Sorozat

Visszautasíthatod, csak nem érdemes – The Offer

A keresztapa legnagyobb rajongói számára készült a The Offer, akik a klasszikus 50. évfordulója alkalmából nemcsak a film újranézésével merülnének el Francis Ford Coppola mesterművének világában. Sorozatkritika az első három rész alapján.

Március 14-én volt az 50. évfordulója annak, hogy bemutatták A keresztapa című alkotást, ami ezzel örökre megváltoztatta a gengszterfilm műfaját és alapjaiban gyakorolt óriási hatást Hollywoodra. Francis Ford Coppola legjelentősebb művének megszületéséig azonban meglehetősen rögös út vezetett. Mint ahogy arról a jubileum előtti tisztelgésként született kritikánkban is írtuk, A keresztapa egy egészen elátkozott projektnek tűnt: megvoltak a maga való életbeli vonakodó hősei (éppenséggel például Coppola), a belső hatalmi harcai és összeesküvései, sőt, még a maffia fekete keze is árnyékot vetett a produkcióra. Egy egyedülálló film volt ez tehát egyedülálló keletkezés-történettel – és ha már egy egyszerű Wikipédia oldal tele van ilyen érdekfeszítő információkkal, milyen lenne, ha sorozat formájában ismernénk meg A keresztapa kulisszatitkainak minden részletét? Ehhez hasonló gondolat fogalmazódhatott meg Michael Tolkinben és Leslie Greifben is, akik

az ikonikus gengszterfilm évfordulójára el is hozták A keresztapa valamelyest fikcionalizált werkfilmjét, a The Offert.

A minisorozat azonban messzebbről indítja a történetét, mint amilyen távol állt Michael a Corleone családtól Connie esküvőjén. Olyannyira, hogy mikor megismerjük, Mario Puzo (Patrick Gallo) még meg sem írta a film alapjául szolgáló regényét, a későbbiekben A keresztapa produceri feladataival megbízott Al Ruddy (Miles Teller) még a szórakoztatóipar közelében sincs, ahogy a forgatókönyvbe végül beleszóló gengszter, Joe Colombo (Giovanni Ribisi) is fényévekre van még attól, hogy igazi maffiavezér, illetve az Olasz-Amerikai Jogvédő egyesület alapítója legyen.

A The Offerben ennek ellenére indokolatlanul sok időt emészt fel a gengszterszál. Bármennyire is tudjuk, hogy a maffia valóban szaglászott A keresztapa forgatása körül, ezért a bűnözők megkerülhetetlen tényezővé válnak az eredettörténetben, mégis feleslegesnek érződik egyből Little Italy egyik éttermében egy gengsztergyűléssel kezdeni a szériát. Pláne úgy, hogy

a maffiával foglalkozó cselekményszál csak egy ananászos pizza A keresztapa olasz konyhájában.

Érdektelen, szükségtelenül hangsúlyozott és igencsak gyenge, pláne a világ egyik legjelentősebb bűnügyi filmjével (önkéntelenül is) összehasonlítva. Az ilyenformán elcsúszott fókusz következményében a The Offer tempója nem elég feszes, a sok döccenő pedig megtöri a konkrét filmkészítésre koncentráló részek gördülékeny ritmusát.

Mert a projekt finanszírozása, a rendező és forgatókönyvíró, illetve egy idő után maga a színészek utáni vadászat már önmagában izgalmas betekintés a laikus, ám a hollywoodi gépezetért rajongó nézők számára. Hát még, ha olyan bonyodalmakkal kell szembenéznünk, mint A keresztapa készítésekor! Mindig van egy megoldásra váró probléma, egy meggyőzésre váró főnök vagy gengszter, vagy egy víziót megvalósító művész, akinél elkél némi motiváció (lsd.: Mario Puzo, aki a saját regényét adaptálja és a vele együtt működő Francis Ford Coppola).

Amikor a The Offer ekképpen elhúzza a függönyt a közönség előtt, a tonnányi probléma ellenére is azonnal rabul ejti Hollywood varázsa a lelkes filmrajongót. A folyton nyüzsgő világot – ami már bőven az aranykor után, a nagy stúdiók, és főként a Paramount ’70-es évek fordulóján tapasztalt válságkorszakát mutatja be – a széria olyan élettel és lendülettel mutatja be, hogy szinte A játékos-utánérzésünk lesz tőle. És nem véletlenül: a The Offer egyik kreátora, Michael Tolkin írta Robert Altman klasszikusát. Vele tehát jó kezekben vagyunk, ha a kulisszák mögötti betekintésről van szó.

A The Offer azonban még ennél is tovább megy: plasztikusan idézi meg a ’70-es évek Hollywoodját.

A helyszínen (konkrétan a Paramount stúdió területén forgatták a sorozatot), a jelmezeken és a korszak slágerein (bár nagy kihagyott ziccer, hogy nem csendül fel a The Offerben Nino Rota ikonikus filmzenéje), egyszóval az atmoszférán túl a The Offer castingja hibátlanul sikerült. Emiatt érzi a néző csak igazán úgy, mintha egy távcsővel nézne vissza 50 évvel ezelőttre. Dan Fogler Coppolája külsőre egy az egyben olyan, mint a rendezőzseni, emellett remekül adja át a kezdetben kissé vonakodó, végül egyre inkább A keresztapa hatása alá kerülő művészt. Olyannyira, hogy Coppola és Puzo egy ponton olyan szenvedéllyel beszélnek a sztoriról, mint a legnagyobb rajongók.

És míg a széria Al Ruddy visszaemlékezésén alapszik, így ő a főszereplő, mégsem az őt játszó Miles Teller, hanem az excentrikus Bob Evanst megformáló Matthew Goode viszi el a hátán az egész sorozatot – annak ellenére, hogy Teller is kiváló alakítást nyújt.  (Ezzel szemben az Al Pacinót alakító Anthony Ippolito bár megszólalásig hasonlít a majdani Michael Corleonéra, a személyisége (egyelőre) nem igazán emlékeztet a színészlegendára.)

Ám Ruddy első három részben látott producerei küzdelmei még semmik a gyártás során hamarosan elszabaduló káoszhoz képest – hiszen mint tudjuk, ekkor kezdődtek meg a produkció legnagyobb problémái. A The Offer végsősoron egy igencsak izgalmas és érdekes széljegyzéknek A keresztapa forgatókönyvén, egy olyan ajánlatnak, amit a film rajongóinak nem érdemes visszautasítani.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com