Sorozat

Még egy kis harapás – The Walking Dead: World Beyond

Az AMC sztársorozatának lassan bealkonyul. A The Walking Dead második felesleges spin-offjának azonban nem kell megadnunk az elején a kegyelemdöfést. Pilotkritika.

Szomorú látni, ha egy sorozat túllép a zenitjén, és a készítők, a tévétársaság mindent megtesznek, hogy életben tartsák. A 10. évadjánál tartó The Walking Dead már nagyjából öt éve lejtőn van, így sokan örömhírként fogadták, amikor az AMC bejelentette, befejezik a szériát a 11. szezonnal.

A Robert Kirkman képregényén alapuló sorozat már az a vánszorgó élőholt, akikkel teleszórta univerzumát. Önismétlésbe, fantáziátlanságba fordult a történet, mely egyre kevesebb feszültséget szült, viszont több klisével dolgozott. Hiszen miről is szólt a The Walking Dead a pályafutásának 60-70%-ában? Erdőkben sétáló emberekről, akik nagyon mélyen elnyomják magukban a személyes drámájukat, majd mikor komoly karakterfejlődésen esnek át, többnyire előugrik egy zombi és életveszélyesen megharapja őket. Egy idő után pedig az ember vált azzá, akitől a leginkább félni kell: Negan szögesdrótos baseballütőjével mért végzetes arcplasztikája volt talán az utolsó olyan momentum, ami széles közönséget érdekelhetett.

Ennek ellenére az AMC folyamatosan igyekezett megfejni ezt a zombitehenet. A Fear the Walking Dead egy párhuzamos túlélési sztorit indított el, melyben az apokalipszis legelejétől követhettünk egy családot, a most elstartoló World Beyond pedig tíz évet ugrik a kezdethez képest. Olyan új karakterek életébe kalauzol el minket, akik beleszülettek a világégésbe, és alaphang számukra a kerítésnél ólálkodó agyhalottak nyöszörgése.

Hangulatában igazán elüt a World Beyond, de ugyanazokkal a történeti elemekkel és közhelyes forgatókönyvírással dolgozik, csak megfejeli a tinivonulattal, ami az utóbbi tíz évben igazán jövedelmezővé vált. De van még kereslet egy új Walking Dead sorozatra, mikor már az anyaszéria is kifáradt? Az új ifjúsági jellegű történet nem fogja visszahozni a halálból az AMC zászlóshajóját, de nem is tűnik egy irritáló adaléknak –

saját stílusa és szemlélete van, még ha nem is túl érdekfeszítő.

Két testvér, Iris és Hope (Aliyah Royale, Alexa Mansour) kapcsolata adja a sztori érzelmi gócpontját. Egy békés és biztonságos, elkerített környezetben élnek, egy közösség tagjai, viszont személyiségük és hozzáállásuk homlokegyenest ellentétes. Míg Iris reményteli módon keresi a járványra a gyógymódot (értsd: kémiát tanul az ottani suliban), addig Hope, nevével ellentétben, pesszimista egyaránt az emberekkel és a létezés értelmével kapcsolatban. Nem is csoda, hisz gyerekkorában nemcsak tanúja volt édesanyja halálának, de még neki is vér tapad a kezéhez.

Tudós apjuk azonban még él, és a világvégét ráncba szedő köztársaság főhadiszállásán dolgozik. Az otthonul szolgáló idilli bázisukon katonai kísérettel megjelenő rejtélyes főnökasszony (Julia Ormond) azonban annyira baljós aurával érkezik meg, hogy a lányok két sráccal kiegészülve neki vágnak, hogy felkutassák az apát. És itt

meg is kezdődik, a Walking Dead sorozatok legfontosabb eleme: a baktatás a kihalt Amerikában.

Az első epizód megteszi a kötelezőt. Kellő információt ad mindegyik karakterről, akivel hosszú távon foglalkozni kíván. A nézők rá is csatlakozhatnak egy-két szimpatikusabb ifjú túlélőre, kiknek sorsát nyomon követhetik hétről hétre. Nyilvánvalóan nem 50 perc alapján kell mély benyomást tenni – ennek ellenére a karakterek egy része nem valami érdekes. A probléma pedig nem feltétlenül a halvány írásban jelentkezik, hanem a színészek gondatlan kiválasztásában. A főszereplő két lány közül legfeljebb az egyik tud színészkedni – persze az, akinek több teher nyomja a lelkét –, míg a másik csak felmondja a szövegét. A színjátszókör-jelleg itt nem ér véget: a kisebb méretű, de okosabb srácot egy igen tehetséges fiatal alakítja – olyan, aki a drámatagozatokon mindig lenyúlja a jobb szerepeket, mert egyszerűen színpadra született. Mellette pedig a rosszhírű, kissé bamba melákgyerek még rejt magában történetet, bár a színész nem igazán remekel.

A fiatalabb korosztály miatt a vérengzést nagyon a minimumra szorították,

és kétséges, hogy itt komoly halálozások lennének a túlélők szintjén. Elhulló emberi fejeket, szétrágott arcokat, feltépett testeket az első epizódban nem lehetett látni, bár még csak most léptek ki hőseink a komfortzónájukból – ha valamikor, majd ezután jönnek a korhatárosabb jelenetek.

A The Walking Dead: World Beyond más végéről fogja meg a világvégét, mint elődei. Ott a mindennapos harc uralta az eseményeket, itt ez háttérbe szorul. A karanténban felnövő tiniknek a felfedezés öröme és a saját sorsuk kézbe vétele a fontos. Igyekeznek kihozni a legtöbbet abból, amit ezen a pokoli Földön tölthetnek, és ez kétségtelenül optimistább narratívát kíván. Az AMC sorozata mellett szól továbbra az is, hogy csupán két évadot terveznek: végre tudják, mennyi az elég.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com