már elérhető a Netflix kínálatában.

Antalovics Dániel

Antalovics Dániel az EKKE mozgóképkultúra és média szakán tanulta a filmkészítés fortélyait. A lélektelen filmeket megveti. Kedvencei a szürreális, a disztópikus és a társadalmi problémákat feszegető filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com