A napokban landolt Netflixen Az Esernyő Akadémia (The Umbrella Academy) várva várt második évada. Megnézzük, hogyan folytatják a szétesőfélben lévő szuperhős-család történetét, miben jobb, avagy miben rosszabb az új évad, s miért nem érdemes időutazni!
Vigyél magaddal esernyőt! Az előrejelzés szerint akciójelenet-zivatar várható, amit helyenként frappáns sötét humor és lenyűgöző vizuális effektek kísérhetnek. Több helyen előfordulhat megmosolyogtató testvéri civakodás, illetve akár izgalmas scif-fi elemek is. Más szóval, megérkezett a Netflix harmadik legmagasabb nézettséget produkáló showjának, a The Umbrella Academynek a második évada.
A jelen cikk írójáról tudni kell, hogy az első évadot lelkes fogadtatásban részesítette. Az előző évadkritikában ugyan kiemeltük a The Umbrella Academy gyengeségeit, köztük a hasonlóságát más sikeres franchise-okhoz, különösen az X-men szériához. Én viszont, sok más, a szuperhős-univerzumban járatlan nézőhöz hasonlóan kifejezetten élveztem a tehetséges szereplőgárdát, a bombajó soundtracket és úgy általában a műfajokat vegyítő alkotói folyamatot.
Aki esetleg nem látta volna, vagy elfelejtette az első évadot, annak íme egy kis összefoglaló. Egy mogorva, karót nyelt férfiú, név szerint Sir Reginald Hargreeves (Colm Feore) örökbe fogadott hét, kivételes erővel megáldott gyermeket. Van köztük olyan, aki látja a halottakat, van, aki teleportálni tud, s olyan is, aki rá tud venni másokat, hogy teljesítsék az akaratát. A rideg mostohaapa egy robot anyuka és egy beszélő csimpánz segítségével kiskoruktól kezdve kiképzi a gyerekeket, hogy szuperhősökké váljanak.
Az első évad Hargreeves halála utáni meglepő fordulatokról szól. Visszatér a rég elveszett időutazó testvér, Number Five (Aidan Gallagher), aki rossz hírt hoz magával a jövőből: közeleg a világvége. A csipet-csapat kelletlenül, de összeáll, hogy megakadályozzák a bajt, ámde küldetésük alatt szembe kell nézniük saját felelősségükkel. Kiderül, hogy az elhanyagolt és kiközösített húguk, Vanya (Ellen Page) robbantja ki az apokalipszist, így visszautaznak az időben, hogy jóvá tegyék a múltat.
A Gerard Way és Gabriel Bá képregény sorozata alapján készült sorozat ott veszi fel a fonalat, ahol előzőleg elhagyta.
A hét testvér, külön-külön ugyan, de megérkezik Dallas-ba, az 1960-as évekbe. Az évtized rengeteg kihívással szembesíti őket, míg egymástól szétszóródva próbálnak egyről a kettőre jutni. A második évad érdekessége, hogy a karakterek egyéni sorsára koncentrál, aminek köszönhetően jobban belemélyedhetünk az egyes szereplőkbe. A legérdekesebb közülük Allison (Emmy Raver-Lampman) története, aki az afro-amerikaiak jogaiért harcoló civil mozgalom egyik szervezőjévé válik.
Az individualista történetszálaknak hátulütője azonban, hogy a sorozatot meghatározó testvérek közti szórakoztató dinamika nagyrészt hiányzik. Az első évad legfőbb báját adó, jól megírt testvéri interakciók most a háttérbe szorulnak. A hét szuperhős csak az évad közepe felé találkozik, amikor is Number Five bejelenti, hogy (ismét) közeledik a világvége. S lám, a testvéreknek (ismét) félre kell tenniük saját érdekeiket, hogy megmentsék a világot, mielőtt Vanya (ismét) felrobbantja.
Ismerős? Nem véletlen. Nézőként szomorúan konstatáljuk, hogy az The Umbrella Academy második évada lényegében az elsőnek az utánzata.
Mint amikor óra előtt elkéred egy barátod háziját, hogy lemásold, persze kis módosításokkal, hogy a tanár ne vegye észre a koppintást.
Ebből a szempontból az új évad nem mutat sok újat. A sokszor kiszámítható történetvezetés talán annak is köszönhető, hogy ezúttal nem ragaszkodtak az eredeti képregény sztorijához. A cselekmény céltalanul csordogál egy homályos cél felé, s amikor történnek dolgok, azok is kissé összefüggéstelenül, miért-is-ne módon követik egymást.
Aki pedig belevaló szuperhősös sztorit várna, annak is csalódnia kell. A harcjeleneteket mintha már láttuk volna valahol, egy átlagosan megkoreografált bunyó megy ütős popszámmal a háttérben. A legizgalmasabb persze a szupererők demonstrálása lehetne, de azzal is spóroltak. Pár testvérnek amúgy is nevetségesen triviális ereje van (Diego késeket dobál, Luther pedig nagyon erős), mások pedig nem is szeretik használni a hatalmukat.
A The Umbrella Academy kicsit elveszett a saját univerzumában, s elfelejtette, mi is a sorozat lényege.
A show hét testvér bonyolult, de szeretetteljes kapcsolatáról szól, viszont ők alig vannak együtt, legtöbbször nem is tartanak össze. Szuperhősök, de mintha egyszerű emberek lennének, többüknek nincs küldetéstudatuk, erejüket alig használják. Egyedül Five, a fiútestbe szorult 50 éves időutazó az, aki összetartja az egész kócerájt, Aidan Gallagher parádés megformálásában.
Az első évad, bár néhol esetlenül, de izgalmas alapokat fektetett le az eljövendő folytatásoknak. Sajnálattal kell jelentenem, hogy a második nem merészkedett messzire, inkább egy helyben toporog. A szereplőgárda még mindig kivételes, de sem a ’60-as évek nosztalgikus csábereje, sem pedig a fantasztikus természetfeletti történések nem mentik meg a káosztól a The Umbrella Academyt.
