Sorozat

Lehet-e neten gyereket rendelni? – Trying

Hogyan lesz a gyerek? Kezdjük a gólyával, vagy jöhetnek a méhecskék meg a virágok? Vagy valamelyik „szakszerű oktatóvideó” a témában? Az Apple TV+ új sorozata, a Trying egy másik megközelítésből járja körül a témát: hogyan lesz gyereke egy meddő párnak? Évadkritika.

Az örökbefogadás a maga bürokratikus, emberpróbáló folyamatával kiválóan alkalmas arra, hogy sötét humorba ágyazva mutassa meg egy párkapcsolat dinamikáját, azaz alapanyaga legyen egy cuki, de tartalmas romkomnak. Hiszen a szülővé válás sosem egyszerű (filmek, sorozatok sokasága szól erről is), de az adoptálás még ennél is nehezebb. Különösen akkor, ha az örökbefogadó pár nem hajaz Angelina Jolie-ra és Brad Pittre. Nem híresek, nem gazdagok, nem igazán menő figurák, sőt inkább a harmincas korosztály legrosszabb sztereotípiáit testesítik meg. Viszont abban sem hasonlítanak a híres sztárpárra, hogy a válás szóba sem kerül, láthatólag oda vannak egymásért – konkrétan a sorozat első jelenetében egymásnak esnek a buszon…

Akármennyire is szeretik egymást, azért az ő kapcsolatuk betonbiztosnak tűnő alapjait is kikezdi a gyerekvállalás – még úgy is, hogy „kézzelfogható” gyerekek csak barátaik utódai révén kerülnek egy légtérbe velük.

Az elköteleződés, az örökbefogadási procedúra, a különböző, alkalmasságukat firtató felmérések bizony alaposan megviselik a szimpatikus párt.

Ami miatt nagyon jól működik ez a sorozat, az – a különleges, jobbára ismeretlen téma mellett – a szókimondó, de azért még bőven a „biztonságos” határokon belül mozgó, de éppen ezért nagyon is szerethető humora. A másik pedig a két szereplő (Esther Smith és Rafe Spall) közti kémia. Ám hiába jó őket nézni, ugyanakkor ez a két karakter a probléma forrása is.

Nikki call centeres egy autókölcsönzőben, meglehetősen frusztrált figura, szeleburdi, szeles, erős kisebbrendűségi komplexussal. Szinte mesebeli, teljesen elvarázsolt nőszemély – nem igazán hihető, de bűbájos. Jason angoltanár – külföldieknek, kelet-európaiaknak tanítja a nyelvet. Róla tényleg elhiszi az ember, hogy egy nagydumás, érzelmes figura, aki ugyanakkor kicsit infantilis is – valahogy megrekedt a felnőtté válás útján.

Kettejük párosa nagyszerűen működik – kicsit talán túl jól is.

Úgy értem, hogy nézőként nagyszerűen lehet szórakozni rajtuk, de egy percig sem esik kísértésbe az ember, hogy amit lát, azt elfogadja valóságnak. Nem azért, mert a szituációk, amikbe keverednek, a humoruk vagy a történet ne lenne hihető – az élet ennél még sokkal furcsább, még abszurdabb, és (ha jó szögből nézzük) sokkal viccesebb is tud lenni. De ez a két karakter túl szórakoztató ahhoz, hogy igazi legyen. Egyszerre próbálnak nagyon hétköznapiak lenni, „egyszerű emberek”, akikkel a néző azonosulni tud, akik akár a szomszédok is lehetnének, egyszerre sziporkázóan szellemesek és elbűvölően bájosak. És itt azért kilóg a lóláb: ez a szellemesség és szerethetőség már túl van a hihetőség határán.

De végülis ez nem baj, hiszen egy komédiát nézünk, nem igaz? De igen – csakhogy, talán a téma komolysága miatt, van itt azért drámaiság is. Némelyik epizód, jelenet lehangoló, nyomasztó, és ez nem működik ezekkel a karakterekkel. Pláne, hogy előkerülnek olyan drámai szálak, amelyek látványosan erőltetettek – az utolsó epizódban már eléggé elvetették ilyen téren a sulykot, de van olyan, több részen át húzódó drámai vonal is, amit a néző megvezetésével sikerült csak beleerőltetni.

Szóval, drámának bizony nemigen működik, de hát ma már a habkönnyű komédiába is kell valami súly, valami nagybetűs érték, mondanivaló. Ebből jelen esetben bőven elég lett volna kevesebb is – jobb is, ha inkább a Trying szórakoztató vonulatára koncentrálunk, mert az bizony itt-ott valóban fergeteges. Van néhány felejthetetlen, visítva röhögős jelenet – a teljesen diszfunkcionális családokat összehozó hetedik epizód például ilyen. Szellemesen karikírozott figurák, szépen és pontosan kivitelezett jellem- és helyzetkomikum – ezt a részt még egész biztosan újra fogom nézni.

A mellékszereplők között is vannak olyan húzások, amik nagyot dobnak a sorozaton: Imelda Staunton minden egyes megjelenése mosolyt csal az ember arcára,

pedig az ember nem gondolná, hogy a gyámügy képviselője egy ilyen történetben a szívéhez fog nőni. De rajta kívül is meglehetősen gyakran tűnnek fel karakterek, akik zseniálisan tartanak görbe tükröt egy-egy embertípusnak – annak ellenére, hogy alapvetően egy igen kevés szereplőt mozgató, bensőséges sorozatról beszélünk.

Kedves, szórakoztató és jellegzetesen brit alkotás a Trying első évada – az Apple TV+ nem ezzel a sorozattal fog tömegeket bevonzani, de aki hozzáfér, annak sok örömet fog szerezni a nyolc rövidke epizódjával.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés