Sorozat

Ledurrant a bébicsősz, sztoriról egy szót se! – The Mandalorian (2. évad)

Sok hányattatott film után jelenleg a The Mandalorian a Star Wars rajongók egyetlen kapaszkodója. Vékony fogódzkodó, de legalább létezik – a szomorú tény pedig, hogy millióknak ez is elég. A cikk a 2. évad 1. része alapján készült.

A The Mandalorian volt a Disney nagy ígérete. Egy békejobb a háborgó Star Wars-fanok számára, akik Az utolsó Jedik és később a Skywalker kora után elpároltak a brandtől. A Disney+ streaming-szolgáltató zászlóshajója egy kegyetlen űrwesternt ígért, ahol a galaxis távoli zegzugainak mocskos figuráival (és Werner Herzoggal) ismerkedhetünk meg, miközben olyan látványos tévésorozatot kapunk, amitől eláll a lélegzetünk. A The Mandalorianről sokat el lehet mondani, de az fix, hogy sikerrel járt abban, hogy egyesítse a rajongói bázist. Aki gyűlölte Leia űrrepülését, Rose ostoba monológját a szeretetről vagy Palpatine erőltetett visszarángatását, nyugodalomra lelhetett egy kiszámítható és biztonságos koncepcióban, mely nem szándékozik átírni a Star Wars alapjait és kinyírni a kedvenc karaktereket.

Ez azonban nem elég ahhoz, hogy a Mandaloriant egy jó sorozatnak lehessen tekinteni, mert képtelen megugrani saját árnyékát.

A Disney+ alkotása úgy volt képes csillapítani a kedélyeket, hogy egy pillanatra sem állt szándékában megosztót alkotni. Jon Favreau-ék a minimálisra törekednek: az ismerős elemeket keverik újra részről részre. Kedves momentumok a Star Wars történetében? Sanszos, hogy a Mandalorianben visszatérnek egy formában. A jawák, a buckalakók, a Tatooine bolygó mind olyan elemek, mely még a 2. évad 1. részében is megjelennek. A szemlélet tehát nem állt le az új szezon érkeztével sem.

Még mindig inkább fan-fiction webizódoknak érződnek a részek, és ez annak köszönhető, hogy nem tesznek egyebet, mint kiadósat fürdőznek a Star Wars hangulatban és ejtőznek egyet a sivatagi naplementében.

A Mandalorian 2. évadját kezdi, és még mindig nincs története, csupán egy vázlata.

Végignéztünk egy teljes évadot, ahol a főszereplő fejvadász jön-megy, különböző figurákkal találkozik, bolygóról bolygóra utazik – egyesekkel leszámol, másokat megkímél. A koncepció önmagában nem ördögi, hisz van legalább idő felfedezni a figurákat és a közeget. A Vaják című sorozat nem sokkal az első évad után jelent meg és megfelelően ötvözte a kardforgató egyéni vállalkozó ügyes-bajos melóit, miközben a háttérben meghúzódó ármányokba és küzdelmekbe is betekintést kínált. Na, a Disney-nél erről szó sincs!

A hős mandalóri szerepére hiába választottak egy kiváló színészt Pedro Pascal szerepében, a króm vödör a fején meggátolja, hogy izgalmas alakítást nyújtson. Egy unalmas, marcona macsó, aki mellett az internet népe által körülrajongott, „bébi Yodaként” lehivatkozott fókuszcsoportos kutatás áll. A masszív Gizmó-energiákat felhasználó, karakternek egyáltalán nem tekinthető játékfigura szintén nem szolgál mélységekkel: két avatárt követünk a sorozat teljes játékidejében.

Az egyetlen valamirevaló történetfoszlány és érzelmi dinamika a mandalóri harcos és az újdonsült 50 éves kisbabája közti fejlődéstörténet, mely nemigen változott a sorozat kezdete óta. Ha az egyes részek kalandjai valamennyire működnek, akkor van csak nyert ügyünk. És néha sikerül szórakoztatót alkotni, így volt ez a 2. évad premierjénél is. A Tatooine bolygón lezajló, buckalakók és emberek kollaborációjában eszközölt féregvadászat ugyan erősen Dűnés volt, mégis rejtett magában egy szemernyi feszültséget. De a sorozat megint belefutott abba, hogy jól ismert képeket és pillanatokat remixelt – ráadásul a westernkliséken kívül egy másik franchise ikonikus szörnyét is lenyúlta.

A rész végén látható cameo is csak gyarapítja a bizonyítékokat, melyek mutatják, a sorozat készítőinek fejében semmi kreativitás nem mocorog.

Elkeserítő, hogy ennyi elég. A Mandalorian bomba jól néz ki, elképesztő jó neveket voltak képesek megnyerni a projektre (Timothy Olyphant remélhetőleg még visszanéz a későbbiekben, ahol talán kezdenek valamit a figurával), de mégis egy vákuum. Full üres, rém jellegtelen, pocsék az üteme, és meg sem próbálja érzelmileg odaláncolni a nézőjét. A primer ösztönvilág köszöni, el van azzal, hogy a kis Yoda-lény tökéletesen nagyra kalibrált szemeit fürkéssze – emellett egy-kis csihi-puhi már bőven kielégíti a népet.

A sorozat atyja, Jon Favreau rendezte a 2. évad premierjét: szolid munkája is jelzi, pont ilyen bérrendezőt kíván majd a többi epizód is. A fejvadász sétál és öl, a baba nézelődik és megijed, új arcok jönnek és halnak, majd visszatér Giancarlo Esposito a sötét kardjával, hogy megint gonoszkodjon. Már nem érhet minket meglepetés. Egyelőre nem látni, mi törhetné meg a The Mandalorian sikerét – talán, ha egyszer bevállalna valami meglepőt, de erre tudjuk, úgysem kerülhet sor.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Kritika rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya