Sorozat

Szenvednek az amcsi tinik, de neked rosszabb – The Society

Újabb tinikről (tiniknek) sorozattal állt elő a Netflix, most azonban súlyosan bele is bukott a dologba. A csapatnyi felső középosztélybeli amerikai gimis misztikus története lehet, hogy tart majd valamerre, de én 3 résznél tovább nem bírtam nézni a The Societyt. Enyhén spoileres kilebeszélő következik.

Úgy tűnik, a Netflix tovább görgeti a tinédzseres kereket, hiszen ha egyszer, kétszer, sőt háromszor is bejött a dolog, miért ne jöhetne be újra. Gondoljunk csak olyan kevésbé ismert sorozatokra, mint az On My Block, az Élite, a Dark vagy a Sex Education, valamint olyan hihetetlenül sikeres darabokra is mint a 13 Reasons Why vagy a Stranger Things. A coming-of-age műfaj virágzását éli, ennek pedig megannyi pozitív oldala is van. Ahogy azonban minden jól futó trendnek, ennek is megvan az árnyoldala: kevés az árral sodródni és remélni, hogy a hype elviszi az alkotást ha nincsen megfelelő történet és szerethető karakterek.

A The Society sajnos borzasztóan sokat markol, és helyenként konkrétan szinte nézhetetlen összevisszasággá zsugorodik,

megöntözve egy adag ripacskodással, manírral és a gondtalan gazdag amerikai tinik tenyérbemászó elveszettségével. Nem hiszem, hogy a készítők így tervezték, de az első 3 rész láttán bennem csak az erősödött a sztereotípia, hogy mennyire hülye is az amcsik egy része.

Itt szögezem le, hogy az első évad 10 részes, úgyhogy teljesen lehetséges, hogy a sorozat megjavul, a karakterek elmélyülnek és valami ütemet vesz fel az alkotás, de ha az első 3 órán! (bizony ám, itt majdnem egy egész órás részekkel dobálózunk) kínszenvedés átverekednie magát az embernek, elég nehezen fut neki az újabb hétnek.

A természet zárja le a város határait

Az alaptörténet egyébként még érdekes is lenne, noha már itt több helyen elcsúsztak a készítők. Van egy jómódú kisváros, ahol rejtélyes oknál fogva néha eszméletlen bűz honol az utcákon. A város vezetősége pedig úgy dönt, hogy a gimnázium diákjait inkább elküldi egy hosszabb kirándulásra, amíg valamit kiderítenek a szagról. A buszok el is indulnak, ám amikor az éjszaka közepén mind a 8-10 buszon mind a 25-30 gyerek egyszerre alszik mélyen, hirtelen megint a város főterén találják magukat: az utakat lezárták, vissza kellett fordulniuk.

Pillanatokon belül kiderül, hogy egyik szülő sem érhető el, ráadásul az összes otthon üresen áll. Hogy hol vannak a kisebb gyerekek, az idősebb tesók vagy a nagyszülők, az egy percre sem merül fel senkiben – a sorozatban sem. Aztán nulla magyarázat nélkül kerül elő az a teória, hogy biztos egy párhuzamos univerzumba kerültek valahogyan. No sebaj! Holnapra tuti minden megoldódik, mert miért is ne, úgyhogy mindenki csak sétáljon egyedül haza a sötét városban és üljön otthon a kongó villájában.

Senki fejében nem fordul meg, hogy talán komoly a baj, hogy talán együtt kéne maradni és össze kéne tartani.

Ehelyett mi a következő lépés? Tartsunk egy gigászi bulit, mert kit érdekel, hogy el vagyunk vágva a világtól, hogy az összes családtagunk holtan heverhet valahol, vagy hogy mi nem fogjuk megélni a másnapot. A tetőpont azonban kétségkívül az, amikor a bulizó banda beszabadul a templomba és mindent tönkretesz, annyira nagyon jól érzi magát. Nyilván nehéz eldönteni, hogy ilyen helyzetben hogyan is viselkedne az ember, és a sorozat elején még nagyon halványan érhető is, miért húztak korábban párhuzamot a The Society és A Legyek Ura között, itt még sincs semmi összhangban.

Minden és mindenki teljesen motiválatlanul tesz és mond mindent.

Az egyik pillanatban még zavartan sírnak a szereplők, a másikban már sörrel öntik tele a szószéket, hogy aztán megint komoran belemélyedjenek a félelmeikbe, amit aztán gyorsan elhessegessenek egy kis sexy time-mal. Tinik ide vagy oda, annyira elrugaszkodottak a karakterek, annyira idegesítőket és felszínesek, hogy tényleg semmilyen szinten nem lehet velük azonosulni.

Lehet, hogy a világon mindenki meghalt rajtunk kívül? Igyunk rá egyet!

Holott maga a helyzet tényleg vérfagyasztó lehet. És itt van a legnagyobb hiba a Netflix alkotásában: 3 rész után úgy tűnik, hogy egy kétsoros alaphelyzeten kívül egyáltalán nem dolgozták ki a miérteket és a hogyanokat. Inkább elmentek egy konvencionálisabb gimi-tini-drámába, amelyben megvannak a kirekesztések, az örökös viszályok. Panelekre építkezik minden: süketnéma meleg fiú, fekete jófiú, nagyszájú rosszfiú, kirekesztett lány, populáris lány és a lány, akit állítólag mindenki utál, mégis hallgatnak rá minden pillanatban. Még egy iskolai bált is összehoznak, ami ugye alapeleme az ilyen sorozatoknak és filmeknek.

Csakhogy ez a sorozat szólhatna a misztikumról, a rejtélyről, a kétségbeesésről és arról, hogy ilyen helyzetben hogyan is változik meg az emberi karakter.

Nem kétlem, hogy valahol a folytatásban ezt próbálja majd kicsit jobban bemutatni a sorozat. De ha nincs mit mondanod tízszer egy órában, akkor próbáld ki a nyolcszor vagy tízszer fél órát. Sokkal jobb üteme lenne a műnek, gyorsabban történnének az események, és pont ezért talán nem is lenne annyi idő rá, hogy az elkényeztetett, gazdag és nemtörődöm tinik szar oldalát ennyire mélyen meglássuk.

Személyes kedvencem azonban az, amikor egy szem ember felveti, hogy talán be kéne osztani az ételt és italt, mert ki tudja, mennyi ideig lesznek elzárva a világtól, és eleinte mindenki nekiesik. Gúnyolják, támadják és a kommunizmussal dobálóznak, amit a 3 részt elnézve valószínűleg ha agyonverjük őket sem tudnának egyébként körbeírni, hogy mit is jelent pontosan. Zavaró, hogy vagy ennyire hiteltelen a sorozat, és ennyire hülyére veszi a nézőt, hogy elhiggyük, hogy vannak ilyen mai fiatalok, akik ennyire alapvető képleteket nem látnak át, mint hogy nem jó ötlet egy nap alatt felenni a bolt összes kenyerét. Vagy tényleg vannak odaát ennyire sötét és buta emberek, akik még a pénz hiányára se mutogathatnak a tudás és az oktatás egyértelműen nem létező nyomai miatt.

Elképzelhető, hogy a sorozat legvégén majd pont az derül ki, hogy önző, semmirekellő, irigy és léha voltuk hozta rájuk ezt az átkot, és hogy az egész arra van, hogy embert faragjon belőlük, de ezt sokkal de sokkal jobban is meg lehetett volna oldani. Talán szól majd egy bizonyos réteghez a The Society, akik nem háborodnak fel ennyire ezeken, de nálam süket fülekre talált a sorozat.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..