Sorozat

Az információnak nincs szaga – Tokyo Vice

Michael Mann hosszú évek óta nem jelentkezett, az HBO Max legújabb sorozatával azonban visszaül a rendezői székbe – még ha csak a kezdő epizód erejéig is. A Tokyo Vice az évezredforduló Japánjában játszódik, főszerepében egy amerikai újságíróval, aki megszállottan hajszolja élete nagy sztoriját. Ám ahol a jakuza is az események részese, ott ez egyáltalán nem veszélytelen vállalás.

A Missouriból származó Jake Adelstein tizenkilenc éves korában költözött Japánba, hogy japán irodalmat tanuljon. A szigetország egyik legnagyobb napilapjánál sikerült első külföldi újságíróként elhelyezkednie, több mint egy évtizedet dolgozott ott, majd egy oknyomozó anyag után kénytelen volt rendőri védelmet kérni és elhagyni Japánt. Hogy ujjat húzott a jakuzával, az nem akadályozta meg abban, hogy 2009-ben megjelentesse a Tokió Vice – Egy újságíró a japán maffia hálójában című memoárját, amelyben páratlan betekintést engedett a japán alvilágba.

Adelstein és J. T. Rogers már 2013-ban előkészítette a filmadaptációt, amelyben az újságírót Daniel Radcliffe játszotta volna, ám a munkálatok sosem kezdődtek meg.

A feldolgozás végül az HBO-nál kötött ki, és filmből átszabták egy tízrészes szériává. No meg, ha már szerepelt a Vice a memoár címében is, ki másnál lehetne jobb kezekben, mint Michael Mann-nál? Ő executive producerként és a pilot rendezőjeként is részt vett a projektben életre keltésében.

Mann, aki zsarusorozatok epizódjainak írásával kezdte karrierjét és olyan filmeket rendezett, mint Az embervadász, a Szemtől szemben vagy a Miami Vice, a 2015-ös Blackhat óta nem hallatott magáról. A visszatérése így egy újabb Vice-sorozattal történik, de félreértés ne essék, a Miami Vice-hoz csak annyi köze van, hogy Adelstein stílszerűnek gondolta kölcsönvenni a címrészletet.

És ha már stílus, a Tokyo Vice remekül egyensúlyoz a nyugatiak számára ismerős és a japán közegből eredő ismeretlen között. A sorozat már az első pillanataiban kőkemény és szikár: az amerikai újságíró és a japán detektív faarccal besétál a jakuza barlangjába, ahol egyszerre fenyegetik meg őket és kínálják tűzzel. A feszültség tapintható, mindenkiből mérhetetlen menőség árad, mindezt azonban nem a hollywoodi macsós nagyarcúság, hanem a japán visszafogottság és tiszteletadás idézi elő.

A hasonló feszültségre eztán várnunk kell még. Az in medias res kezdés után a pilot java és a rákövetkező epizód inkább az Ansel Elgort játszotta Adelsteint építgeti. A fiatal és lelkes újságíró motivációi nem egyértelműek, de lankadatlan törekvéseinek tanúi lehetünk. Bekerül a napilap bűnügyi rovatába, majd pedig alapos ízelítőt kap a japán munkahelyi kultúrából – vele együtt pedig a néző is.

Annak ellenére, hogy egy kívülállón keresztül kapcsolódunk a közegre, a Tokyo Vice egy percig sem marad meg a felszínes rácsodálkozásnál.

Sőt, ami azt illeti, egyből mély vízbe dob, nem kapunk mankót vagy bevezetőt ahhoz, hogy megértsük a nyugatinál szigorúbb hierarchiákat. Adelsteint lenézik, mert fehér, lenézik, mert zsidó, lenézik, mert nem érti a társadalmi normákat, s a legjobban még akkor jár, amikor levegőnek nézik. Őt ez persze nem tántorítja el, és mindent megtesz, hogy a munkája révén bizonyítson.

Ez azonban hasonlóképp nehézkes, Japánban ugyanis az újságírás sem épp úgy megy, mint azt remélte. Például egy mellkason szúrt férfi halála nem írható le gyilkosságként, amíg azt a rendőrség nem tekinti annak – ezért Adelstein saját oknyomozásba kezd, hogy sztorira bukkanjon ott, ahol a hivatalos szervek falat képeznek előtte. Az igazság iránti megszállottsága vezeti el Katagiri nyomozóhoz, akit hasonló tűz hevít, de rendőrként szintén meg van kötve a keze.

Adelstein a kezdő epizódokban egészen bosszantó főhős. Régóta Japánban él, de látszólag semmit nem tud az országról, bukdácsol, és mintha az ölébe hulló sztori is a bénázását jutalmazná. Nem értjük, hogy miért akar mániákusan épp Japánban újságíró leni, ahogy az sem derül ki, hogy miért lenne hajlandó megveretni vagy megöletni magát a nagy sztoriért.

Mire azonban beindul a történet, bebizonyosodik, hogy nem kell őt félteni: elsajátítja a játékszabályokat és kezdi megtalálni a kiskapukat.

Vele szemben Vatanabe Ken detektívjében egy percig sem kételkedünk. Ahányszor képernyőn van (még a családja körében is) valakiben megfagy a vér a tekintetétől: halálos nyugalommal sétál be egy jakuza leszámolás közepébe vagy egy bűnvezér irodájába, és követeli azt, amit rendőrként meg kell követelnie Tokió törékeny egyensúlyának fenntartásához. Ő az, aki Adelstein és a nézők felgyülemlett kérdéseire elkezd válaszokat adni, felfedve azt, miként borít mindent a maffia hálója.

Adelstein és Katagiri nyomozása mellett Rachel Keller karaktere, egy éjszakai klub hosztesze is kapott egy saját szálat. Samantha saját bárt szeretne nyitni és más lányokat is védelem alá venne, de a jakuza árnyékában ez sem egyszerű vállalás. Habár ez a szál az első három epizódban még nem találta meg a helyét, arra lehetőséget ad, hogy az alvilág működésének egy másik oldalát is megismerjük. A jakuzát ráadásul nem kell csak messziről néznünk: több banda belügyeibe is betekintést nyerünk.

A Mannre jellemző karakterdinamikák beindulására a Tokyo Vice-ban még várnunk kell. Ha az általa rendezett első rész jó indikátor, akkor lehetnek még markáns jelenetek a későbbiekben, de egyébként is egy figyelemre méltónak tűnik eddig a sorozat. Habár lassan indulnak be a dolgok, ez nem felesleges időhúzás. Adelstein figurájának megalapozása mellett Tokió komótos bemutatása is megéri a türelmet. A japán főváros olyan izgalmas keverék, amiben a modern és az ősi, a hagyományos és az idegen együtt él. A bűn ott leselkedik minden árnyékban, a régi beidegződések elől senkinek nincs menekvése – a nagy kérdés, nem az, hogy az újságíró-zsaru páros megoldja-e az ügyet, hanem hogy túléli-e egyáltalán a próbálkozást.

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com