A The Equalizer ismét visszatért, hogy az utca emberének védelmezője legyen. Denzel Washingtontól Queen Latifah vette át a stafétát az újabb kereskedelmi tévés feldolgozásban, újfajta hőst teremtve. Ez a védelmező épp annyira akcióhős, amennyire anya is, és mindkét feladatkörnek megvannak a maga kihívásai.
A The Equalizer (magyarosan A védelmező) története 1985-ben vette kezdetét. Edward Woodward négy évadon át játszotta Robert McCall szerepét, aki ügynökségi múltját hátrahagyva az utca emberének hőse lett. Denzel Washingtonnal 2014-ben támadt fel A védelmező, hogy újra az ártatlanok védelmére keljen, később folytatást is kapott, a sokáig lebegtetett harmadik rész helyett azonban McCall a CBS csatornára tért vissza.
Ezúttal Robyn McCall néven fut, és Queen Latifah-t köszönthetjük a titokzatos, de vérprofi igazságosztó szerepében. A sorozatos remake legtöbb elemében inkább az 1985-ös eredetihez nyúl vissza, mintsem a Washington-féléhez, de tagadhatatlanul modernizál is. A főhős is kiállásában inkább a modernebb McCallhoz hasonlít. Michael Sloan és az eredeti alkotó, Richard Lindheim a mai igényekhez igazította a sorozatot, nagyobb hangsúlyt fektetve a személyes drámákra is.
Robyn McCall változatlanul szuperügynök, aki egy balul sikerült akció után hátat fordít a CIA-nak. Civilben elvált anya, ezért életét nehezen kezelhető, tinédzser lányának szentelné, ám amikor egy felszolgálólányt gyilkossággal vádolnak meg, a védelmére kel. Néhány volt ügynöktársával karöltve akcióba lendül, a pilot végére pedig feladja a híres „Bajban van? Hívjon engem!” hirdetését is. Elvégre a világ 2021-ben is tele van megmentésre szoruló, ártatlan és kisemmizett polgárokkal.
Régi hőseink nem maradnak a múltban, legyen szó akár Walkerről, a texasi kopóról, Magnumról, MacGyverről vagy McCallról. A nyolcvanas évekből azonban nem lehet csak úgy átugrani napjaink világába, elkerülhetetlen, hogy ráncfelvarrást kapjanak az ismert karakterek.
Robyn McCall figurája sokat merít a Woodward játszotta karakterből, megidézi annak szellemiségét.
A motivációjuk szembefordulás korábbi hivatásukkal, arra hivatkozva, hogy az ártatlanok sosem lehetnek járulékos veszteségek, és az is hasonló kettejükben, hogy veszélyes életük mellett egy gyermekkel is foglalkozniuk kell. A remake-ben ez hangsúlyosabb szálnak ígérkezik: míg 1985-ben McCall fia már fiatal felnőtt volt, addig itt Delilah McCall (Laya DeLeon) még egy tipikus kamaszgondokkal küzdő tini.
Az anya-lánya konfliktus (és úgy általában a szereplőinterakciók) képezik a pilot epizód legizgalmasabb részét. Queen Latifah karaktere, azon túl, hogy szuperügynökhöz méltóan kőkemény, kellően gyöngéd is. Olyan, akiről az első percben elhinni, hogy az ártatlanok önzetlen védelme az elsődleges mozgatórugója. Akár a lányával, akár az első segítségre szorulóval osztozik egy jeleneten, az igazságosztó mellett az anya is mindig felszínre bukkan. Ha úgy néz ki, hogy valaki ellen szól minden, ő ott terem és kiegyenlíti az esélyeket – erre utal az angol név is.
Ahogy a pilotban összefoglalja, azért cselekszik, mert „a világ alig várja az indokot, amire hivatkozva egy fekete lányt börtönbe zárhat.”
Szerencsére a küldetésében nincs egyedül. Egy volt katonatársa (Liza Lapira) és annak hacker férje (Adam Goldberg) segíti McCall törekvéseit, és ők felelősek az oldottabb, humorosabb pillanatokért is. És habár Dante nyomozó (Tory Kittles) is a jófiúk táborát erősíti, ő egyelőre veszélynek gondolja a rejtélyes igazságosztót, úgyhogy egy kis macska-egér játékra is számíthatunk az elkövetkezőkben.
A The Equalizer az „egy hét, egy eset” formulát fogja követni, de az ügyek érdekességén túl sok múlik a stáb kémiáján is. Miattuk lehet érdemes kiválasztani épp ezt a sorozatot a több száz közül, a kapcsolataik alakulása, a múltjuk rejtélyei tarthatják a tévé előtt a nézőt. Ez a téren a CBS új sorozata jól teljesít. Más fronton már kevésbé.
A remake lényegében nem tud újat mutatni. A látvány, a kamerakezelés, az aláfestő zeneszámok hasonlatossá teszik az összes többi rendőrös-ügynökös sorozathoz. A The Equalizer úgy járt, mint az újrakevert MacGyver (amit szintén a CBS készít). Annyira távol áll az eredetitől, hogy ha nem lenne rajta egy jól ismert sorozat címe, nehezen tűnne ki a hasonszőrű alkotások közül.
A 2014-es feldolgozás rajongói hiába várnának hasonlóan kreatív akcióorgiát. Míg Denzel Washington voltaképp csak azzal nem ölt, amivel nem akart, addig Queen Latifah kioszt néhány pofont, elpuffant néhány egysorost, és ennyi. Habár megvan a kiállása a színésznőnek, a karakter (már csak az anyai vonások hangsúlyossága miatt is) egyelőre mellőzi a rideg menőséget. Ami nem is feltétlenül baj, egy gondoskodó védelmezőnek épp úgy megvan a helye a palettán, mint a faarcú mészárosnak, csak ebben az esetben a macsóság erőltetése kínosabbnak hat.
Ahol a leglátványosabb változás van az eredeti sorozathoz képest, az az ellenfelek repertoárja. Az 1985-ös McCalltól sem állt távol, hogy ügynökökkel viaskodjon, de általában az utca emberét védte korrupt zsaruktól, bűnözőktől vagy erőszaktevőktől. Az új McCallnak nemcsak, hogy azonnal háborús bűnös CIA-sokkal gyűlik meg a baja, de a védencét is egy multimilliárdos támadja. Komolyan, hányónkkal fordul elő, hogy Elon Musk ránk akar kenni egy gyilkosságot egy deep fake videóval?
A vadonatúj The Equalizer egyelőre nem kínál többet, mint más kereskedelmi tévés sorozat, de kevesebbet sem.
Egy kis bunyó itt, néhány sötét titok ott épp elegendő ahhoz, hogy megtöltsön hetente egy háromnegyed órát. Ezt a képletet érdekes, egymással remekül működő szereplőgárda és néhány bedobott poén színesíti. Ha valaki inkább a drámát, az izgalmas karakterpillanatokat kedveli, és csak másodsorban az akciót, az Robyn McCallnál megtalálhatja a számítását.
