A Three Pines vérbeli krimi a messzi északon, ami nem csak ismétli, de hozzá is ad a sokéves mozidetektív históriához, bár másban hiányt szenved.
A kritika az első két epizód alapján készült.
Ismerős, közben mégis újszerű krimi érkezett december 2-án az Amazon Prime kínálatába. A Three Pines első két része bevezet bennünket Louise Penny Gamache-regényeinek tévéképernyőre adaptált világába. Az írónő könyvei közül magyarul alig néhány olvasható, így ismertsége sem átható, viszont 18 (!) regényének főhőse Armand Gamache vezető nyomozó. Emilia di Girolamonak volt miből merítenie, mikor adaptációra adta a fejét, de
a sorozat mintha csak bevezetőként szolgálna, hogy elolvassuk Gamache történeteit.
A tízrészes széria párosával mutat meg egy-egy fejezetet a nyomozó életéből. Ez egyrészt okos döntés, így folyamatosan új és új minitörténet kötheti le a néző figyelmét, de a felületességnél többre aligha elég. Mindenesetre van egy átfogó történetszál, ami bonyolultabb, sőt spirituálisabb, mint az „egyszerű és mindennapi” gyilkosságok. Ráadásul ez az amerikai őslakos közösség margóra szorításáról szól, így jókora társadalmi tudatosság is társul a krimihez.
Őslakos nők tüntetnek, hogy a rendőrség végre figyeljen segélykiáltásaikra és keresse meg a közösségükből eltűnt fiatal lányokat. A kanadai hatóság ablakokból nézi és rázza a fejét, de Armand Gamache nyomozó feljebbvalói rosszallására segít azokon, akiken eddig csak átnéztek. Jutalmul el is küldik karácsony másnapján a messzi Three Pines-ba, hogy elmélkedjék az ott történt különös gyilkosságon.
Three Pines életét aligha borította fel Cecilia de Poitiers meggyilkolása, pedig férje, lánya és szeretője is gyászolja őt. A konfliktus Agatha Christie-t idézi: mindenki gyanús és mindenkinek van motivációja. Az egészen különös művészváros egyfajta királynője volt CC, akinek nemrég megjelent könyve az összes polcon megtalálható. Mindenki életére hatott, egyfajta jégkirálynője volt a hófödte kanadai tájnak, de halálával a város fellélegezhet. Vajon ki volt ez a múzsa, feleség, mecénás, akinek halálával mindenki látszólag jobban járt?
Megkapó alaphelyzettel rántja magához a nézőt a Three Pines első epizódja, amiben megvan a tökéletes helyszín és az ahhoz társuló fagyos hangulat.
Kanadában az amerikai határtól, de még Québectől is jócskán északra terül el ez a vadregényes vidék, ami elég messze van a civilizációtól, hogy elmosódjanak határok jó és rossz között. Mindez ráadásul decemberben, ahol a fehér hóréteg traumát, sebeket, hosszú évek óta cipelt terheket rejt. Nagyszerű hangulatú helyszínt vázol a Three Pines, ami a skandináv krimi tengerentúli párja lehetne. Azért ne reménykedjünk, nem ez lesz a következő A tetovált lány, és nem is ez a széria ismerte fel a vidékben rejlő potenciált (ld. pl. Little Woods), de ügyesen építi rejtélyes világát a benne élőkkel együtt. Némelyik karakter még a Twin Peaks-ben is helyet kaphatott volna (Log Lady helyett Duck Lady), az pedig, hogy az itt lakók mindegyike bensőséges viszonyt ápol a művészettel, igazán egyedi részlet.
A sorozat letisztult és matt színekkel operáló képei pedig jól kiegészítik a hely adottságait. A technikai profizmussal kiegészülve (ami nagy átlagban jellemző az Amazonra) a sorozat sajátosan hideg atmoszférát kapott. Ezen a homályos horizontú helyen könnyebben fogadjuk el, hogy jól szituált felső középosztály béli emberek különös kegyetlenséggel, de párját ritkító kreativitással ölik meg egymást. A történet mozgatórugója pedig éppen a megingott stabilitás visszaállításának kényszere, elvégre mégiscsak egy krimiről beszélünk. A mindössze két epizódos rejtély miatt a nyomozó nem sokáig kutakodik, de így is akad némi meglepetés a műfaj iránt rajongók számára is. Persze a sorozat átfogó bűntényének feltárása, az eltűnt mohawk lány, Blue Two River keresése még épp csak elindult, de ez a teher talán túl nagy is a sorozat számára.
