Sorozat

Skandináv krimi, ha igaz – The Investigation

Kim Wall, svéd újságírónő brutális meggyilkolása utáni nyomozásról szól a BBC és az HBO új skandináv krimije, a The Investigation. A realista minisorozat megmutatja az ügy minden idegőrlő részletét és nyomasztó monotonitását. Ereje pedig éppen ebben rejlik. Lassú víz, partot mos…

Ha skandináv krimi, akkor hideg táj, ködös városkép és egyfajta kiábrándító realizmus. Mindez persze frappánsan kegyetlen és csavaros gyilkosságokkal tarkítva. De mi van akkor, ha az északi tájakon mindez valóban megtörténik? Hogyan is zajlik az oly nagyon szeretett műfaj valós leképezése?

Erre mutat példát Tobias Lindholm hat részes minisorozata, a The Investigation, amely szépen lassan issza be magát az ember bőrébe, miközben egy végtelenül szokatlan történetmesélési döntéssel lepi meg a nézőt.

Aki a skandináv krimitől megszokott aktív feszültségre, izgalomra, erőszakra és hatalmas fordulatokra számít, az csalódni fog. Hiszen a sokszor hatásvadászatba forduló drámát itt felváltja a monoton és ismétlődő mindennapi rutin. Itt nem fegyverekkel az övükön üldözik a gyilkost, nincsen akciódús összecsapás, de még csak körömlerágós suspense sem. A sorozat egy értelmetlenül hosszúnak tűnő nyomozás mindennapjaiba vezeti be a nézőt. A szuper menő interaktív kütyüket fehér táblára és filcre, a bosszúvágytól fűtött lelkes rendőrcsapatot pedig a munka alatt megroppant, a világból éppen teljesen kiábrándult figurákra cseréli. Mindezt azonban úgy, hogy az erő, a szorongás, a tettvágy és a bűntény súlya ugyanúgy lemászik a képernyőről. Csak éppen halkan csordogálva, gyönyörűen elbújva a részletekben, a nüanszok felértékelődésével.

A nyomozást vezető Jens szerepében Søren Malling ismét kiváló

A The Investigation sok tekintetben idézi meg Az asszisztenst vagy a Sötét vizekent. Mindkét alkotás az ordító csönd erejével pótolja a mozgalmas történetmesélést. Utóbbi olyan szempontból is ide vág, hogy a sorozatot alkotó Lindholm Todd Haynes-hez hasonlóan nem él az időbeni ugrálások eszközével. Ahogy ott is évről-évre végignézzük az ügyvéd elkeseredett harcát, úgy tárul elénk a koppenhágai nyomozócsoport közel négy hónapos munkája.

Kim Wall svéd újságírónő augusztus 10-én lépett Peter Madsen mérnök és amatőr feltaláló tengeralattjárójának fedélzetére. Másnap a járművet a tenger alján találták, Wallnak pedig nyoma veszett. Hiába cáfolták azonban meg Madsen több féle történetét is, miszerint a nő élve távozott, vagy hogy balesetben halt meg, a nyomozást számos tényező hátráltatta.

Holtest nélkül nem bizonyítható a férfira a gyilkosság.

Amikor pedig kezdtek előkerülni az áldozat testrészei, a férfi még akkor is kitartott amellett, hogy baleset történt. Ő pedig a következményektől tartva darabolta fel a holttestet és dobta a vízbe. Egy eszméletlenül kitartó búvárcsoport több hónapnyi munkája során bukkantak csak azonban rá a nő testrészeire. Így a halottkém sosem tudta biztosan megállapítani, hogy mibe is halt bele.

A dán törvények szerint pedig ha nincs pontos halál ok, amely gyilkosságra utal, a férfi kevesebb, mint 10 év után szabadulhatott is volna a börtönből. Így fontos volt a megingathatatlan indíték. Azonban azt is hónapok kérdése volt megtalálni.

A sorozat kendőzetlenül rámutat a jogrendszer abszurditására, és arra, milyen frusztráló is ilyenkor a felállás, miszerint a vádnak kell mindent kizáró bizonyossággal igazolnia a vádlott bűnösségét. Izgalmas nézni, mennyire is közel dolgozik egymással a rendőrség, a búvárok, később a haditengerészet és az ügyész.

A Trónok harca Pilou Asbækje szintén erőset alakít a jogot akkor is védő ügyészként, amikor nagyon is jól tudja, hogy a vádlott bűnös

És persze hiába a földhöz ragadt hozzáállás, a szürkés-sárga színvilág, a fehér fényű neoncsövek vagy a grandiózus zene érezhető hiánya, a történet tartogat visszafogott izgalmat és apró győzelmeket is. Borzasztóan érdekes látni, hogy miként is áll össze egy ilyen nyomozás egy ilyen kaliberű ügy esetében. Az emberben már-már megfogalmazódik, hogy ‘ez minden?’, mielőtt ráeszmélne, hogy ez a valóság.

Unalmas adatgyűjtés, végtelenbe nyúló éjszakázás, megbeszélések és állandó kapcsolattartás a hozzátartozókkal és a sajtóval.

A végeredmény felett érzett öröm és elégedettség pedig teljesen más fénybe kerül így. Itt nem egy mesterségesen feltuningolt történet kiélezett végkifejletében kapják el a gyilkost. Itt az első napoktól kezdve fogdában ül, miközben a nyomozás versenyt futva az idővel próbálja felépíteni a vádhoz szükséges anyagot. És éppen emiatt jelent többet a repetitív, hosszúra nyúló és fáradalmas harc gyümölcse, amikor Madsent életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik.

A gyilkossal pedig elérkeztünk a sorozat legmeglepőbb és mégis legrafináltabb eleméhez. Amíg megannyi alkotás merít a gonosz figurájából, épít a kisugárzásából vagy éppen megpróbál elrettenteni egy-egy hibátlan színészi alakítással, addig itt egyetlen egy alkalommal sem látjuk Madsen alakját.

HBO Boards 'The Investigation' From 'Mindhunter's Tobias Lindholm – Deadline

Ami pedig eleinte furcsának, sőt az emberi kíváncsiság kielégítetlensége miatt akár kiábrándítónak is hathat, hamar átfordul okos és tudatos rendezői döntésbe. Hogy aztán az alkotás végével már teljesen egyértelművé váljon Peter Madsen karakterének tátongó hiánya. No meg annak az oka.

A The Investigation ugyanis éppen azt adja vissza az áldozatnak és a rendőröknek, amit anno elvett tőlük a média: figyelmet. A fókusz Wall szakmai és emberi érdemein, szüleinek gyászán és a fáradhatatlan nyomozói csapat kitartó munkáján pihen meg.

Ezzel a nem mindennapos lépéssel fosztja meg a sorozat a gyilkost az esetleges szimpátiától, utálattól, dühtől vagy undortól. Madsent nem látjuk megelevenedni, nem halljuk a hangját és nem vagyunk ott, amikor újra és újra változtat a történetén, amint felbukkan egy terhelő bizonyíték. Még csak a nevét se ejtik ki sosem. Alakja lényegében a rideg tényekből rajzolódik ki csupán, így azonban nincs sok esélyünk rá, hogy magunk elé képzeljük az embert a bűntett mögött. Az alkotás pedig pontosan ezt akarja elérni. A férfi, akit 2017-18. során szenzáció és hírnév követett, most leredukálódik egy E/3-as láthatatlan személyre.

És a darab minden erőssége mellett is ez az üzenet talál be a leginkább. A sorozat fájóan mutat görbe tükröt a média és a bűnelkövetők bizarr viszonyának. Amíg egy élet elveszik és több család hullik szét, addig a tragédiáért felelős egyén címlapra kerül.

Ahogy ezt Jens fel is veti a záró jelenetek egyikében. Peter Madsen pályafutásának legbrutálisabb esetét hozta el neki, amikor meggyilkolta Kim Wallt. A per előtti napokon mégis arról cikkeznek, hogy Madsen mit reggelizik. Ebben az egy megjegyzésben pedig ott van az egész alkotás esszenciája, üzenete és hangulata. A hitetlenkedés ilyen szintű gonosz felett; a kiábrándultság a média és az olvasók párosában; valamint a melankolikus beletörődés a mindennapok hozta nehézségekbe.

Jens Møller az ügy után távozott a nyomozói csapat éléről, nem sokkal később pedig teljesen nyugdíjba vonult. Mi pedig kristály tisztán értjük, hogy miért.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés