Sorozat

Tortúra-terápia – The Patient

Stephen King Tortúrájának fogvatartás-történetét írja újra a Hulu legújabb sajátgyártású szériájának alapszituációja a kortárs bűnügyi sorozatok trendjei alapján: a The Patient epizódjai egy sorozatgyilkos pszichoanalízisére és a gyászfeldolgozás traumájára cserélik a toxikus rajongás, valamint az írói válság önreflexivitását.


Hirdetés

A kritika az első két epizód alapján készült.

Már a 2000-es évek kezdetén megjelenő minőségi kábeltelevíziós tartalomgyártás korai nagy sikerei is a bűnügyi sorozatok közül kerültek ki. A klasszikus műfajokat – mozifilmekkel egyenrangú technikai és kreatív színvonalon – kisképernyőre adaptáló HBO első univerzálisan elismert programjai a szervezett bűnözést bemutató Maffiózók és a Drót zsaruthrillerje voltak. Előbbi ráadásul a szervezetet irányító maffiafőnök, Tony Soprano és terapeutája közötti viszony tematizálásával éppen azon pszichoanalitikus megközelítésű bűnügyi történetek elindítója, melyek sorát a The Patient is gyarapítja.

Alan Strauss (Steve Carell) elismert pszichológus. A középkorú férfi mégis nehezen birkózik meg nemrégiben elhunyt felesége elvesztésével. Élete azonban teljes fordulatot vesz, mikor egyik betege, Sam (Domhnall Gleeson) a magánterápia sikerében bízva hirtelen elrabolja és az erre a célra kialakított lakásában foglyul ejti. Az idegen helyen, láncra verve ébredő doktor ezután nemcsak különleges páciense sorozatgyilkos hajlamait kénytelen kezelni, de

saját gyászfeldolgozásának nehézségeivel is meg kell küzdjön, ha szabadulni akar a fizikai és pszichés terror nyomása alól.

A sorozat megalkotói, Joel Fields és Joseph Weisberg korábban a Foglalkozásuk: amerikai többszörös Emmy-díjas produkcióján dolgoztak együtt. Legújabb kollaborációjuk is egy erős alaphelyzetet tár a tévénézők elé, a The Patient felütése mégsem olyan hatásos, mint a hidegháború alatt magukat amerikai átlagpolgároknak álcázó szovjet titkosügynökök küldetése. A különböző streamingszolgáltatások ma már a pszichológiai alapokon vizsgált sorozatgyilkosos tartalmak gazdag kínálatát nyújtják a fiktív történetektől (A törvény nevében; Dexter: New Blood) egészen a valós eseteket alapul vevő feldolgozásokig (Mindhunter – Mit rejt a gyilkos agya; Fekete madár).

A műfaj kortárs népszerűsége számos társadalmi és gazdasági tényező együttállására vezethető vissza. Ahogy a klasszikus hollywoodi gengszterfilmek is a ’20-as és a ’30-as évek pénzügyi válságának, valamint a szesztilalom hatásának köszönhetően fellendülő bűnözési hullámot örökítették meg, úgy

a 21. század bűnügyi sorozataiban a gazdasági instabilitás, a társadalmi megosztottság és az általános létbizonytalanság félelmei köszönnek vissza.

A korábban sérthetetlennek tűnő nyugati berendezkedésbe vetett hit visszaállíthatatlanul ingott meg a szeptember 11-ei terrortámadást követően, mely szorongásérzetet csak tovább növelték az újabb világválságok, globális járványok és a fenntarthatóság egyre sürgetőbb ökológiai kérdései.

Míg a sorozatgyilkosokat felvonultató produkciók brutalitása a nézők emelkedő ingerküszöbére reagál, addig ezek pszichés hátterének vizsgálata az átlagemberek belső feszélyezettségére kínál végletes, de tudományosan racionalizálható válaszokat. A The Patient egy kamaradarab feszültségével nagyítja fel főszereplői belső traumáit. Alan és Sam két hétköznapi fickó, a zárt falak mögött mégis felszínre törnek belső démonaik. Sam igyekszik ugyan elnyomni a mindennapok ismerős frusztrációit, ezek mégis folyamatosan ingerlik gyilkos hajlamát. Próbálja megérteni a saját maga számára is elfogadhatatlan késztetését, de ehhez professzionális segítségre van szüksége.

A The Patient az elnyomott lelki megrázkódtatások kezelésének fontosságát hangsúlyozza.

A terápiás ülésekként funkcionáló epizódok a fogvatartott Alan gyászára is épp annyi energiát fordítanak, mint nem hétköznapi páciense panaszaira. A doktor traumafeldolgozásának egyes lépéseit újdonsült kényszerállapota segíti elő: kezdetben tagadással próbál kihátrálni börtönéből és éhségsztrájkba kezd, ami alatt a terápiás üléseken sem hajlandó részt venni, majd dühével súlyosbítja helyzetét. A leginkább szitkomokra jellemző, alig húsz perces részek azonban nem képesek elég teret szánni a különböző megrázkódtatások fokozatainak elmélyítésére. A hatásos terápia átéléséhez időre lenne szükség, amiben a sorozat rövid epizódjai nem bővelkednek.

A The Patient izgalmas felvetésekkel kecsegtet az évad további részeit illetően, a premier mégsem kínál olyan megoldásokat, amiket ne láthattunk volna már korábban a sorozatgyilkosos témán belül. A főszereplőpáros elmejátékainak kibontakozása valóban vérfagyasztó feszültséggel töltheti meg a kamaradarab fojtogatóan klausztrofób légkörét, a sorozat megítélését mégis nagyban határozza majd meg ezen játszmák tényleges kifejtése és a konfliktusok végső megoldásai.

Lubianker Dávid

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!