fókuszban Sorozat

Agyvelővel tarkított képregénylapok – The Boys (2. évad)

Nagyot robbant tavaly a The Boys című szuperhősirtó sorozat az Amazonon, a második évad pedig még több vért, erőszakot és polgárpukkasztást ígér – fenyeget a túltelítettség? A cikk az új szezon első három epizódja alapján készült.

Eric Kripke lassan végleg szögre akaszthatja az Odaát című sorozatot annak 15. évadja után, az alkotó azonban addig sem tétlenkedett. Tavaly bemutatott The Boys című sorozata hamar tett szert széles körű népszerűségre, és az Amazon Prime egyik legnagyobb húzónevévé vált. Mi rejlik a szuperhősös sorozat sikere mögött, hiszen már egy évtizede ontják felénk az audiovizuális médiumok a latexruhás messiásokat? A The Boys pontosan tisztában van azzal, mennyire telített a piac a hőstémával, és reflektál is erre szüntelenül.

A Garth Ennis (Prédikátor) képregényén alapuló világ hűen tükrözi szerzője szkeptikus véleményét. Az író ugyanis ki nem állhatja a képmutató szuperalakokat, és egy szerinte valóságosabb univerzumot hozott létre annak érdekében, hogy megmutassa, mi várna ránk a különleges képességű emberek eljövetelekor. A Hétként ismert Igazság Ligája parafrázis-csapat a legnagyobb amerikai vállalat penthouse-ában kuksol a világra. Fontos, hogy magasan legyenek, hisz onnan még inkább hangyának tűnnek az emberek a félistenek szemében. A bolygószerte ismert kosztümös „jótevők” pedig főleg a PR és a merchandising eladások miatt hagyják hátra fényűző életüket és mentenek meg pár embert a tévékamerák kereszttüzében.

A negatív Superman, Wonder Woman, Flash és barátaik ezen felül inkább visszaélnek erőikkel, saját ganéságukra használják azt, és terrorizálják az átlagembereket, ha úgy hozza az élet. A hátuk mögött álló óriásmulti, a Vought pedig minden erőforrását latba veti a szuperek ballépéseinél. Vannak azok, akik átlátnak a marketingmázon, és személyes tragédiák kétségbeesésénél fogva megpróbálkoznak a lehetetlennel: megpróbálják kinyírni a köpenyes köcsögöket.

Az első évad harsánysága és a politikai korrektség teljes hiánya miatt lehetett sokak kedvence.

Bár a főszerepben lévő átlag fickó, Hughie (Jack Quaid) egy tisztelettudó, rendes alkat, a felette bábáskodó szadista Billy Butcher (Karl Urban) már nagyon nehezen választható le a rosszfiúktól – ő vendettára éhes. Szemben velük egy igazán utálható, minden hájjal és szupererővel megkent banda található, a néző pedig könnyen azonosul a lúzer senkikkel, akik ugató kis tacskóként mennek neki a rottweilereknek.

A The Boys a második szezonban további viszi ezt a hangnemet. A főszereplők továbbra is húzós szituációkba kerülnek, már az egész ország körözi őket, amiért kinyírták a láthatatlan embert, és még egymással is konfliktusaik vannak. A közös ellenség azonban erősödik: a kinyuvadt hérosz helyére egy pökhendi, újhullámos feminista érkezik, akinek képességei közé tartozik, hogy ugyanannyit keres, mint a férfiak, valamint villámokat szórnak az ujjai. Nem meglepő módon hamar kimutatja a foga fehérjét, mikor mellékesen lemészárol egy fekete civilekből álló lakóközösséget: talán még veszedelmesebb alak lehet a jövőben, mint a showt folyamatosan ellopó kamu Superman, Homelander (Antony Starr).

Eric Kripke sorozata folytatja az ismert ütemet, amit kicsivel több agresszióval, de kevesebb gondolattal spékel meg.

Ugyanis a sorozat nagyon jól érzékeltette a szuperhősök bemutatásával a sztárvilág rettenetes allűrjeit, a média által generált látszatvalóságot, és a kultuszt, ami övezi a hírességeket – mindezt egy szuperhős történetben. Ezt már csak ismételni lehet: a második évad semmivel nem tud többet mondani a mediatizált személyekről, úgyhogy a brutalitást kapcsolja feljebb. Minden részben hullanak a fejek, törnek a koponyák, robbannak szét az agyak és fröcsköl a vér, amerre csak lehet. Félő, hogy a The Boys hamarosan beleesik a saját csapdájába: addig tolja a pukkasztást, amíg már repetitív és közönséges lesz, mert humor nemigen társul már a jelenetekhez.

Pár szatirikus jelenet (a korábban atomjaira robbantott láthatatlan embert egy üres üvegkoporsóban temetik el) fért csak el a három részben, ezen felül az akció, a káromkodás és az erőszak került a fő fókuszba. Azonban korai még leírni a The Boyst, de kétségtelenül megjelentek olyan tényezők, amik rombolhatják a sorozat nimbuszát. Viszont a bevezetett új karakterek, köztük a már említett szuperhősnő, Stormfront, valamint a cégvezető szerepében sokadjára Gus Fringet játszó Giancarlo Esposito szolgálhatnak még meglepetésekkel. Ha az alkotók ügyesen lavíroznak, és új, izgalmas, ne talán diskurzusra alkalmas témákat vetnek fel a szórakoztató akcióparádé mellett, akkor nem lesz miért aggódni.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Kritika rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya