Sorozat

Űzött vadból vadász – Túl a vörös kanapén

A nagy pénzrablás kreátora ezúttal Spanyolország alvilágának bordélyházaiba kalauzol minket a Túl a vörös kanapén (Sky Rojo) című Netflixes produkciójában – a sorozat őrülten vad, és egyben nyomasztóan realisztikus világa pedig az utolsó képkockáig fogva tart. Évadkritika.

A Túl a vörös kanapén nem az a sorozat, amit a premier után azonnal ledarálsz. Ha ugyanis fontos számodra az idegrendszered épsége, inkább megvárod a már berendelt második évadot, hogy megkímélve magad az őrjítő várakozástól, azonnal indíthasd az első szezon idegőrlő cliffhangere utáni következő részt. Merthogy a lejátszás gombra naivan kattintó nézőt olyan hirtelen hálózza be a sorozat, ahogy azt a szegény lányokkal teszik a Las Novias Club emberkereskedő stricijei.

Sky Rojo': New Series On Netflix From The Creators Of 'Money Heist' Is A Flamboyant And Frenetic Ride

Ez az eufemisztkusan csak Clubként emlegetett bordélyház a helyszíne A nagy pénzrablás kreátorának új produkciója – ami a lebuj vörös kanapéjáról kapta a címét, ahol a lányok a klienseket várják. És bár elvileg a történet három prostituált, Coral, Wendy és Gina szökését meséli el a kuplerájból, a valóság az, hogy a Túl a vörös kanapén cselekménye – a lányokkal együtt – nemigen tud kitörni a Club vonzásköréből. Ugyan sikerül kimenekülniük a bordélyház jelentette földi pokolból már a széria első tíz percében, és néhány – egy díj márványtalapzatának és egy kamion súlya jelentette – nehéz döntés abba a hitbe ringatja a nézővel együtt Coralékat, hogy a saját kezükbe vették a sorsuk irányítását.

Ez ugyanis eddig nem adatott meg nekik:

a Clubban dolgozó lányok emberkereskedelem vagy a mélyszegénység áldozatai, akiknek nem volt beleszólásuk az életük alakulásában.

De ha épp valaki mégis önként válik prostituálttá, arról is kiderül, hogy csak egyik csapdából – például egy bántalmazó kapcsolatból – esett a másikba. A Clubból pedig, bármennyire is csillogónak tűnik az ostoba, fizető vendég számára ott a munka, mindenki menekülni akar, egyetlen személyt, a tulajt kivéve. Romeót azonban az események sora látszólag távozásra kényszeríti, de a többiekhez hasonlóan ő sem szakad el véglegesen a Clubjából. Még Romeo jobbkeze, Moisés és testvére, Christian sem szabadulhat, pedig annak ellenére, hogy simán becserkésznek naiv lányokat illegális prostituáltnak, vagy oldanak fel savban embereket, azért fel-felmerül bennük a gondolat, hogy talán abba kéne hagyni a bűnözést. Bármennyire is vágynak a jó útra lépni, a Romeo iránti lekötelezettségük nem hagyja, hogy kóbor kutyák örökbefogadásánál több, morálisan helyes dolgot tegyenek.

El castellonense Miguel Ángel Silvestre habla sobre 'Sky rojo': "No fue cómoda de rodar" - Noticias Televisión y radio - El Periódico Mediterráneo

Az emberi lelket kiszipolyozó alvilág már önmagában erős társadalomkritika lenne, a Túl a vörös kanapén azonban ennél jóval tovább megy. Egyrészt Romeo beszédei, másrészt a lányok élményei hívják fel a prostitúció rideg valóságára a figyelmet. A főnök, alkalmazottai buzdítására kiemeli például, hogy Spanyolországban 10-ből 4 férfi jár bordélyházakba, mellyel az ország Európában az első helyen áll. Hogy erre mennyire nem éri meg büszkének lenni, azt Coral Wendy és Gigi megalázó emlékeinek és mindennapjainak részletei mutatják meg.

Valójában nem akarnak ők évi 10 ezer emberrel szexelni (ezáltal bőven kimeríti a munkájuk a nemi erőszak fogalmát), de ahogy Romeo is fogalmaz: nálunk nincs #metoo, bármit megtehetnek a lányokkal. De ez nem csak a fiktív világban van így. A prostitúció a legtöbb országban illegális, így a szexmunkások jogait – az erőszaktól és diszkriminációtól mentes élethez, a testi sértetlenséghez, a munkához és a magánélethez – semmilyen szervezet nem tartatja. A szexista, tárgyiasító és kegyetlenül veszélyes világ minden aspektusát úgy tolja a sorozat a néző arcába, mint egy kéretlen dick pic-et (= a tolakodóan gusztustalan farokfotó univerzálisan elterjedt megnevezése).

Moisés és Christian, valamint a három menekülő lány tehát körbe-körbe járnak, ugyanazokat az összetűzéseket, véletlen megmeneküléseket láthatjuk, csak más és más helyszíneken.

Így végül a nézőnek és Wendy-éknek is rá kell jönniük: valójában csak passzívan sodródnak az eseményekkel. Küzdenek és igyekeznek minél távolabb kerülni a klubtól, csakhogy pont a fárasztó rohanásban pont annyira haladnak előre, mint egy hörcsög a futókerékben. Valódi elhatározásra lesz szükségük ahhoz, hogy igazán proaktívvá válhassanak – mikor áldozatokból végre vadászok lesznek, cselekményszinten ez jelenti a fordulópontot az útjuk során. Kiállnak magukért, konkrét terveket készítenek, ám a történetük narratíváját önreflektív-szinten már a kezdetektől Gináék irányítják.

A három lány felváltva narrálja ugyanis az epizódokat, vagy az egy-egy részen belüli jeleneteket. Történetük elmesélése pedig kihat a narratíva egyenesvonalú folyására: megállítják, visszaemlékeznek és expliciten kibeszélnek a nézőhöz. A negyedik fal áttöréseket és a flashbackeket a sorozat a képarány változásával jelzi. Ugyan már ez is meglehetősen formai megoldás, a széria csúcsra járatja a stilizációt, azáltal, hogy audiovizuálisan a videojáték-esztétikából merít ihletet: színes, neonfényű díszletek és ruhák, hatalmas autók, az akciók aláfestésére használt pörgős, fülbemászó dallamok, amik ezúttal a Bella Ciao helyett latin popszámok. A lendületet pedig nem csak a zene, hanem a részek játékideje is biztosítja: a 20-30 perces epizódok révén koncentrált adagban kapjuk az akciót, a humort és a gyomorfogatóan sokkoló kupleráj-jeleneteket.

Mindez pedig azt eredményezi, hogy észre sem veszed, de egy délután alatt ledaráltad a Túl a vörös kanapén egészét, és az indokoltnál hamarabb (az utolsó jelenet után azonnal) felfedezed magadon a drogfüggőket is megszégyenítő elvonási tüneteket.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés