A Lángoló Chicago realista alapokon nyugvó akciódrámaként eteti be a nézőt, hogy aztán közel fél évig szerelmi három-, sőt négyszögekkel, valamint múltbéli titkokkal kibélelt szappanoperán koplaltassa. A Wanted és a Börtönvonat Yumába forgatókönyveit is jegyző Derek Haas és Michael Brandt e sorozat kreátoraiként csak azt tudják bebizonyítani, hogy a tűzoltók élete játék és mese, vagy legalábbis kaland és románc, de olyan töménységben, hogy azt még a latin-amerikai teleregények felelősei is megirigyelhetik.
Elképesztő, hogy a tengerentúlon milyen népszerűek a közszolgák. Legalábbis a sorozatok terén. Talán nincs is olyan év, hogy ne jelenjen meg a televíziók képernyőin egy-egy új rendőr-, jogász-, vagy akár orvosos sorozat. Ezek felépítése többnyire hasonló: miközben a hősök az extrém és változatos szituációkat a lehető legnagyobb szakszerűséggel igyekeznek megoldani, kisebb-nagyobb magánéleti problémákkal is megküzdenek. Különbség csak az arányok és a hitelesség terén érzékelhető. Horatio és utódai javarészt nyomoznak, az ügyek felfejtése mellett hétköznapi életük a háttérbe szorul, s hiába tudjuk, hogy azért a helyszínelők nem ennyire aktívak egy-egy bűneset felderítésében, valamennyi CSI-produkció hitelt érdemlően tálalódik. De ott a másik véglet, a magyarság kedd estéinek egykori csúcspontja, a Vészhelyzet! Miközben megjegyezhettük a „defibrillál” vagy a „tachycardia” kifejezéseket, azért a játékidő nagyobb hányadában Carter doki hódításainak szurkolhattunk, vagy éppen Romano undoksága felett utálkozhattunk. S azért lehetett e széria hihetetlenül népszerű, mert az életmentés során valósághűnek tűnt, ugyanakkor a történet továbbgöngyölítésekor a készítők nagyon is odafigyeltek az új és régi karakterek kidolgozottságára, illetve mindvégig szem előtt tartották a legfőbb mondanivalót, az áldozatkész hivatás népszerűsítését. No, utóbbi téren mond csődöt a Lángoló Chicago.
Merthogy Michael Brandt és Derek Haas kreátorok úgy döntöttek, hogy a hét évadot megélt, tabutörő Ments meg! után – tabutörő, mert e széria bizony hímsoviniszta, önsorsrontó, sőt megtört emberekként ábrázolta a lánglovagokat – itt az ideje, hogy újra hősi pátosz lengje körül a tűzoltókat. Vissza is tértek a közszolga-sorozatok fent tárgyalt, hagyományos felépítéséhez, csakhogy elfelejtkeztek arról, hogy hiába tűzdelik tele a szériájukat realista stílben megkoreografált bevetésekkel, illetve a halállal dacoló mesterséghez kapcsolódó drámai pillanatokkal, ha közben a magánéleti konfliktusok gyermekdedségük miatt komolyan vehetetlenek. Így nem elég, hogy a Lángoló Chicago az arányokat nem tudja megtartani és részről részre akciódrámából szappanoperává silányul, de eredeti célkitűzését sem tudja megvalósítani: éretlen érzelmi életű karakterekből ugyanis nem lehet hősöket faragni!
Pedig kifejezetten ígéretesen indul a sorozat! A pilot például az egyik tűzoltó halálával, illetve a tűzoltóőrs gyásszal való megküzdési stratégiáinak taglalásával kezd, ugyanakkor a központi figurákon túl rögtön bemutatja a közösség munkacsoportjait: a tűzoltásin kívül a műszaki, valamint a mentős részleget. E szakmai felosztásnak köszönhető, hogy az első évadot kitevő huszonnégy részben nemcsak a lángokkal, hanem különböző balesetekkel, épületomlásokkal vagy akár víz alatti szerencsétlenségekkel is szembe kell néznie a szereplőknek. Nem titkolja el a sorozat, hogy az életmentő tevékenységet szigorú szabályrendszerhez kötik, sőt a másik oldalról, a regulák kényszerű átjárhatóságáról sem felejtkeznek el – olykor az engedékenységet nem ismerő bürokráciát is megostorozva. Nem maradnak ki a mesterséghez tartozó olyan kötelező vagy éppen balszerencsés élethelyzetek sem, mint a pályakezdés vagy éppen a leszázalékolás. Különösen szimpatikus, hogy előbbi esetében egy sikeres és egy kudarcos munkába állást is bemutatnak, a kettétört karrierrel való találkozások pedig – ha nem is megrendítőre, de – átélhetőre sikerednek. Üde színfoltot biztosít egy piromán kisfiú történetbe ágyazása is.
Csakhogy e hivatásárnyaló mozzanatok igencsak háttérbe szorulnak a magánéleti problémák mellett. A tűzoltóőrsön természetesen mindenfajta ember megtalálható: fehérbőrű, afro-amerikai, latin-amerikai, szláv-amerikai, de még leszbikus is. Ezzel el is érkeztünk a sorozat kritikai kudarcának gyújtópontjához: a Lángoló Chicago meglepő módon nem egy férfiközösséget mutat be, a mentősök révén ugyanis két hölgy is helyet kap a csapatban. Egyikük – mint említettem – leszbikus (Leslie Shay szerepében Lauren German), a másik (Gabriela Dawson szerepében a Hazudj, ha tudsz!-ból ismert Monica Raymund) pedig ingázik a legények, de különösen két munkatárs között. Meg is teremtődik gyorsan egy szerelmi háromszög, sőt az egyik tűzoltó jegyesével kiegészülve egy négyszög, amely egy évadnyi elnyújtott huzavonát biztosít. De valamennyi figurának megvan a maga szerelmi ügye, az újonc szintén tűzoltó apjának halálát pedig titok lengi körül, egy másik figura meg morfiumfüggő lesz. És persze a tűzoltók valamilyen módon rendre összeütközésbe kerülnek Chicago sötét oldalával – gengszterbandákkal, korrupt zsarukkal, prostituáltakkal, hogy meglegyen a minimális bűnügyi szál is! És amikor már nem tudnak mit kitalálni a készítők, az egyik tiszt kap otthonra egy apagyilkos anyát! Szóval nem viccelek: tényleg tiszta szappanopera! S mindebbe belefér, hogy a legkomolyabban tálalt konfliktusokat a kreátorok egyik pillanatról a másikra képesek elvarrni, sőt bizonyos szereplőket a kiírás helyett egyszerűen elfelejtenek.
Csak örülni lehet, hogy a béna cselekményvezetés közepette bizonyos karakterek fejlődési ívei azért határozott irányt mutatnak. Ügyesen ellenpontozódik például a főhősöknek kikiáltott két tiszt életútja: míg a nőcsábász, drogfüggő, gerincsérüléssel dacoló Severide (Taylor Kinney a Trauma című mentős sorozatból) egy szenvedélyes románc okán megváltott rosszfiú lesz, aki eztán problémás környezetét is gyakorta megváltja, addig a talpig becsületes Casey (Jesse Spencer a Dr. House-ból igazolt át) élete fokozatosan összeomlik. De mivel alakjaik túlságosan is kötődnek a teleregényeket idéző konfliktusokhoz, a sorozat egyetlen meggyőzően kidolgozott karakterét nem bennük, hanem az alkonyodó életkorba lépő Herrmannben találjuk meg – a Szex és New Yorkból ismert David Eigenberg egy sokgyermekes családapát alakít, aki miközben hivatásának él, sikeres kisvállalkozásokról álmodozik. Sajnos a jég hátán is megélő kisemberről lehet elhinni egyedül, hogy Chicago hős közszolgája.
S bár a Lángoló Chicago mindezt eddig nem bizonyította, úgy tűnik, Herrmann-nak akadnak társai a Nagy-tavak vidékén. Merthogy ősztől nemcsak a második évad, hanem egy városi testvérsorozat, a Chicago PD is hódítóútra indul. Csak remélni lehet, hogy nem az a cél, hogy a tűzoltólegények eztán rendőrnőket is döngethessenek…