A Three Pines egyik nagy kérdése, hogy képes lesz-e valóban megmutatni az őslakos társadalom elhanyagoltságát,
vagy megmarad a tucatsorozatok és filmek mocsarában, amelyek csak reklámfogásként használják az őslakosokat. Rossz jel, hogy most is a „nagy fehér férfi” kell a probléma megoldásához, de az első két rész alapján a sorozat tartózkodik az egyszerű válaszoktól. Úgy látszik, az eltűnt lányok adják a széria messziről látható átfogó keretét. Ügyes húzás a láthatatlanság metaforája mellé állítva, hiszen a mohawk törzs tagjainak jelenlétéről a nyomozók és elöljárók egyszerűen nem vesznek tudomást. Nem ez a sorozat az első, ami egyszerűen a láttatást választja eszközül, hogy küzdjön az ignorancia ellen, hiszen sokszor vált a mozgókép ilyenformán a kultúrharc részévé. A kérdés csak az, hogy a Three Pines válaszai kizáró jellegűek lesznek, vagy rávilágítanak a kérdés összetettségére. Egyelőre minden esély megvan rá, hogy intelligens megoldás születhessen.
Az már most egyértelmű, hogy a szögegyenes magyarázatoktól a főhős ódzkodik a leginkább. Alfred Molina karakterében visszaköszön a filmtörténelem eddigi összes nyomozójának hozzáállása: kiemelkedő szürkeállomány, amit a rend visszaállítása érdekében jóra használ a hős. Ami mégis kiemeli Armand Gamache-t a sorból, hogy a nyomozó nincs híján az empátiának, sőt! Elég csak a legismertebbekre gondolnunk, Holmes és Poirot nem elsősorban az együttérzésük miatt vált mesterdetektívvé. Gamache esetében mégis ez az, ami rávezeti a gyilkos megtalálására. A nyomozó humánuma, az emberi életekhez, nemcsak mint az egyetlen ismeretlenjeihez való viszonya miatt ő több, még ha nem is ikonikus. Egy-egy kedves szó, egy-egy finomabb gesztus ellenpontozza a képi világ hidegségét. Mindez olyan ízt ad a sorozatnak, ami ritka a ráció irányította krimi műfajában.
Különös, éppen a nyomozó szellemi és egyben erkölcsi feljebb valósága a sorozat legnagyobb visszatartó ereje is.
Gamache nyomozó egyelőre tapasztalt, művelt, bölcs, sőt egyenesen tévedhetetlen és érinthetetlen karakternek hat, aki mérföldekkel magasodik a gyarló kisközösség, de még saját kollégái fölé is. Hol az izgalom egy morális Superman küzdelmében? Mivel a sorozat (egyébként becsülendő módon) tisztán krimi, már-már kötelező középszerű thrillerelemek nélkül, így az akcióban hiába keressük a választ. A többi karakter, akiket Jean-Guy Beauvoir, Isabelle Lacoste és Yvette Nichol alakít, pedig egyelőre nem sokat mutat magából. A Three Pines nem one-man-show, de a reflektorfénybe emelt hős egyenlőtlensége kihat a sorozatra, az ezt ellensúlyozandó többi karakter pedig még kidolgozottság híján keresi a helyét. Épp itt lenne a törvény és az igazságérzet ütközésének helye, aminek tökéletesen ágyaz meg a sorozat a halott ambivalens megítélésével. A rövidre zárt történetszál miatt azonban CC halála nem több kihagyott ziccernél.
Nagyszerűen megtalált, bár nem eredeti helyszínen sajátos összetételű krimi lett a Three Pines. Az első két epizód legtöbb hibája gyermekbetegségként kinőhető és még Alfred Molinának is rengeteg ideje van, hogy Gamache gyengeségeit megmutassa. Lynchi elborultságtól mentes Twin Peaks (nem negatív előjellel), ami ismerheti és akarja is ismertetni az irokéz nyelvű őslakosokat. Hibáktól azért nem mentes okos krimi együttérző nyomozóval, ami már kuriózum, a nyitány pedig meggyőz, hogy folytassuk Armand Gamache történetét.
A Three Pines az Amazon Prime Video kínálatában érhető el, február közepétől pedig az HBO Max-on is nézheti a magyar közönség.
