Sorozat

Minden, amit mond, nem felhasználható Ön ellen – The Thing About Pam

The-Thing-About-Pam-Renee-Zellweger

A The Thing About Pam egy több mint tíz évvel ezelőtti gyilkosság elhibázott nyomozásának okaira igyekszik válaszokat találni az elkövető sajátságos, manipulatív karakterén keresztül.

A kritika az első rész alapján készült.

Az NBC legújabb hatrészes minisorozatának cselekménye valós események köré szerveződik. 2011-ben egy csendes amerikai kisvárosban, Troyban előre megtervezett szándékkal megölték Betsy Faria-t. A gyilkosság helyszínére kiérkező nyomozók kézzelfogható bizonyítékok hiányában, már az első pillanattól biztosak voltak abban, hogy a gyilkos nem lehetett más, csakis Betsy férje, Russ. A gyanú pedig annak ellenére, hogy a férfinek alibije volt a gyilkosság időpontjára, illetve több biztonsági kamera is rögzítette különböző helyszíneken, lényegében soha nem terelődött másra. Russ több mint három évet töltött a börtönben ártatlanul, a valódi tettes kilétére pedig közel tíz év után derült fény.

A brutális gyilkosságot Betsy közeli barátja, a sorozat címadója, Pam Hupp követte el, haszonszerzés céljából. Pam ellen számtalan terhelő bizonyítékot felhozott a bíróságon Russ védőügyvédje: a nőnek nem volt alibije, a gyilkosság helyszínével szomszédos utcákban tartózkodott, illetve folyamatosan változtatott a vallomásán, egymásnak ellentmondó állítások sokaságával hitelteleneítette azt.

A The Thing About Pam érdekessége, hogy a formanyelvi eszközök szervesen kapcsolódnak Pam karakteréhez és az eseményekhez. A dramaturgia két legfontosabb eleme a narráció, illetve a különféle vizuális elemek egymásra rétegződése. A gyilkosság a karácsonyi ünnepek idején történt, így az alkotók a narráció hangnemét is ehhez igazították. A narrátor viccelődve, sokszor rímbe szedve, mesélős hangnemben tudósít minket a kisvárosban történt kegyetlen gyilkosságról, mialatt felváltva láthatjuk az utcai karácsonyi fényeket, illetve a több tucatszor megszúrt, a házuk padlóján holtan elterülő Betsyt. A narrátor ebben a hangnemben folytatja a mesélést, és úgy vezeti be a történetbe Pam karakterét, mintha éppen egy kedves családi történet egyik szereplőjével ismerkednénk meg.

A hangnem, illetve műfajkeveréssel operáló sorozat fontos sarokkövét adja a fekete humorral átitatott, kedélyeskedő narráció.

Emellett a vizuális elemek is felerősítik a különféle minőségek összepárosítását, amelyek a történések előrehaladtával olyannyira zavarba hozhatják a nézőt, hogy akár a nyomozók helyébe is képzelhetik magukat, akik az egyértelmű tények ellenére sem vették észre az igazságot.

A nyomozók kérdéseire Pam állandóan önellentmondásokba ütközik, emiatt mindig változtat kicsit a történetén. Ezeket a változásokat képileg is megjelenítik a készítők, mindig egy kicsit másképp láthatjuk a korábban már megmutatott eseményeket. Bizonytalanságunkat tovább fokozzák azok a néhány másodperces, a történetbe nem illeszkedő közbevágások, amelyek olcsó reklámoknak hatnak, és alapjaiban megkérdőjelezik a legelemibb információinkat is a karaktereket illetően. A számtalan képi fordulat és önellentmondás olyan érzetet ad, mintha Pam beteges gondolatai között kalandoznánk.

A sorozat legnagyobb húzóneve egyértelműen a Pam szerepében látható, látványosan elmaszkírozott Renée Zellweger, aki annak ellenére jól teljesít, hogy karakterét rettentően kétdimenziósra írták meg. A sorozatban megjelenített Pam egy igazán visszataszító figura, aki bármerre megy, mindenen és mindenkin képes szemléltetni rosszindulatúságát és igénytelenségét. Szemetel, erőszakosan ráerőlteti magát emberekre, arrébb dobálja a gyerekek biciklijét, folyamatosan cukros löttyöket szürcsöl. Olyan összeférhetetlen figura, akitől a saját kutyája is nyüszítve menekül. Ezeket nézve

kissé nehéz elhinni, hogyan tudott bárkit is megvezetni ez a nem túl művelt és nem túlságosan ravasz nő.

A sorozat minden egyes epizódjának alcíme (pl.: She’s A Good Friend), egy-egy olyan állítást fogalmaz meg a nővel kapcsolatban, amelyet ő ültet el a környezetében élők fejébe. Az első rész alapján érezni lehet, ahogy ezek az állítások szépen fokozatosan egymásra fognak rétegződni, ellentmondásaik ellenére egymásba burjánzani, olyan védőhálót képezve a nő köré, amelyet csak bő tíz évvel később tudott feltörni az igazságszolgáltatás. Ügyesen sikerült átültetniük a film formanyelvére a nő hazugságait és manipulációit.

Összességében a sorozat ügyesen játszik a nézőjével, és a mára már széles körben ismert tények ellenére is képes folyamatosan elbizonytalanítani minket, annyira azonban mégsem képes felkelteni az érdeklődésünket, hogy a következő héten újból elmerüljünk egy kis időre Pam fejében.

Varga Dóra

Varga Dóra jelenleg az ELTE filmtudomány képzésének mester szakos hallgatója. Több éve foglalkozik filmkritikaírással, érdeklődési területe a feminista filmkritika valamint a filmzene elmélete, azok kortárs tendenciái. Különösen kedveli az amerikai függetlenfilmeket, a távol-keleti filmeket, a stop-motion animációkat és az európai művészfilmek bizonyos vonatkozásait.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!