Sorozat

A leírt szó hatalma – Truth Be Told

Meghasonlott újságíró indul el a bűnbánás útján. A mocskolás mégsem volt igaz? A Truth Be Told című sorozatból kiderül. Pilotkritika.

Az újságírás hatalom. A leírt szóval gondolatokat, attitűdöket, cselekedeteket lehet irányítani, ám ennek a felelősségével nincs mindenki tisztában. Csak nézzünk körül a mai médiában: akár itthon, akár a nagyvilágban a sajtó alternatív valóságokat épít. A különböző táboroknak megfelelő, számító cikkek kerülnek napvilágra, és az ellentétes oldalak megjelenéseiben sokszor még a tényállítás sem egyezik. Hogyan lehet ezek után bárkinek hinni anélkül, hogy csatlakozni kelljen valamelyik véleménybuborékba?

Az olvasói aktivitást persze nem csak az egyének lelki világát tükröző gondolatok váltják ki, hanem az erős ingerek is – például egy ellenségkép. Egy rajtakapott bűnöző, egy agresszor, egy szexuális ragadozó vagy egy gyilkos leplezése erős viszonyulási alapot teremt a kívülálló normarendszere és a démonizált személy közt. Jobb, tisztességesebb embernek érezhetjük magunkat, miközben fortyog bennünk az indulat és megtorlásért kiáltunk. Ha a világon egy kegyetlen gyilkosság történik, meghal egy fiatal személy, akár gyerek, a halálbüntetésért kiáltó emberek száma hirtelen megnő. A nép szemet szemért alapon kívánja, hogy a törvény vegyen véres elégtételt. Ám ennek semmi köze az igazsághoz.

Csak azt látja a kívülálló, amit a média láttatni akar. Amibe kevés betekintést kapunk egy ilyen esetben, az a tárgyalás menete. Felkészül a vád és a védelem, narratívák jönnek és mennek, míg a felhalmozott bizonyítékokból és vallomásokból kiszüremlik egy történet, ami talán jó kapcsolatot ápol a valósággal. De nem minden esetben – és ebben szintén hatalmas szerepe van a bíróság mellett a médiának.

A Truth Be Told egy újságíró szemszögéből mutatja meg, milyen az, amikor a nagysikerű sztori igazságtartalma évtizedekkel később megbillen.

Húsz év alatt ugyanis sok minden történhet, és a jellemek változása mellett új bizonyítékok is előkerülhetnek. A Buhrmann-gyilkosság sztorijával befutó Poppy Parnellben (Octavia Spencer) ugyanis felébred a kétely egy frissen felbukkant felvétel kapcsán. Nem hagyja aludni a gondolat, hogy a vallomás, melyre az egész vád épült, téves volt. Bűntudata van: lehet, hogy alaptalanul ítélték el a 17 éves Warrent, és ebből ő is kivette a részét az elfogult, lejárató cikkeivel?

Talán még nem késő utánajárni a valós történéseknek, de Poppy számára ez sokszoros arcvesztéssel járhat. Ha a sztorit, melynek karrierjét köszönheti, megcáfolja, megzuhan az ázsiója. Közben pedig a börtönben felnőtt Warren (Aaron Paul) sem igazán az az elesett figura, akit a média majd a két vállára emel. Már Az elítélt és A góré című filmekből is megtudhattuk, hogy ha fehérként börtönbe kerülsz, a túléléshez elengedhetetlen csoportot választani magadnak: a neonácik pedig tárt karokkal várják fehér testvéreiket.

Az Apple sorozata ígéretes témákkal alapozza meg a történetet.

A neonácit védő fekete újságírónő sztorija egy magasztos erkölcsi szintet vetít előre, ahol szó szerint teljesen mindegy milyen a bőrszíned, vallásod, gondolkodásmódod: a törvény előtt mind egyenlők vagyunk, és az igazságosság mindenkinek jár. A zsidók szégyene című drámához hasonló sztori emellett az újságírói önvizsgálatról is szól. A fake news idejében különösen inspiráló olyan karakterekkel találkozni, akik saját hibáikat szándékoznak kijavítani.

A sorozat felszínén azonban lehetne még lehetne javításokat végezni. A karakterek kibontása egy epizód alapján meglehetősen egyszerű. Warren 37 évesen is dacos kamaszként viselkedik, az anyja aggódó és beteg, Poppy pedig szomorúan néz, miközben próbál jót cselekedni. Emellett a rendezés az, ami lejjebb húzza az élmény színvonalát. Az irritáló zenei betétek és a rossz ritmus néha már az amatőr szintet súrolja, de még ez sem jelent koporsószöget a Truth Be Told esetében. Mert frissnek ható történetet mesél el egy meglehetősen szegényes köntösben – de a tartalom ott van, és nem szabad, hogy a hatásmechanizmus elvegye figyelmünket az igazi lényegről.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.