Fájdalmas titkok, családon belüli erőszak, női összetart(oz)ás és Sigourney Weaver: ezen kulcsszavak lehetnének a Amazon Prime új drámájának a vonzereje, a Szirmokba zárt szavak (The Lost Flowers of Alice Hart) esetében azonban nem minden elvetett magból nő virág.
A kritika az első három epizód alapján készült.
Holly Ringland 2018-as regényét dolgozta minisorozattá Glendyn Ivin az Amazon égisze alatt. A több évtizedet felölelő könyv egy fiatal lány, majd nő, Alice tragikus életéről mesél, és nagyanyjáról, aki szárnyai alá veszi őt, amikor szülei egy tűzesetben életüket vesztik.
A szerencsétlen lány élete azonban a tragédia előtt sem volt egyszerű vagy boldog: apja, Clem mind őt, mind édesanyját rendszeresen bántalmazta fizikailag.
A könyv, ahogy az azt adaptáló sorozat központi témája is a családon belüli erőszak, illetve az, hogyan is tudnak a nők –kortól függetlenül – gyógyulni és esetleg továbblépni az ilyen traumák után. Ebben segít Alice-nek és számtalan bántalmazott nőnek a lány nagymamája, June, aki egy működő virágfarmot alakított át évekkel korábban, hogy amolyan védőhelyévé váljon a segítségre és védelemre szoruló nők számára.
A csodaszép környezet és a tisztességes munka, no meg az összetartás igazi családot faragott a thornfieldi birtokon élő női közösségből. A nyugodt felépülést azonban egy másik nő is veszélyezteti. Alice anyukája, Agnes meghagyta a végrendeletében, hogy a város rendőrfőnökének felesége, Sally gyámsága alá kerüljön a lány, ha valami történne vele, illetve a lány nagyanyjával. A két szinte ismeretlen nő közti kapocs jó ideig titokban marad, nézőként csak annyit tudunk, hogy Sally elvesztette korábban a lányát.
Egyértelmű, hogy a családi titkok egy vagy több ponton szépen lassan összeérnek majd. A sorozat pedig egészen okosan bánik a tudással, amit megad és amit visszatart a nézőtől.
Noha a titkok sokasága néhol szappanoperákra hajazó méreteket ölt, a téma komolysága és súlya miatt hitelesebbnek és emberibbnek érezzük a sok eltitkolt részletet, mint egy harmadrangú telenovella esetén. Bár ez a minimum az Amazontól!
A sorozat érzékenyen húz párhuzamot a virágok és a bántalmazott nők között is. Nemcsak arról van szó, hogy a közösségnek megélhetést biztosító virágok az erőt szimbolizálják, hanem arról is, ahogy meg-megelevenedik Clem kézügyessége. A férfi ugyanis gyermekkora óta gyönyörűen farag: fából készít szobrokat, amelyeken nem fog az idő – de még csak a tűz sem. Ezzel pedig kegyetlen, de hatásos tükörképet kapunk a fák és a nők kapcsáról. Clem ugyanúgy kényére-kedvére alakítja a fát, ahogyan keze megváltoztatta mind Alice, mind Agnes életét. És bár az első részek alapján csak sejteni lehet, a férfi valószínűleg nem csak az elsőben jeleskedett már fiatalkora óta.
És pontosan ehhez kapcsolódik az, ami miatt egészen frusztráló a Szirmokba zárt szavak hosszú nyitánya. A felelősségvállalás majdhogynem teljes lerázása mind a nagymama, mind Sally részéről.
A sorozat egyelőre nem szembesíti őket azzal, hogy bennehagyták Alice-t egy ilyen családban, ráadásul kilenc éven át.
A kritika pedig, bár józan ésszel természetesen árnyalható a kép, ugyanígy megilleti Alice anyukáját, akiről egyelőre szintén nem tudjuk, miért is maradt a férfival. Főleg, hogy tudta jól, June és a virágfarm örökre visszavárja őt.
Ezzel pedig eljutunk a sorozat újabb elhervadt leveléhez. Nagyon nehéz bárkit is kedvelni vagy megszeretni a három rész alapján. Azonosulási opciók hiányában pedig hamar túl távolivá válhat ez a világ. Hiába a szépen komponált aláfestő zene, a korrekt színészi játék vagy a jelenetek zömét átszövő titokzatosság, az olykor szinte rideg és szívtelen darab inkább festményként tárul elénk, nem élőképként.
A sorozat okosan és egyenletesen csepegteti az új és új információkat, amivel valójában csak még több titok felfedését készítik elő. Ez a lassan csordogáló misztikum pedig éppen csak, de elég ahhoz, hogy az ember továbbkattintson a következő epizódra.
De itt meg kell jegyeznem, hogy szerintem hibás döntés volt ilyen adagolással leszállítani a Szirmokba zárt szavakat. Hiába kezd bizonyos streamingszolgáltatók esetében divattá válni, hogy egy sorozat első három epizódját nyújtják egyszerre ízelítőként, mivel az alkotás egy része majd a felnőtt Alice történetét is bemutatja, így egy kicsit furcsa a –valószínűleg – utolsó olyan rész előtt kényszerszünetre küldeni a nézőket, amelyben még a gyermek Alice-szel találkozunk.
Mert a sorozat sajnos pengeélen táncol, ami az érdeklődés felkeltését, valamint megtartását illeti.
Szépen összerakott darab, Weaver alakítása pedig mindenképpen emel az erényén, ugyanakkor olykor monoton, túl konvencionális és tradicionális, ami a filmkészítési eszközöket illeti. Mindezzel együtt pedig azt kockáztatja az Amazon, hogy a nézők nem fordulnak vissza majd az alkotáshoz egy hét múlva. Mert a mai világban, ami a kínálat végtelenségét illeti, egy hét bizony nagyon hosszú idő.
A Szirmokba zárt szavak augusztus 4-től elérhető az Amazon Prime kínálatában, az új epizódok péntekenként érkeznek.
