Egy házaspár a kapcsolat mélypontján olyan kalandba kezd, ami magában hordozza az újrakezdés lehetőségét, de akár véglegesen tönkre is teheti azt. A Peacock új sorozata nemcsak egy izgalmas, kalandfilmbe illő nyomozást, hanem egy humoros párkapcsolati terápiát is felvázol. A kritika a The Resort első három epizódja alapján készült.
Nyaralni (sokszor) szívás. Ezt az alaphelyzetet műfajtól függően sokan és sok módon megénekelték már a filmtörténet során, elsősorban a burleszkek és vígjátékok nyúltak előszeretettel a nyári időszakhoz (elég, ha a Római vakációra, Hulot úr nyaralra vagy épp a Családi vakációra gondolunk), de a thriller- és horrorrendezők (Cápa, Péntek 13, Gonosz halott), és természetesen a kaland- és katasztrófafilmek is kimeríthetetlen inspirációforrásnak tekintik a témát.
Egy pár hetes tengerparti kiruccanás vagy egy kalandokat ígérő erdei túra könnyen lehet az év egyik fénypontja, de néha nem minden úgy alakul, ahogy azt eltervezzük.
Egy váraltan szituáció hamar felboríthatja a terveket, és komikus vagy épp tragikus események láncolatát indíthatja el. Valami hasonló a kiindulópontja az NBC streamingszolgáltatóján, a Peacockon elérhető szériának, a The Resortnak is, amely egyszerre működik izgalmas kalandfilmként és sötét humorú, de drámai felhangokat is felvonultató párkapcsolati terápiaként is.
A nyolc részes széria első ránézésre hasonlít A Fehér Lótuszra, ám míg ott egy krimibe hajló társadalomkritikát látunk, addig a The Resort a társas kapcsolatok működését és stádiumait boncolgatja. Emma (Cristin Milioti) és Noah (William Jackson Harper) a 10. házassági évfordulót megünnepelni érkezik a meseszép mexikói szállodába, ahol viszont minden külső csillogás ellenére hamar kiderül, hogy a rutinba belefásult házaspár kapcsolata mélypontján van. Egy kiruccanás alatti véletlen baleset viszont mindent megváltoztat, Emma talál egy mobiltelefont, amely egy 15 éve eltűnt fiatal fiúé, Samé (Skyler Gisondo) volt.
Kezdetét veszi egy hihetetlen és egyben kicsit hiteltelen, de annál izgalmasabb nyomozás,
amely során a főhősökkel együtt mi is flashbackekben ismerhetjük meg a párja által minden bizonnyal megcsalt Sam és az életvidám Violet (Nina Bloomgarden) kibontakozó vonzalmát. Természetesen van valami izgalmas abban, ahogy a titokzatosan köddé vált Sam és Violet utáni kutakodás előrehaladtával nemcsak a rezignált kapcsolatból kiszabaduló és új erőre kapó házaspár, hanem a nézők is egyre többet tudnak meg a fiatal szerelmesekről, sőt, egy Indiana Jones– vagy Uncharted-epizódba is beillő, misztikus mexikói oligarcha család is felsejlik az események hátterében.
A The Resort párhuzamos történetvezetése, elképesztően szép fényképezése és remek színészpárosai egy olyan hatalmas kalandnak ágyaznak meg, amely magában hordozza egy kibontakozó szerelem és egy megfáradt kapcsolat újjáélesztésének lehetőségét is úgy, hogy közben minden jel, minden mellékszereplő arra figyelmeztet, hogy egy elképesztően nagy dráma rejtőzik a háttérben.
Andy Siara író már a 2020-as Palm Springsszel is megmutatta, mennyire bele lehet ragadni egy nyári kalandba, ezt az érzést most a The Resorttal ténylegesen kimaxolja.
Ugyanakkor a széria sokrétűsége nemcsak egyedi ízt, hanem befogadói disszonanciát is eredményez. A humoros, könnyed romantikus szál, a drámai háttér és a néhol thrillerekbe hajló izgalmakat eredményező nyomozás szekvenciái szépen gondoskodnak az izgalmak fenntartásáról, de közben nem biztos, hogy megtalálja a célközönséget a The Resort.
Ahhoz, hogy igazán minőségi dramedy legyen, nem elég humoros, és nem is túl szívszorító. A misztikus vonal még működhetne is, de túl lassan halad a nyomozás ahhoz, hogy beszippantson az ismeretlen. A karakterek bár kedvelhetőek, maga a nyomozás iránti megszállottságuk megalapozatlannak, ennél fogva hihetetlennek is hat. A zsánertípusok közötti ugrálások, a folyamatos hangulatváltások kezdetben izgalmas elegyet alkotnak, de hosszú távon könnyen elfáraszthatják a nézőket. Így a The Resort jó eséllyel nem lesz klasszikus, de egyediségével bőven megér annyit, hogy egy nyaralás után mi is végignézzük.
