Sorozat

Újabb bőrlehúzás a tigrisről – Joe vs. Carole

Ha bárkinek kevés lett volna a Tiger King két évada, annak a Peacock most fiktív minisorozat formájában próbálja árnyalni kicsit Joe Exotic és Carole Baskin elborult történetét. De sikerül-e értelmet adnia magának az egyébként erős színészi gárdát felvonultató produkciónak? A kritika az első két rész alapján készült.

Senki sem gondolhatta volna, hogy két évvel ezelőtt a Netflix egyik legnagyobb dobása lesz a Tiger King címen futó dokumentumfilm-sorozat, amely Joe Exotic figurája körül forgott – szó szerint. Az exhibicionista, harsány, makacs és kirívó nagymacska fanatikus egzotikus állatok sorát tartotta állatkertjében és számtalan nagymacskát tenyésztett privát vásárlók részére. Nagy ellenlábasa, Carole Baskin, aki szintén odáig és vissza van a cicák nagytestű rokonaitól pont azért küzd, hogy az ilyen alakok és állatkertek ellen törvények szülessenek Amerikában.

Kettejük felfűtött csatározása odáig fajult, hogy Joe Exotic állítólag meg akarta öletni Baskint: a férfi éppen börtönben is ül egy bérgyilkos felbérelése miatt. Mindezt azonban azért tudjuk, mert már láttuk. A Netflix sorozata kimerítően tárta elénk mind Joe, mind Carole életét és kettejük harcát.

Éppen ezért meglepő, hogy a Peacock úgy gondolta, csupán 1 évvel az első, és pár hónappal a 2. évad után, elkészítik ugyanezt a történetet fikciós kereteken belül.

És nem is akármilyen stábbal! A 8 részes minisorozat a Shameless, az Animal Kingdom és a Sorry for Your Loss írójától, Etan Frankeltől érkezett. Olyan színészekkel a fedélzeten, mint Kate McKinnon, John Cameron Mitchell, Kyle MacLachlan, Brian Van Holt és Sam Keely. A hasonlóság pedig helyenként egészen zavarba ejtő.

A színészek fizikai átlényegülése azonban csak tovább mélyíti a nézőben az első pillanattól ott motoszkáló kérdést: ennek így mi értelme van? Az eredeti sorozat nyomán már megismerhettük a történet résztvevőit; hatásvadász jellemük, ripacs személyiségük és sokszor a normalitást kikezdő rajongásuk a nagymacskák iránt mind-mind képernyőre került. És nem is olyan régen, hogy az alapanyag és az új sorozat közti idő elmúlása adjon okot az egész jelenség újbóli megvizsgálására.

A Joe vs. Carole érezhetően próbál ugyan újat mondani mind a két szereplőről, és arról, mi is zajlott le köztük – hiszen ha valamivel, akkor a tények teljes és hiteles feltárásával nem lehetett vádolni a Netflix pofátlan megközelítését –, mégis alul marad. Leginkább azért, mert ha csak a 2020 tavaszában megjelent első évadát vesszük a Tiger Kingnek, akkor még igazolást is nyerhetne Frankkel emberibb megközelítése, de idő közben kijött egy 2. évad is. Nem minőségi, nem jó, de mégis pontosan azt az űrt próbálta meg betömni a Netflix folytatása, amire a Peacock darabja is játszik.

Hogy árnyalják ezeknek a számunkra szinte teljesen más világban élő embereknek a jellemét és kicsit színesítsék történetük fekete-fehér mivoltát.

Amíg azonban Joe múltja, és az, hogy miként és milyen áron szembesítette magát homoszexualitásával valóban változtathat a karakter megítélésén a dokumentumfilmes vonalon, addig a fiktív sorozat ezen történetszálai kissé lerágott csontnak érződnek. A kettő között pedig természetesen egyértelmű a párhuzam: az egyik esetben a valós ember valós emlékeit halljuk tőle, a másikban ugyanezt látjuk szomorú zenei kísérettel, ismert színészek előadásában. Félreértés ne essék, a Netflix is olcsó trükkökkel operál, sőt, a Peacock munkája sokszor kifejezetten minőséginek hat mellette, de egyszerűen nem lehet kivenni az egyenletből, hogy melyik volt előbb.

Talán, ha nagyobb az időbeli különbség, talán, ha nincs a Tiger King és a semmiből próbálják meg tisztességes munkával ezzel a minisorozattal bemutatni Joe Exotic és Carole Baskin egész elborult életét, akkor jobban működne a Joe vs. Carole.

Persze még akkor is probléma lenne a minisorozat egyenetlen tónusával.

Amíg az alkotás Joe karakterét tényleg megpróbálja kicsit emberibbé faragni és közelebb hozni a nézőhöz, addig Carole esetében sokszor szinte a paródia felé nyúl. Ezzel pedig az eredeti sorozatnál is egyértelműbben foglal állást – ha nem is Joe mellett – de mindenképpen Carole-lal szemben. Kate McKinnon pedig bőven rájátszik a szerepre. A Saturday Night Live egyik oszlopos tagja érezhetően élvezi a (macska)őrült Baskin megformálását, de olyan, mintha két szék között a pad alá esne.

Ahhoz nem elég humoros és eltúlzott az alakítás, hogy tényleges paródiába menjen át a dolog, sőt az igazi Baskinhoz képest jócskán visszafogottabb ez a változat. Ezzel önmagában nincs is baj, hiszen a korábban említett Joe-vonal a komolyabb és érzelgősebb hangot üti meg. Ahhoz viszont már túl játékos és önirónikus, hogy harmóniában legyen John Cameron Mitchell játékával. Mintha a két színész két különböző forgatókönyvet kapott volna a sorozathoz.

Lehetséges, hogy a további 6 részben jobban magára talál az alkotás ezen a téren, a létjogosultságát azonban másik 60 részben sem tudná hitelesen igazolni. Egyszerűen nincs annyi ebben az egész szenzációnak induló, de hamar lecsengő történetben, hogy az érdemileg ki tudjon tölteni két évadnyi valós, és egy fiktív sorozatot.

És Joe Exotic és Carole Baskin története a Joe vs. Carole-lal még mindig nem ér véget: készülőben van ugyanis egy másik minisorozat is, amely a két nagymacska-őrült csatározásait mutatja be. Azt a produkciót az American Vandalért felelős Dan Lagana hozza majd tető alá. Ebben lett volna a főszerep Nicolas Cage-é, a színész azonban azóta kilépett a projektből. Nekem pedig mindkét alkotásról egyszerűen az jut eszembe, hogy miért kell/kellett elkészíteni őket.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!