Sorozat

Kétséges mélységek – Tiger

Tiger Woods

Tiger némileg egyenetlen, mégis hiánypótló darab. A három órányi játékidő azonban mégis inkább elbizonytalanít, mint megerősít, hogy valóban minden idők legnagyobb golfjátékosát látjuk-e.

Tiger Woods, a ’90-es évek csodagyerekének berobbanása valóban eseményszámba ment, és az is tény, hogy számos olyan időszak volt, amikor nem nagyon lehetett máshogy gondolni, minthogy az adott nagy tornákat ez a kaliforniai srác fogja nyerni. Népszerűségéhez azonban nem a sportág széles körben elterjedt mivolta vezetett (merthogy nincs is neki akkora, mint mondjuk a kosárlabdának), sokkal inkább az a fajta híd szerep, amit apja szánt az akkor ezt még talán fel sem fogó tinisztárnak. Michael Jordan, Roger Federer, Tiger Woods, Lance Armstrong és még jó néhány név, aki meghatározó tudott lenni saját idejében és később is.

Egy éven belül tehát az igazi és a hosszúnadrágos Michael Jordannek (ez volna Woods) is kijön egy meghatározó dokumentumfilmje, És valóban van némi hasonlóság a két figura sportélete között. Mindketten megújították sportágukat, ugyanakkor mindketten a bőrszínűk alapján is közbeszéd részei voltak, ahogy mindketten beleálltak abba is, hogy termékük reklámarcai legyenek sporttevékenységük által. Csak amíg Jordan a ’90-es évek elején kezdte ezt, addig Woods az évtized második felében érte el ezt a pontot.

A sportág bőrszín alapú liberalizációja nagyot szólt, mint ahogy az első reklám is, amit a Nike a 20 éves, de már sokat elért golfozóval készít.

„Sok mindent elértem, mégis vannak golfpályák az országban, ahová nem léphetek be a bőrszínem miatt”

— nagyjából így foglalható össze a reklám, ami meghatározta a közbeszédet arról, hogyan jelen van egy színesbőrű sportoló a legfehérebb sportágban. Egyébként is érdekes időszak ez. Ekkor kezd világszerte ismertté válni a feketék zenéjében a fehér Eminem, és tűnik egyre valószínűbbnek, hogy a következő időszak meghatározó teniszezője lesz a fekete Serena Williams.

Felemelkedés, bukás, felemelkedés — ez a kétrészes dokumentumfilm tézise, és noha nyilván kitapinthatóak ezek a fordulatok, valahogy mégsem olyan élesek a váltások, hogy igazi katarzisokat éljünk meg. Ha cinikus akarok lenni, azt is mondhatnám, sokkal inkább a bukások vannak drámaira hangolva. Tiger Woods ugyanis már egészen fiatalon óriási tehetségnek van kikiáltva, még nincs 20 éves, amikor megnyeri az első major tormát, ahol mindig a legnagyobbak versenyeznek. Ebből nyer még 14-et. Noha a pályán nem ő a legnagyobb, hiszen Jack Nicklaus 18 tornagyőzelmét nem fogja utolérni, a világban tett hatása miatt mégis rá néznek fel a legtöbben. Eddig a felemelkedés.

A bukás először bő tíz éve következett be, amikor komoly szexfüggőségére, Las Vegas-i kalandjaira és számtalan szeretőjére derült fény, amiben házassága is tönkrement, és hosszabb távon karrierjét is megpecsételte. Ennek a résznek nagyobb figyelmet szentel az alkotás, nem is beszélve későbbi drogproblémáiról, a magyarázatot mégis könnyen elintézi néhány bevágott interjúrészlettel barátoktól újságíróktól. Azzal, hogy

Tiger nem tudott megküzdeni azzal az elképesztő érdeklődéssel, felhajtással, ami felé irányult.

Hogy a hihetetlen mélységek és magasságok között elveszett a személyisége? Szép felfedezés, köszönjük, erről a showbiznisz majd minden alakja be tud számolni.

Innen felállni már valódi teljesítmény, de a film végén egy kicsit elmarad a lendület, ami megmutatja, hogy micsoda törések után Tiger Woods mégis meg tud nyerni még egy major tornát 2019-ben.

Egyenetlensége ellenére is hiánypótló darab az HBO kétrészes dokuja, ami elképesztő kutatómunka után került a nézők elé. A golfra való nevelést már csecsemőkorban elkezdő apa, a temérdek mennyiségű családi felvétel, a reklámok, az archív anyagok, a rokonok, barátok, ismerősök tömegének megszólaltatása jól összevágott végterméket hozott, még ha a fő vezérfonal a fentebbek miatt kicsit homályos is.

Mindezt egy olyan évvel a hátunk mögött, amikor élő sportesemények híján — vagy legalábbis ilyen faramuci évet zárva — a legnagyobbakról szóló filmek jönnek ki. Michael Jordan (és a Chicago Bulls, bár ez utóbbi csak így zárójelben) 10 részes The Last Dance-e leginkább a főszereplő nagyságát volt hivatott megerősíteni az egyébként tényleg valaha volt legnagyobb kosár játékos tollbamondásával. Ugyanígy kétségbe vonható a Lance őszintesége is. A hatszoros Tour de France győztes kerékpáros Lance Armstrong, akitől dopping ügyei miatt utólag elvették minden díját, ő maga mondja, hogy azért mégsem egy sorozatgyilkos, tessünk neki megbocsátani.

Tiger című dokumentumfilmből egy valami hiányzik, vagyis valaki. Maga Tiger Woods. Hogy ez az alkotók szándéka, vagy a sportoló nem akart kötélnek állni, nem tudjuk, mindenesetre a filmnek jót tesz, lehetőséget adva nagyobb őszinteségre a főszereplő távolmaradása. Hogy egy akaratában gyenge, vagy éppen a visszakapaszkodása miatt erős sportoló tekintünk-e a világ valaha volt legjobb golfjátékosának, ki-ki maga döntheti el.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.