Fókuszban Sorozat

Nagyotmondó WTF – The Feed 

Érezted már, hogy menekülnél a közösségi média elől? És gondoltál már arra, hogy miért nem teszed? A The Feed című Amazon-sci-fi konkrét választ ad: azért, mert nem tudsz! 

Valamikor a közeli jövőben az emberek szó szerint a Facebook hírfolyamában élnek. Lawrence Hatfield (David Thewlis) találmánya, a Feed egy agyi implantátum, ami összeköti a népességet, megáldva a kepésséggel, hogy gondolat útján lépjenek interakcióba egymással. Emlékek, hashtagek, megtekintések, fényűzés, és persze az árnyoldal. Vírus terjed a hálózaton, jó emberek szörnyűségeket tesznek egy sötét hang (és kép) hatása alatt. A feltaláló fiára, Tomra (Guy Barnet) hárul a feladat, hogy megállítsa a vírust, és hogy ezzel megmentse újszülött lányát. 

A disztópia szubzsánere kimeríthetetlen történettár, akárcsak az internet. E kettő elegyének pedig, mondanom sem kell, csak a képzelet szab határt. A The Feed pedig kitolja ezt a határt – olyan, mintha a Black Mirror készítői Orwellt adaptálnának. És bár az 1984 és a kultsorozat között döntő tematikai és generációs különbségek húzódnak, társadalomról és lakosairól alkotott képeik a modernizáció kórtörténetét illusztrálják. Arctalanná váló tömegek ideológiai bebörtönzését, amit esetünkben a globális hálózatba szerveződés végez el, egy mindent látó Nagytestvér és a jelenleg még csak gyerekcipőben járó mesterséges intelligencia ugrásszerű fejlődése révén.

A vallási toposzok (Good Omens) és a szuperhős mítosz (The Boys) lerombolása után, az Amazon ismét egy rendhagyó történetben dolgoz fel egy létező társadalmi rendezőelvet, a social médiát.

A The Feed világát ugyanúgy a megtekintések és a like-ok száma, de ami a legfontosabb, a folyamatos jelenlét dominálja. Az emberek semmiről sem maradnak le, hiszen az agyuk globális összeköttetésben áll, biológiai hírfolyamként funkcionál. Így ezrek láthatják, amint “élő adásban” kap sokkot egy fiatal srác, s kis híján bele is hal. Megosztó, veszélyes jelenségekre reflektál: terítékre kerül a tavaly kirobbant Facebook – Cambridge Analytica adathalász botrány és az egyre fejlettebb kiberterrorizmus is.  Jól hangzik, nem? De. A kérdés, hogy jó-e valójában. Nyeh.

A The Feed hiába hordoz magában óriási potenciált, sokszor mégis annyira színes-szagos, mint a kimondva-kimondatlanul kritikai célkeresztbe vett közösségi felületek. Vagy épp a rajtuk mentálvírusként terjedő, nagy életigazságokat megfogalmazó idézetgyűjtő oldalak. Félreértés ne essék, a valóban inspiráló személyek szállóigéivel nincs semmi probléma, hiszen mentsvárt tudnak nyújtani a kétségbeesetteknek. A baj azokkal a bölcsészkaros házifeladat szintű megmondásokkal van, amelyek kizárólag hatás-és likevadászat érdekében lettek kifejlesztve. 

Ahogyan az idézetek, úgy a filmek sem lesznek értékesebbek, ha csupán jól hangzanak, de értelmezhetetlenek – a The Feed pontosan ugyanilyen. 

Nagyszerű a vizualitása, mind a fényképezést, mind pedig a CGI-használatot, és úgy en bloc a technikai oldalt nézve. Viszont olyan szintű logikai hátraszaltókat lejt, amelyek olykor megsemmisítik a széria dramaturgiáját – vagyis inkább, létrehozzák, mert izgalmasnak kell láttatni. Ha a cég, ami kifejlesztette a mindenkit monitorozó technikát, hogy nem képes kinyomozni, ki és milyen adatokat töltött le a saját székházukban üzemelő szerverről, amelyhez ráadásul csak felhasználói azonosítással tudnak hozzáférni? Mert arra van idejük, hogy volt házastársaik virtuális kivetüléseivel orálisan szexeljenek, de arra nem, hogy beszereljenek egy pár ezer forintos biztonsági kamerát a milliárdnyi adatot tároló gépterembe. 

A készítők több mellékszálat mozgatnak, amelyek között erős a széthúzás, ez azonban az újonnan indult szériák sajátossága, s amit idővel levetkőznek, így nem is tekintem komoly zűrnek. Az viszont már az, hogy ezek a szálak egyelőre teljesen súlytalanok. A főszereplő családi drámája, a háttérben húzódó szociálpolitikai összefüggések és a népességet szimbolizáló fiatalok problémái agyonütik egymást. Bár egyértelműen azonos irányba haladnak, a hangsúlyok hirtelen változásai amoralizálják az olyan dilemmákat, mint például, hogy létezik-e az etikus hackelés fogalma, ha az életünk egy globális garázsvásár közepesen értékes portékája. 

A The Feed első három részének cselekménye nem tud az egyén szintjéről építkezve össztársadalmi léptékben beszélni. 

Pedig ez sem lenne ördögtől való dolog, elég, ha csak Spike Jonze A nőjére gondolunk. Egy magányos ember és az MI kapcsolatán keresztül szemlézi a digitális világ látszólag előnyös, valójában mégis dezintegráló hatását. 

A The Feed egyelőre beváltatlan ígéret, hangzatos szavakkal dobálózó, jól kimunkált produkció, már csak azt kéne megtudni, hogy mi a célja – akárcsak ennek a cikknek. Kritika vagy ajánlás? Elfogadás vagy visszautasítás? Jó vagy rossz szájíz? 

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..