Siker, pénz, csillogás – ezeknek volt híján sok-sok éven át a kis munkásváros a kastélyok földjének északi fertályán. Rögtön leszögezném; Ryan Reynolds és Rob McElhenny ámokfutása, ha nem is kötelező, de erősen javallott minden foci- és Hollywood-imádónak! Tovább épül-szépül ugyanis az észak-wales-i Álomgyár – Üdv Wrexhamben!
A leginkább a Felhőtlen Philadelphia miatt ismert McElhenney esetében talán több a romantikus kapcsolódás, hiszen fanatikus Eagles-rajongó (ez Philadelphia amerikaifoci-csapata), mint a kétségkívül (és nem csekély alkalommal kiemelten) ismertebb Reynoldsnál, aki nem titkoltan a hollywoodi „underdog-sztorit” látta a projektben. Egy amerikai és egy kanadai színész tulajdonképpen fenekestül forgatta fel a walesi ex-bányászvárost azzal, hogy megvették Wrexham koronájának ékkövét, a már több mint egy évtizede a brit profi labdarúgórendszeren kívül tengődő helyi focicsapatot. Mivel ők maguk együttesen sem tudják kitenni egy mennyei megyein szocializálódott karonülő futballszakmai kompetenciáját, ezért hogy felvirágoztassák az évek óta szenvedő, ámbár nagymúltú csapatot, igyekeznek kimaxolni mindkét erényüket: pénzüket és ismertségüket.
De miről is szól valójában az Üdv Wrexhamben? Több-e reklámfogásnál, amit fel lehet használni a FIFA-ban, ahogyan az Apple Ted Lassóját? Első blikkre nem több két pénzes jenki cirkuszánál, akik bazári majmokként állítják ki a tisztes kékgalléros község játékosait és szurkolóit egyaránt, hogy jópofáskodhassanak az FX-en (és persze Hulun, rajta keresztül meg a Disney+-on) az amerikai közönség előtt. Merthogy nekik készült: azt is tisztázzák nem kevésszer, hogy Wales ország-e egyáltalán, miképpen a helyi és a brit kifejezéseket is lefordítják amerikai angolra.
Ne legyen senkinek naiv gondolata afelől, hogy az Üdv Wrexhamben! nem egy szeriális önmarketing.
A csapat mezszponzora a TikTok, a stáb Aviation Gin-es kabátban feszít, a boltok polcait elárasztják a Deadpool-merch-ök. Sőt, a sok közül az egyik filler (kitöltő) epizódban az egyik legjobb gag az, hogy McElhenny Reynolds egyik cégének promóciós anyagának alsó sarkában amiatt puffog, mert Reynolds egyik promóciós anyagának alsó sarkában kell puffogjon. Kis túlzással olyan, mint korunk bármelyik márkafilmje, amelyet ugyan a történetmesélés oltárán kínálnak, azért mégis brandben fogant szerelemgyerek, pofonegyszerűen kiaknázható szponzorációs felületekkel. Azzal a különbséggel, hogy nem egy már felfutott márka története köré szerveződik a cselekmény, hanem maga a cselekmény a felfutás folyamata, ami „valós” időben és térben megy végbe.
Szükséges az idézőjel, hiszen az Üdv Wrexhamben! 2022 augusztusában bemutatott első évada a csapat előző, szűk másfél évét járja körül. Vagyis a 2021 februári felvásárlás előkészületeitől az aktuális szezon edzőmenesztést és játékos elbocsátásokat jelentő hajráján keresztül egészen a rá következő szezon remekbe szabott végéig, 2022 májusáig tart. Ezt az időszakot (és persze az azutánit is) az alsóbb osztályú angol fociligák szélesebb körű televíziós közvetítéseinek híján a közösségi média felületein tették az alkotók szinte globálisan ismertté. A Wrexham A.F.C. tündérmeséjét tehát a nagyérdemű már a dokumentumfilm-sorozat megjelenése előtt megismerhette, miképp az évad kifutását is:
Üdv Wrexhamben, ahol minden csodásan alakul, a végén azonban elmarad a happy end.
Hasonlóan a Sunderland, amíg élünk-höz, amely McElhenny kreátor számára a legfőbb inspirációt nyújtotta. Az egykoron az angol foci krémjében meccselő Sunderland a botrányos financiális helyzete miatt előbb Premier League-ből, majd rögtön utána a Championshipből is kizuhant – ez utóbbi pokoljárást dolgozta fel a Netflix 2018 telén.
Adott tehát egy sorozat, aminek ismerjük a végét, ám annál fontosabb az odáig vezető út, amire McElhenny, mint a széria agya, vezető szentimentalistája és félprofi wales-i énekese rálépett, amikor kooperációra kérte fel az addig személyesen még csak nem is látott Reynoldsot a COVID-járvány kellős közepén. Zoom-megbeszéléseik során látjuk meg a szemükben csillogó gyermeki szórakozást és az üzletemberri félszt. Attól, hogy vajon orbitálus bukás lesz-e a projekt, és hajtóvadászatot indít-e ellenük Wrexham apraja-nagyja.
Mindeközben megismerjük Wrexham teljes infrastruktúráját, aminek a csomópontja a Racecourse Ground, a világ legrégebbi, ma is mérkőzéseknek otthont adó stadionja, amelyet a letűnt évek sikkasztó elnökei elvették a világ harmadik legrégebbi professzionális futballklubja fennhatósága alól. Az ősi otthonukat bérleményként használó csapatot a szurkolók tartották életben. Sokuk háttere legalább ennyire izgalmas mikrotörténet. A kemoterápiával kezelt énekes a bandájával új himnuszt költ a wrexhami Hollywoodról, a klub legidősebb élő szurkolója már 90 éve szorít csapatáért. A megözvegyült nőt pedig a stadionban köttetett testvériségek rángatták ki gyászából, a szenvedély apáról fiúra száll.
Együtt lélegeznek a klubbal, a klub pedig velük, a játékosok és a szakmai stáb pedig köztük fuldokol.
Óriási a nyomás rajtuk, miközben egzisztenciális kérdőjelek tömkelege szakad rájuk. Az új vezetőedző (Phil Parkinson) osztályokkal adta lejjebb, akárcsak a sztárcsatárok (Paul Mullin és Ollie Palmer), s közben az öltözőt is kikezdi a betóduló médiamegfelelés és a játékpercek iránti igény.
Reynoldsék azt kántálják, hogy a közösségért kívánnak tenni, a városért és csak végső soron a saját pénztárcájukért. A tizennyolc epizódos első évad végére a kezdeti pátosz szépen lassan azonban őszinteségbe fordul át, olyan hivatástudatba, ami túlmutat a konzumérdekeken.
Üdv Wrexhamben, ahol igenis létezik happy end – több szempontból is!
Az alkotóknak sikerült egy – sokszor ugyan önismétlő poénokkal operáló – végtelenül szórakoztató és emberközpontú sorozatot létrehozniuk. A két vezető arc két bővebb lére eresztett töltelékepizódban kiadja a humorfétisük javát. A többi részben a háttérben maradnak, vagy egyáltalán nem is szerepelnek. Így a fókusz a focin és a közösségen tud maradni. Gyönyörűen rögzített akciójelenetek, szuperlassított emóciók, archív anyagok és edukatív inzertek mosódnak össze interjúkkal. Ezekből a szekvenciákból derül ki, mi az, ami fontosabb az élet-halál kérdésnél – a foci, a légkör, amit teremt és amiből táplálkozik.
Túldramatizált, végtelenül hollywoodi, de nagyon is szerethető a Wrexham-jelenség, valahol a Prime All or Nothing című brandje és a Ted Lasso valóságai és hanghordozása között. Ez viszont önmagában még nem teszi különlegessé, csak egy tisztes dokumentumfilmmé.
Wrexham egy nem várt helyszíne a realizmusvita megtárgyalásának.
A filmdokumentáció két alapvetését, miszerint a filmet a követés, vagy pedig a rekonstrukció esztétikuma vezérli, a valósággá vált virtualitás kultúrája teljesen felülírta már jó ideje. Film és valóság szétválaszthatatlanul hat egymásra, az Üdv Wrexhamben! pedig ennek az iskolapéldája. McElhennyék már a klub döntéshozó (szurkolói) testülete elé terjesztett vásárlási szándéka előtt elkezdték forgatni filmjüket. Ha az érdeklődés falakba ütközik, ma csupán egy vágóasztalra kiköpött snitt lenne a wrexhami tündérmese.
Projektjük azért ennyire izgalmas, még akkor is, ha már jó előre ismerjük a következő epizódok végkicsengését, mert bármelyik pillanatban megbukhat. Közben az motoszkál az ember fejében, hogy ha megtörténik, lesznek-e további évadok, kihátrálnak-e a pénzemberek. Megérkezett az új évad, és a pár hónapos hírekből pontosan tudja a közönség, mi várható – a valóságos időhöz viszonyítva. Mi, nézők, civilek a szó legszorosabb értelmében ugyanazt érezzük, mint a képernyőn látható nép. Mi azonban többlettudással rendelkezünk.
Az új évad első epizódjában ugyanazt a Wrexhamet látjuk, amihez hozzászoktunk,
egyazon filmnyelvi formában és szereplőkkel – mégis ég és föld a különbség. A média hullámvasútján tóduló turisták, az első évad rajongói, sőt maga az új Király is szemlézi a várost. Nyitás előtt akarnak már inni a bámészkodók a klub szülőhelyét jelentő kocsmában, a megélhetési szobafestő helyi celeb lett, újabb és újabb játékosok érkeztek. Izgalmas kérdések merülnek fel, amik nemcsak a cselekményt, hanem annak vezetését is befolyásolják, ezzel együtt pedig magát a valóságot.
Eddig egyértelmű volt a válasz, hogy mi az, ami fontosabb kérdés életnél és halálnál. A tét növekedésével azonban új jelentkező van – a csillogás. A médiahype kirángatta gödréből a környéket, de fenntartható-e ez az állapot? Ha pukkan a lufi, kinek az arcát csapja meg? Ha jönnek a sikerek, meddig lesz képes megőrizni identitását a város? Ismervén az évadfinálét, vajon képes-e a néző őszintének látni az Üdv Wrexhamben!-t? Az egyáltalán?
Az Üdv Wrexhamben! a Disney+ kínálatában látható.
