Sorozat

Novak Mirror – The Premise

„Napjaink antológiája”, ezzel kecsegtet minket a The Premise, az FX és B. J. Novak sorozata. A félórás történetek minőségi szereplőgárdával veszik górcső alá a modern jelenségeket, amelyeken keresztül biztosan ráismerünk saját világunkra. Vajon képes lesz a következő Black Mirrorrá válni?

Az 1960-as években Rod Sterling a sci-fi, a fantasy és a horror keverékén keresztül szembesítette az embert önmagával az Alkonyzónában. Az antológiasorozat epizódjai jellemző emberi vonásokat ragadtak meg, de nemcsak szórakoztattak, hanem tanítottak is. Nem csoda, hogy Jordan Peele két éve ismét elővette – van igény arra, hogy egy-egy történet erejéig kicsit magunkra ismerjünk. Hasonló a Black Mirror is, amely elsősorban a technológia irányából közelíti meg modern életünket, és sokszor (nem alaptalanul) elég sötét képet fest a lehetséges jövőnkről.

Ezekhez a sorozatokhoz kíván csatlakozni legújabb alkotásával B. J. Novak is, akit legtöbben talán az A hivatal Ryan Howardjaként ismernek. Minisorozata, a The Premise azzal a felütéssel dolgozik, hogy napjaink jelenségeit veszi górcső alá, az emberi tényezővel a középpontban. Az első évad öt epizódja olyan modern problémákat dolgoz fel, mint az online trollkodás, a fegyverviselés vagy a celebkultusz.

Antológiasorozatként az epizódoknak vajmi köze van egymáshoz, a fél-félórás részek önálló történeteket képeznek. Az FX illusztris színészgárdát gyűjtött össze, az első évadban találkozhatunk Ben Platt-tel, Jon Bernthallal, Lola Kirke-kel vagy Daniel Dae Kimmel is. A Hulu egyszerre két epizóddal kezdte meg a vetítést, és majd hetente érkeznek az újabbak.

Az első két epizód alapján nehéz megmondani, pontosan mire is lő a The Premise, a Social Justice Sex Tape és a Moment of Silence ugyanis homlokegyenest ellentétei egymásnak. Az előbbi egy eltúlzott, szatirikus irányt képvisel, amely a játékidő javában inkább kínos, mintsem humoros, az utóbbi pedig meglepően komoly egy ilyen bevezető után.

Annyiban mindkettő tartja magát a sorozat ígéretéhez, hogy modern jelenségekről szólnak, de ezen túl mintha két külön szériához tartoznának.

Pedig még Novak is felbukkan az epizódok előtt Rod Sterling-módra.

A Social Justice Sex Tape kiinduló konfliktusa, hogy egy afro-amerikai aktivistát letartóztatnak, mert állítólag rendőrökre támadt. Előkerül azonban egy felvétel, ami bizonyítja az ártatlanságát. A gond? Hogy egy házi pornóvideó az ominózus anyag. A videót készítő és azon szereplő Ethan (Ben Platt) igazi Twitter-huszár, az elnyomottak és kisebbségek önjelölt bajnoka, akinek most lehetősége nyílik arra, hogy tényleg fel is érjen a tweetjeiben foglalt erényekhez.

Ez az epizód az úgynevezett virtue signallinget állítja pellengérre, az erények (üres) villogtatását, amiben Ethan mindenképp bűnös. Az epizód ezért hamar el is feledkezik vádlottak padján ülő férfiról, hogy helyette Ethant használja pofozózsáknak: a szexvideón látottakon minden irányból élcelődik. A megvalósítás azonban távol esik a viccestől. A tárgyalás hamar áttér az állítólagos bűncselekményről arra, hogy Ethan heréjének méretét vagy szokatlan párosodási rítusát elemezgesse, mindezt a lehető legkínosabban. A mondanivaló az álszentségről pedig el is veszik a gyenge poénok között.

Ezzel szemben a Moment of Silence egy komor darab, mellőzve bárminemű viccelődést, holott a felütés kellően abszurd. Chase Milbrandt (Jon Bernthal) egy gyászoló apa, aki egy iskolai lövöldözésben elvesztette a lányát, mégis beáll egy amerikai fegyverlobbista cég PR-osának. A vállalat vezetője meg is látja a lehetőséget a férfiban arra, hogy fegyvertartást szigorításáért küzdők elleni tökéletes fegyver legyen. Eljön ugyanis a lövöldözés évfordulójára szervezett néma megemlékezés ideje, ami alatt erős üzenet lenne, hogy Chase is a fegyverlobbit választotta.

Chase-nek azonban talán megvannak a saját tervei. Elhintett beszélgetésmorzsákból, furcsa megjegyzésekből azt sejti a munkatársa és új legjobb barátja (Boyd Holbrook), hogy Chase maga is tömegmészárlást tervez. Igaza van, vagy az egész csak félreértések sorozata? Ez a kérdés hihetetlenül izgalmassá és feszülté teszi az epizódot, ami a fegyvertartás témakörét is sokkal következetesebben zongorázza végig, mint az előző rész tette a saját témakörével. Bernthal és Holbrook alakítása is látványosan erősebbre sikeredett.

Két epizód után a The Premise sajnálatosan felemás képet fest.

Az egyik oldalon van egy kínosan feszengős, erőltetett humorral operáló történet, ami teljesen aláássa a saját felütését. A másik oldalon pedig egy tényleg karakterközpontú drámát találunk, ami nemcsak tálalásában remek, de ügyesen ejti foglyul a figyelmet is. A Moment of Silence-et egyébként maga Novak rendezte, így lehet, hogy az ő szerepvállalásán múlik, mennyire éri el a kívánt hatást az általa megálmodott sorozat.

Ha a Moment of Silence-féle történetek lesznek a hangsúlyosabbak, ami tényleg nem feledkezik el a karaktereiről néhány olcsó poén kedvéért, a The Premise-nak talán megvan az esélye arra, hogy egy szórakoztató és tanulságos látlelet legyen a korunkról. Messze van attól, hogy a következő Alkonyzónává vagy Black Mirrorrá váljon, de a potenciállal rendelkezik. Csak el ne tékozolja.

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés