Sorozat

Halandók között istenek – A rivaldafény ára

A Netflix új thriller sorozata, A rivaldafény ára (Tiny Pretty Things) a balett világának éjsötét arcát mutatja be, ehhez pedig nem is indíthatna hatásosabban, mint a tetőről lelökött balerina esetével.

A gyilkossági kísérlet áldozata, Cassie (Anna Maiche) a chicagoi Archer Balettintézet, Amerika egyik legnívósabb balettiskolájának üdvöskéje, azaz a balettvilág potenciális prímabalerinája volt. Éppen ezért, ahogyan azt a többi diák bevallja, sokan közülük szívesebben látta volna holtan, mint élve, hogy a helyébe léphessen. Az „üresedés” miatt érkezik egy új növendék, Neveah (Kylie Jefferson), akiről hamar kiderül, hogy talán méltó utódja Cassie-nek – éppen emiatt hamarosan ő is halálos fenyegetésekkel szembesül. A meglehetősen komoly ügyet azonban az intézet vezetősége gyanús gyorsasággal igyekszik lezárni, mivel a folyamatos nyomozás „rossz színben tünteti fel az iskolát.”

Michael MacLennan szériája kegyetlenül zord képet tár elénk a balettvilág hierarchikus rendszeréről, üzleti érdekeiről és a diákok között fennálló harcokról.

Az elmúlt évek filmtermése bővelkedett a balettvilág kőkemény mivoltát bemutató alkotásokban. Igen sajátos és egyedi szemlélettel ragadta meg a témát Luca Guadagnino a Sóhajokban, ez pedig elmondható Aronofsky Fekete hattyújáról is, míg tavaly Ralph Fiennes vitte filmre Nurejev történetét egy életrajzi filmben, az HBO pedig a Flesh and Bone (Kegyetlen tánc) című minisorozatával rukkolt elő a témában. És hogy lássuk, ez a szemlélet nem áll messze a valóságtól, gondoljunk a Botrány a Bolsojban című dokura, amely azt a megtörtént esetet és annak hatását mutatja be, amikor az elismert balett-táncos, Dmitiricsenko kénsavat öntött a még elismertebb Filin szemébe, hogy ezáltal főszerephez juthasson. E filmek közös vonása tehát a kulisszák mögött megbúvó világ bemutatása és az ott rejlő könyörtelenség. Ezen a nyomon halad a Netflix legújabb dobása is – kérdés, hogy tud-e még újat, mást, vagy másképp mondani a témában.

A rivaldafény ára egyik legfőbb ereje abban rejlik, hogy az első évad tízszer egy órás epizódjait kellőképpen kiaknázza ahhoz, hogy aprólékos részletességgel tárjon fel előttünk egy évszázadok óta változatlanul működő rendszert, ami tele van szőnyeg alá söpört konfliktusokkal, amik fölött a siker és a jó hírnév érdekében szemet hunynak az egyén oltárán. Ez magában foglalja az Archer balett-táncosainak testét-lelkét megnyomorító maximalizmust (vagy inkább kizsákmányolását), a diákok termékekként való kezelését, a velük való „kereskedést”, amelyek során a balerinákat üzleti érdekek mentén szolgálják fel különböző célokra az iskola fenntartására szánt adományokért cserébe. Ahogyan a balettintézet igazgatója és egyben megállíthatatlan jégkirálynője, Madame Dubois fogalmaz:

„Több száz éve császárok és királyok támogatták anyagilag a balett intézményeit. Mára csak a gazdag gazemberek maradtak.”

Ennek pedig az ott tanuló diákok isszák meg a levét.

A rivaldafény ára gyengesége viszont, hogy a karaktereket tekintve olyan érzésünk lehet, mintha egy amerikai középsulis tinidrámába csöppennénk, ahol a befolyásos és népszerű lány hatalmát megrengeti a szegény és hányatott sorsú, de tehetséges új lány, akinek eleinte egyetlen barátja a vicces és laza, ám a szíve mélyén érzékeny meleg srác. A szabványkarakterek és -konfliktusok miatt a fordulatok is gyakran kiszámíthatóak, az első részekben még működő izgalomfaktor pedig az utolsó részekre elfárad, a gyilkossági kísérlet körüli események pedig egyre hiteltelenebb irányba terelődnek, hogy végül már inkább egy szappanoperában érezzük magunkat. A rivaldafény ára tehát ugyan thrillert ígér, ezt nem tudja maradéktalanul nyújtani, amin az sem segít, hogy tele van az amcsi tinifilmekre jellemző kiszámítható elemekkel. Amiben viszont erős a sorozat, az a „leleplező” jellege.

Ugyanis a sorozat kis mértékben óda a balett világához, nagy mértékben kegyetlen leleplezési kísérlete annak.

A széria ezt a világot egy olyan univerzumként ábrázolja, amelyben kisgyerekkoruk óta formálják a növendékek csontjait és ízületeit a balett igényeinek megfelelően, testüket kizsákmányolják, mindezt azért, hogy végül mindössze egy-két diák legyen, akinek sikerül hírnévre és valódi elismerésre szert tennie, a többiek kihullanak, de sokaknak már azelőtt ketté törik a karrierje, hogy elkezdődhetett volna. Éppen ezért van az, hogy az Archer tagjai bármire képesek egy főszerepért, itt ugyanis jónak lenni nem elég: csak a legjobb maradhat.

A maximalizmusból fakadóan a test jelzései sem állíthatják le a diákokat: a rengeteg sérülés (amelyek nem csupán kisebb zúzódásokat, húzódásokat jelentenek, de napi szintű fájdalmat a test különböző pontjain, akár csonttöréseket, a teljes lábköröm leválását, eldeformált lábfejet) hatására inkább rászoknak a függőséget okozó fájdalomcsillapítókra, ami a folyamatos diéta mellett különösen brutális következményeket okoz a testükben. A sorozat maga teszi fel a kérdést, vajon megéri-e mindez – majd meg is válaszolja:

„Torz egyezségen alapul a balett. A kemény munkáért, a sok fájdalomért és áldozatért cserébe a halandók közt járva istenné változol.”

A rivaldafény ára tehát hoz egyfajta sablonos és emiatt sok újjal nem kecsegtető tinifilmes felhangot néhány óvatosan elszórt thriller-morzsával, ugyanakkor a balettvilág rendszerének és erőviszonyainak könyörtelen bemutatására nem lehet panaszunk. Emellett – ami egy balettfilmnél igencsak hangsúlyos szempont – maguk a koreográfiák lúdbőrzősen gyönyörűek, és rendkívül sokszínűek is, keverednek a klasszikus és kortárs elemek, így biztos vagyok benne, hogy még egy kevésbé táncrajongó számára sem lesznek unalmasak A rivaldafény ára táncjelenetei – aki viszont egy ütős és ötletes thrillerrel számol, lehetséges, hogy csalódni fog.

 

A sorozat a Netflixen tekinthető meg.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés