Fókuszban Sorozat

Vihar alatti csend – This Close évadkritika

Az örök csend is ugyanolyan mozgalmas és zajos, mint mindenki élete. Erről mesél a This Close, ami két siket ember története.

A politikai korrektség akkor szűnik meg létezni, amikor az „ügy” megszűnik ügy lenni, amikor nem AZ van a fókuszban, mert az csak mellékes. Az „az” sok minden lehet, bőrszín, vallás vagy akármi, ami akkor, ott, annak nem szokványos, ami kilóg a sorból. Ha ezt helyezzük a középpontba, azzal épp a másság érzetét erősítjük, az alkotás abban a pillanatban a másságról szól. A Sundance Channel legújabb sorozata, a This Close ebből a sorból akar kilógni.

Joshua Feldmanban és Shoshannah Sternben, a sorozat fő alkotópárosában és egyben főszereplőjében a legszembeszökőbb közös tulajdonság, hogy mindketten siketek. Siket alkotók egy olyan közegben, ahol a melegeket heterók alakítják, a vakokat látók, a mozgásukban korlátozottakat pedig járni tudó színészek. De hát ez a színészet lényege – adja meg a választ a This Close –, eljátszani azt, akik nem vagyunk. De ha megfordítjuk a dolgot és úgy tesszük fel a kérdést, akkor egy egészen más aspektusból szemlélhetjük ugyanazt a személyt és mindent, ami hozzá kapcsolódik.

Ray Charles életében az volt a legmeghatározóbb, hogy vak volt? Stephen Hawking vagy Christy Brown életében pedig az, hogy kerekes székbe kényszerültek? Nem, ez csak a történet része, de nem maga a történet. Ebből a kettősségből indul ki a This Close,

ami nem siketekkel játszat el siketeket, hanem siket színészekkel játszatja el két ember történetét.

Joshua Feldman és Shoshannah Stern

Két emberét, akiknek ki kell lépni nem csak a mások, de a saját maguk alkotta buborékból is, hogy érvényesülni tudjanak. Ki kell állniuk, hogy megkapják azt, amire vágynak. Kate például úgy érzi, munkahelyén ő az, akit mutogatni lehet, hogy nini, mi alkalmazunk egy siketet, pedig rajta is áll, hogy belemegy-e ebbe a játékba. Michael ezzel szemben alkotói válságban van, ő a művészet kontra pénz harcot vívja, egy csatát, ami ugyanúgy érint mindenkit függetlenül attól, hogy lát, hall, sovány, gazdag vagy este imádkozik-e.

A két dolgozó mögött pedig ott van két egyszerű, hétköznapi ember. A nő, akit épp eljegyeztek, de a vőlegénye hazudik neki. Megrendül a bizalom, ami Michael esetében össze is törik: a férje megcsalja őt. Vagyis a magánéleti szálat is ugyanaz az univerzális egyszerűség jellemzi, ami olyan problémákat állít a középpontba, ami bárhol, bármikor, bármilyen jellegű párkapcsolatban előfordulhatna.

És pontosan ezzel az amerikai függetlenekre amúgy is jellemző kendőzetlen realizmussal éri el azt, hogy a két világ közelebb kerüljön egymáshoz, úgy, hogy ne mossa össze a kettőt. De azt nem is tudná, hisz a jelbeszéddel végig kommunikált jelenetek mindig emlékeztetnek a különbségre, de ahogy halad előre a sorozat, ez az egész elveszti kuriózum jellegét, amiben ugyanúgy lehet felfedezni az erőt, a gyengeséget, a szépséget vagy a bánatot – és a történetet, ami bárkivel megeshetne.

Bárkivel, legfeljebb másképp mesélné el a sajátját. Ők így mesélték, a vihar alatt is csendesen.

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg egy könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében filmekkel és sorozatokkal foglalkozik, azon belül is elsősorban fesztiválokkal és a függetlenekkel.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..