Sorozat

60-as évek, sivatag, hőség és brit csapatok a Közel-Keleten – The Last Post (pilotkritika)

A The Last Post egy 6 részes brit mini-sorozat, mely egy Jemenben állomásozó katonai csapat mindennapjait mutatja be a 60-as évekből. Gyönyörű táj, szimpatikus karakterek, feszült légkör és a történelem egy érdekes szelete: ezt nyújtja a pilot!

Áden egy kikötőváros Jemenben, amely több, mint száz éven át brit adminisztráció alatt volt. Egészen 1967-ig szolgáltak brit csapatok az Arab-félsziget déli partján fekvő városban. A brit fennhatóság utolsó évei azonban igen csak viharosra sikerültek: 1963-ban bombatámadás érte az ott állomásozó katonákat. Ebbe a kézzel fogható feszültségbe vezet be minket a The Last Post, amely 1965-ben csatlakozik be a térség problematikus helyzetébe.

A 6 részes mini-sorozat három részét Johnny Campbell, míg másik hármat Miranda Bowen rendezett. Előbbi olyan sorozatok epizódjait rendezte korábban, mint a Doctor Who, a Shameless vagy a Westworld. Bowen szintén jártas a sorozatok terén: korábbi munkái közé tartoznak a Cast Offs és a Women is Love epizódjai. A pilot alapján pedig nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ezúttal is jó munkát végeztek. Az első rész mindent megadott, amit egy első résztől elvár az ember: történet elhelyezése, karakterek bemutatása, eljövendő konfliktusok megrajzolása. Mindezt egy csodaszép tájon, finoman megkomponált zenével, korhű részletekkel kapja a néző.

A kiindulópont mindenképpen érdekes, annak főleg, aki kevésbé jártas a brit külpolitikai eseményekben. Egy katonai bázisban járunk, ahol éppen őrnagy csere folyik. A régit mindenki imádta és ünnepli az utolsó napot, míg az új felettes pofátlanul fiatal és túlságosan szabálykövető. A bázis melletti kis faluban pedig egy helyi vezető merényletet tervez a brit katonák ellen. Egyik oldalon tehát a gyönyörű akcentusrengeteget felvonultató parancsot teljesítő katonák, míg másikon a hazájukat védeni próbáló áden-i emberek. A felállás azonban attól különlegesebb, hogy az ide vezényelt britek hozhatják a családjukat is. Ezzel kap a sorozat egy második vonalat is: sokkal személyesebb és emberibb az egész, ráadásul a magánéleti konfliktusok csak színesítik a “hadszínteret”. A karakterek mélyek és szimpatikusak, a pilot pedig minden eleméből hiányzik az amerikai hazaszeretet és katonai kultúra hipokráciája. Ez pedig igen csak üdítő eleme a The Last Post-nak.

Az egyetlen kritikus pont a vizuális világ egyenetlensége. 65-ben járunk ugye, ennek megfelelően hitelesen a ruhák, a sminkek és a tárgyak. A készítők azonban sokszor ennél továbbmentek – hála az égnek. Nem csak, hogy azt érezzük, hogy ez tényleg a 60-as évekről szól, hanem azt is, hogy ezt a 60-as években is forgatták. Hihetetlen precíz színvilággal és fényezéssel érik el, hogy az ember tényleg azt higgye, egy 50 éves sorozatot néz. Ez pedig nagyot dob a nézői élményen. Egyes beállítások és egész jelenetek pedig egyenesen olyanok, mintha egy Antonioni filmből lennének. Sajnos ez a dicséretes igyekezet nem konstans. Sokszor átváltunk a 21. században reneszánszát élő glamour világításba, ráadásul az ég és a tenger valószínűtlen kékje is ront a hangulatteremtésen. Az olasz filmgyártás legszebb időszakát és a hollywoodi tucat akciófilmek látványvilágát nem túl előnyös keverni! Persze ez közel sem a világ vége.

A pilot ennek ellenére is sokakat fog bevonzani, ha nem is azonnal berántani. Ha bejönnek a katonai bázisos, intrikus, politikával és történelemmel fűszerezett dolgok, ráadásul szívesen ugrasz vissza 50 évet az időben, mindenképpen érdemes nézned a The Last Post-ot!

Avatar

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya