Sorozat

Szexi Erdélyi Fejedelemség – Tündérkert

A kortárs, magyar történelmi filmek és sorozatok minőségi mérlege eddig nem túl biztató. De látszik-e már a fény az alagút végén a Tündérkert esetében, vagy most is csak a szembejövő mozdony világít? SPOILERMENTES KRITIKA az első két részről.

A történelmi film bizony nem könnyű műfaj nemzetközi színtéren sem. Legtöbb esetben pedig inkább beszélhetünk történelmi közegbe helyezett kalandfilmről vagy fantasy-ról, mint valódi akkurátus ábrázolásról. A szórakoztatás és a hitelesség közötti vékony határmezsgyét bizony nehéz megtalálni és az sem véletlen, hogy a filmesek alapvetően inkább az előbbi oldaláról közelítenek egy alapanyaghoz. Itt rögtön adja magát a Trónok harca széria, ami az elmúlt egy évtizedben igazi referenciaanyag és igazodási pont lett a kosztümös darabok alkotói számára. A vérbő és erotikával átfűtött sorozat látszólag jó mintául szolgált a közmédián debütáló Tündérkert számára, de az erőltetett másolás mégis inkább nevetségessé teszi az adott darabot.

A magyar kosztümös műfaj nehéz helyzetben van. Az Aranybulla csúfos kudarcot vallott és a Hadik sem aratott egyértelmű sikert, ami már gyanakvóvá tette a nézőket Madarász Isti rendezésével, a Tündérkerttel szemben. A rendező bevallottan meglátta a kiváló alapanyagot Móricz Zsigmond könyvsorozatában, ám hangsúlyozta, hogy az adaptációt a mai kor igényeinek megfelelően „szexisebbé” kellett tenni. Itt pedig már azonnal érezhető is a George R. R. Martin nevével fémjelzett HBO produkció hatása és az emiatt támasztott nézői elvárások.

Akár a Tündérkert is viselhetné a Sárkányok háza címet, hisz a Báthory família eredettörténetében komoly szereppel bírt az ecsedi láp sárkányának legyőzése. A történet és a korszak kiváló alapanyag. Az Erdélyi Fejedelemség afféle utolsó mentsvárként őrizte nemzetünk kultúráját a három részre szakadt ország idejében. Bár hivatalosan török vazallusállam volt, a szultánnak fizetett adóval némi szabadságot is megváltott magának, melyet a Habsburgok uralta Magyar Királyság és a török Hódoltság nem élvezhetett.

Mindemellett a Tündérkert XVII. századi közegében olyan történelmi hősök bukkannak fel, mint a „magyar Drakulaként” emlegetett Báthory Erzsébet, vagy az erdélyi, protestáns Wakanda megteremtője, Bethlen Gábor. Véleményem szerint utóbbi személy az egyik legnagyobb magyar államférfi volt, aki ügyes diplomataként és reálpolitikusként igazgatta országát.

A történet Báthory Gábor (Katona Péter Dániel) fejedelemmé válásával veszi kezdetét. Az ifjú uralkodó azonban messze nem egy Aragorn vagy Ned Stark. Élveteg, nőcsábász, hirtelen haragú, meggondolatlan és rendkívül hiú. Hiába próbálja meg az ekkor még csak főkapitányként szolgáló Bethlen Gábor  (Bokor Barna) mederben tartani az ifjú kicsapongásait, a fejedelem komoly veszélybe sodorja Erdély népét és veszélyezteti a törékeny békét az itt élő nemzetek között.

A Tündérkert első két része alapján látszik az igyekezet. Nagyszerű, tehetséges színészeket gyűjtöttek össze (Rajkai Zoltán, Kálloy Molnár Péter, Szőke Abigél stb.), akik között a tapasztalt rókák és a fiatal tehetségek is megállják a helyüket. A széria két igazi telitalálata azonban Bethlen Gáborként Bokor Barna és a Báthory Erzsébetet megformáló Szamosi Zsófia. Kettejük személyisége, karaktere és a bennük rejlő potenciál egyértelműen kiemelik őket társaik közül és várhatóan igen nagy szerepük lesz még a történet alakításában.

Az Aranybullával vagy Hadikkal ellentétben a Tündérkert dialógusai kifejezetten élőnek tűnnek.

Nem túl archaizált, megfelel a korszaknak, ám néha igencsak kizökkentőnek hat egy-egy erőltetett káromkodás vagy korszakidegen trágárság. A helyszínek szintén impozánsak, bár az igazi, erdélyi havasok semmilyen más tájjal nem utánozhatók. A díszletek ugyancsak nagyszabásúak, és kétségtelenül megteremtenek egy hangulatot, amiben aztán szabadon kiteljesedhet a történet.

Azonban a Tündérkert még mindig messze áll a tökéletes sorozattól. Rögtön adja magát a középpontba állított Báthory Gábor személye. Bár a fejedelem forrófejű, kegyetlen és szoknyapecér, mégsem igazán karakteres ahhoz, hogy elvigye a hátán a szériát. És ez nem a színész hibája, Katona Péter Dániel tökéletesen hozza azt, amit rábíztak. Báthory azonban nem egy Joffrey vagy Commodus császár, aki önmagában elég érdekes vagy félelmetes lenne a figyelem fenntartására. Sokkal jobb lenne, ha Bethlen Gábor kapna nagyobb szerepet a cselekményben, bízom benne, hogy a további epizódokban ez még be is teljesedik.

A film vizualitása is hagy kívánnivalót maga után.

Ugyan helyenként kifejezetten látványos és ügyes operatőri megoldásokat láthatunk, jórészt azonban a Tündérkert olyan, mint egy húsz évvel ezelőtt forgatott tévéfilm.

Ez azért baj, mert a streaming-szolgáltatók korában, amikor moziminőségben gyönyörködhetünk a Netflix vagy az HBO munkáiban, ügyetlennek és avíttnak hat a Tündérkert képi világa. Túlvilágított, túl tiszta, szűrő és sajátos színvilág nélküli képeket látunk és az akciójeleneteket is néha teljesen érdektelen szögekből veszik fel. Az első epizód végi mészárlás valószínűleg az egyik legunalmasabb, amit valaha láttam és egy ember kigyulladását nehezebb lett volna ennél banálisabban ábrázolni – vessétek össze a Mennyei királyság azon jelenetével, amikor az izzó kardtól és kemencétől lángra kapott pap vergődik, zongorázható a különbség. Csalódáskeltő a sorozat intrója is. Magyar színtéren is kaptunk már igazán kreatív főcímeket (pl. Aranyélet, A király), melyek mellett a Tündérkert bevezetése túlságosan sablonosnak mondható.

A legnagyobb probléma mégis Madarász Isti „szexi” miliőt teremtő hozzáállásában keresendő. Az Erdélyi Fejedelemség témája, a XVII. századi magyarság és az akkori figurák véleményem szerint önmagukban, mindenféle szexis tálalás nélkül is érdekesek, és nem szorulnak semmiféle tunningolásra.

Ez a tunningolás már a ruhákon és a tárgyi kultúrán látszik. Az alkotók bevallották, hogy a látvány érdekében nem törekedtek arra, hogy korhű ruhákat, frizurákat és felszerelést mutassanak, de az avatott szemnek ez bizony igencsak zavaró. Viktoriánus hintó, reformkori díszmagyar és sok más anakronisztikus anomália tűnik fel, melyek idegenek ettől a világtól. Az első epizódban, a stáblista alatt felcsendülő Edda-nóta pedig végképp kizökkentő hatású, öncélú és indokolatlan.

Az alkotók vállaltan nagy hangsúlyt fektettek a sorozat promóciójában is a szexjelenetekre, valamint arra, hogy a munkát egy intimkoordinátor segítette. A széria bizony bővelkedik erotikában és ezzel önmagában nem lenne baj.

A probléma ott tapintható ki, hogy az intimitás néha túlságosan tolakodó és helyenként kifejezetten nevetséges.

Egyik ilyen pillanat, amikor Báthory Gábor felesége önkielégítésben segíti urát, aki elmarasztalja az asszonyt gyenge teljesítménye miatt. Az erotika és a szex túl gyakori ábrázolása viszont elbagatelizálja ennek jelentőségét és a későbbi epizódokban nehézséget jelenthet, ha az alkotók egy valódi, önzetlen szerelemtől vezérelt együttlétet kívánnak ábrázolni.

A legkomolyabb gond, hogy ez a modernizáló hozzáállás néha a karakterek gondolkodásában is megmutatkozik. Báthory Gábor húga például értetlenkedve szemléli azt, hogy a korszakban egy házasság nem szerelmi alapokon nyugszik, amikor a korszakban ez ritka kivételnek számított. Őszintén remélem, hogy nem próbálnak meg modern, feminista ikont kreálni Báthory Erzsébetből, vagy demokrata élharcost faragni Bethlen Gáborból.

A Tündérkert nyitánya egy kétesélyes produkciót vázol fel. Rendkívül sok múlik azon, hogy az alkotók a későbbiekben mennyire ismerik meg saját erényeiket és tévedéseiket és mennyire állnak bölcsen az alapanyagukhoz. Jómagam annak örülnék, ha a kosztümös filmek alkotói előtt nem a Trónok harca, hanem Az északi válna követendő példává. Robert Eggers felismerte, hogy a viking korszak nem szorul rá semmiféle csinosításra, áterotizálásra, a mai, modern igényekhez való igazodásra, mert az önmagában elég érdekes izgalmas és brutális. Szerencsésebb lenne, ha a készítők jobban törekednének az autentikus ábrázolásra és nem tolnák túl a modern közönségnek való megfelelési kényszert.

Mindazonáltal a sorozat két rész alapján is messze jobb, mint az Aranybulla vagy a Hadik. Látszik rajta a rááldozott idő, pénz és energia, valamint a tehetséges színészgárda sokat javít a negatívumokon. Erdély viharverte történelme megérne egy minőségi produkciót.

A Tündérkert a Duna Tv műsorán tekinthető meg.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com