Sorozat

Kafka beájulna – The Curse

Mennyire lehet valós egy reality műsor, ha a készítők sem igaziak? A The Curse médiaszatírának álcázza magát, valójában egy sötét párkapcsolati horror egy komikusgéniusztól, aki talán most túl messzire ment.

A The Curse kísérleti sorozatnak is beillik. Logikus folytatása annak az életműnek, amit egyik legfőbb alkotója, Nathan Fielder elkezdett. Korunk egyik legizgalmasabb médiaművészéről beszélünk, aki legutóbb A próba című zseniális projektjével igyekezett sosem látott friss (és lehangoló) ötleteket hozni a műfajba. Nagyon fontos megérteni a The Curse előtt, hogy Fielder honnan jött, egyszerűen fogalmazva „kandikamerás” műsorainak ugyanis evolúciója van.

A Nathan for You egy olyan sorozat paródiája volt, amelyben egy szakértő segít feltörni a kiskereskedőknek egy-egy bravúros ötlet segítségével. Fielder saját maga bizarr alteregóját formálta meg: a középszerű üzletembert, aki teljes meggyőződéssel és elképesztő, kényszerességre hajazó részletességgel vitte végig mesterterveit. Eközben a sorozat rendszeresen reflektált arra, a címszereplő mennyire alkalmatlan szociális téren; ebből fakadt minden kínos humor – a nézők olyan jeleneteket láthattak, amitől az Office Família Kft-nek tűnhet. Majd jött A próba, amely még egy réteggel többet mutatott meg a boszorkánykonyhából. Kamuhelyzeteket teremtettek, hogy abban a szereplők levizsgázhassanak egy őket szorongató szituációban, mielőtt megtennék azt élesben. A próba elképesztő humora mellett elkezdte elmosni a határokat a műsorkészítő és az öncélú manipulátor között, sőt, vizsgálta a sorozat és a komplett reality műfajának etikai határvonalait.

Most Benny Safdie-vel, a Jólét és a Csiszolatlan gyémánt rendezőpárosának egyik tagjával adták össze kreatív erejüket, hogy megvalósítsanak egy olyan sorozatot, aminek garantáltan nincs párja. Mert a The Curse szinte elmagyarázhatatlan élmény, hiszen rengeteg dolognak tűnik egyszerre, de

egészen az utolsó epizódig kap újabb, meglepő aspektusokat.

Ez Fielder első szkriptelt szériája, itt nincs kandikamera, cserébe pont egy ilyen produkció készítése körül folynak az események. Első blikkre egy ismerős, öntömjénező átalakítós reality sorozatot készítenek a szereplőink, Whitney (Emma Stone) és Asher (Nathan Fielder), akik a való életben is egy párt alkotnak. Céljuk zöldebbé tenni a bolygót, miközben egy őslakosokkal teli deprivált kisvárost is felemelnek a nyomorból. Ennek érdekében méregdrága fenntartható otthonokat hoznak létre, amelyekről hamar kiderül, hogy élhetetlenek, de nem is baj – a lényeg, hogy legyen tévéműsor, amelyben elmondhatják felragasztott Colgate-mosollyal, milyen varázslatos ez a lepusztult környék, ahol amúgy „fehér megmentőként” szinte mindenki ellenszenvvel tekint rájuk. Ez csak a sztori egyik rétege, és még csak nem is a legfontosabb…

Miközben folyamatos a zűr a greenwashinggal bőven vádolható sorozattal, a pár munkáját rendre hátráltatják azok a körülmények is, amelyek a forgatáson jelentkeznek. Ennek katalizátora Dougie (Benny Safdie), a rendező, aki igazi médiag*ci, gátlástalanságban mindig tud mélyebbre süllyedni. Ahogyan ő keretezné a műsort vágás és dramaturgia szempontjából, az mutatja meg Whitney számára, hogy élete párját mennyire megveti, férfiatlan természetére, humortalan balfácán figurájára csak a szemét forgatja – amely pillanatokat a kamera is rendre rögzíti. A főhősök kapcsolata megtörni látszik, Asher pedig közel sem az a karakter, aki képes összeszedni magát és helyrehozni a dolgokat. A The Curse nem erről szól, hanem a lefelé tartó spirálról; az apróbb figyelmetlenségek, kínos helyzetek végül ordas nagy problémákhoz vezetnek.

Ez a sorozat elvileg vígjáték, de nem akarja, hogy nevess rajta.

Mintha a megközelítés végig az lett volna, hogy leszámoljon a kínos humor eszközével. Mert a néző kacag, hiszen feszeng és nincs más módja arra, hogy feloldja ezt a kellemetlen helyzetet. De minden ilyen szituációban, ahol egy olyan karakteren nevetünk, aki épp megszívja, egy épülő traumát vagy egy összetört életet látunk. A The Curse emellett foglal állást, és most az egyszer nem hagyja, hogy a néző a könnyebb utat válassza.

Ezek az emberek rettentő feszengéseket élnek át saját gyarlóságuk, képmutatásuk, hazugságaik és alkalomadtán balszerencséjük miatt. Állandóan szerepben vannak, legyen az szimpatikus műsorvezető, odaadó filantróp, határozott üzletember vagy szerelmes férj és feleség. Necces kérdések egy tévéinterjún, félresikerült jótékonykodás kamera előtt, keménykedés valódi nehézfiúknak, beszélgetés apóssal a péniszméretekről, randi, ahol az egyik szereplő bevallja, hogy ő okozta a balesetet, amelyben meghalt a felesége. A néző kitartva nézi végig ezeket: ezekkel a falkaparóan nyomorúságos pillanatokkal a sorozat mélyebbre ereszti le a szondát, mint azt a vígjáték műfajában akárki teszi.

Fielderék most már addig fokozták a szekunder szégyenre építő „cringe” humort, hogy az valóban átment thrillerbe.

Folyamatos a baljós hangulat, és ez nemcsak az egyik mellékszereplő kislány feltételezett átka miatt lebeg a szereplők feje felett: a reality műsor, a rengeteg kamera és szereplés fokozatosan fejti le róluk a mázat, amelyet a magánéletükben is hordanak. Whitney már maga sem tudja, hogy behazudta-e magának a szerelmet, vagy azt, hogy ő a kisemberek megváltója, egy zöld apostol-e. Emiatt lépten-nyomon validációt keres a helyi őslakosoktól, hogy tényleg hasznos-e, amit csinál és nem csak saját egóját építi belőle. Asher pedig a legszomorúbb karakter, akit az utóbbi években tévére pakoltak. Érezhetően nem szereti a felesége, nem vicces, nincs kiállása, nincs gerince, minden keménykedése hiteltelen, és még a farka is rettentő kicsi. Franz Kafka nem tudott volna ilyen nyomorult figurát írni – az ő hatása a záróepizódban direkten megjelenik, ott a sorozat kicsit el is száll.

Valószínűleg az eddigiekből is érezhető, hogy a The Curse rendelkezik igazán érdekes ötletekkel, újszerű megvilágítással, olyan színészekkel, akik kifogástalanul játsszák saját karaktereiket (a Safdie-Fielder-Stone trió mindegyike csodás). De mégis miről szól ténylegesen a sorozat? Mert nem a dzsentrifikációról, a hazug iparágról, a greenwashingról – holott ezekkel kapcsolatban is vannak izgalmas gondolatai. Inkább arról az önhazugságról mesél, amely minden szereplőt érint. Van egy kép a fejükben, ami nem felel meg a valóságnak, és hiába próbálják elhitetni a környezetükkel, kik ők és milyen értékeket képviselnek, mindenki tudja, hogy mindez bűzlik.

Ennek az érzésnek a manifesztációja a The Curse: a „vajon lebukom-e, hogy egy szar alak vagyok?” szorongásnak.

Ezért félelmetes, amikor Asher felismeri, hogyan tekint rá a felesége, válasza pedig csak még szomorúbbá és bizarrabbá teszi az eseményeket. Mikor teljesen feladod magad a másik ember kedvéért, attól nem felszabadulsz. Ilyenkor nem célt találtál, hanem elvesztél. A megoldás nem lehet a még kevesebb személyiség, mert akkor már tényleg csak egy váz az ember mindenféle tartalom és lélek nélkül – egy héliummal töltött lufi.

Senki ne értse félre, egyáltalán nem jó nézni ezt a sorozatot. Jó szívvel nem is lehet ajánlani, csak a nagyon kíváncsi nézőknek. Fielder legkevésbé befogadható munkájáról van szó, és nem is érdemes ezzel kezdeni az életmű megismerését. Biztosan megtalálja a saját közönségét, akár kultstátuszt is kivívhat magának, de főleg a kísérletezőkedve, bizarr fordulatai és sötét humora miatt. Azonban mint sorozat sokszor rémesen unalmas, csigalassú, önismétlő és antipatikus. A vígjátékok sötét oldalát láthatjuk tíz gyötrelmes epizódban; de lehet, hogy rájövünk majd, mit tanultunk, miközben összekuporodva szorongunk a zuhany alatt.

A The Curse a SkyShowtime streaming-szolgáltató felületén elérhető.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com