Sorozat

Útikalauz emberekről földönkívülieknek – Resident Alien

A Syfy legújabb, éjfekete humorú sci-fi sorozatában egy űrlény, hogy titkos küldetését elvégezhesse, emberbőrbe kénytelen bújni, és meg kell tanulnia emberként viselkedni – bármennyire nehezen megfejthető számára, hogy ez pontosan mit is jelent.

Bár az űrlényeket felvonultató sorozatok és filmek tárháza már most is nagyjából végtelen, a Syfy mégis képes volt valami eredetit felmutatni a műfajban a Resident Aliennel, melynek alapját a Peter Hogan és Steve Parkhouse 2012-ben megjelent képregénye adta. Míg a földönkívülieket abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az ismeretlent jelentik, gyakran ellenségként vagy valamilyen veszélyforrásként ábrázolják, addig itt árnyalódik a történet. Bár a Resident Alien idegenje sem „nemzetközi” kapcsolatokat ápolni jött a Földre, de célja elérése érdekében – melyről a spoilerek elkerülése végett nem beszélnék –

elsődleges feladata éppen az, hogy látszólag emberré váljon és beolvadjon.

Amihez elengedhetetlen, hogy megértse a viselkedésüket, érzéseiket, ösztöneiket. És ez semelyik földönkívülinek nem leányálom, főleg, ha határozott előítéletekkel rendelkezik az emberi fajt illetően.

Egy űrhajó valahol Amerikában, a semmi közepén becsapódik egy remete életmódot folytató orvos, Harry Vanderspeigle (Alan Tudyk) házában. A szerencsétlen lakót az idegen könnyedén megöli, hogy aztán felvegye az alakját. Ezt követően négy hónapon át mást sem csinál, mint tanulja az emberi létet, javarészt filmekből: hogyan kell beszélni, mimikát és gesztikulációt használni,

mit jelent az, ha egy ember megrázza egy másiknak a kezét, vagy felmutatja a középső ujját.

A négy hónap letelte után pedig elérkezik az első éles bevetés, az első alkalom, amikor a Harry bőrébe bújt űrlénynek emberekkel kell interakcióba lépnie. Valaki ugyanis a közeli kisvárosban meghalt (éppen a város orvosa), így az ál-Harry Vanderspiegle-t kutatják fel a hulla kivizsgálására. Aki nem teljesen úgy reagál annak látványára, ahogyan azt egy érző – vagy bármilyen – ember tenné.

Ezzel az alapszituációval indít a Resident Alien, ami máris jóval többet nyújt, mint amit általában egy jó sorozat pilotepizódjától elvárhatunk. Fittyet hányva a könnyed ráhangolásra rögtön a történések közepébe csap, miközben morbid szituációkkal és poénokkal árasztja el a nézőt. Így az első rész nem csupán egy bevezető jellegű, biztató kezdet, hanem egy

már önmagában is helytálló, végtelenül szórakoztató, saját hangján megszólaló epizód.

Tökéletes arányban keveredik benne fő hozzávalója, a humor (javarészt persze a fekete humor), az egyedi ötletek, az izgalomfaktor, egy csöppnyi melankólia és elgondolkodtató háttértartalom – utóbbi főként az emberi fajról és annak természetéről. Mindez pedig arra enged következtetni, hogy a Resident Alien egy olyan sorozat lesz, amely nagyon határozottan tudja, milyen is akar lenni.

A Chris Sheridan showrunner kezei között futó sorozat azért is különösen izgalmas rajz az emberekről, mert ezúttal nem a saját, hanem egy másik faj szemszögéből kerülünk terítékre (még ha az fiktív is). A Harry bőrébe bújt idegen fokozatosan fedez fel minket, embereket, ezt a furcsa népséget, és annak „fajspecifikus”, ösztönös jellemzőit. Ilyen például a kapcsolatteremtés vágya, amelyet, mint főhősünk mondja, a földönkívüliek mindvégig az emberek gyengeségének gondoltak, de ahogyan szép lassan ismeri meg ennek az ösztönös vágynak a természetét, sokkal inkább kezdi erőnek tekinteni. Előítéletei alapján gyűlölte az embereket, viszont azon kapja magát, hogy némely emberi viselkedésformát és reakciót kezd megérteni és magáénak érezni – például abban a szinte szívmelengető jelenetben, mikor életében először berúg a kisvárosi kocsmában. Bár

a szívmelengetés hamar abbamarad, mivel a kocsmából gyilkolni indul.

Nem csak az emberi természetre vonatkozik az idegen kiapaszthatatlan felfedezésvágya, hanem biológiai mivoltára is. Erre az egyik legmorbidabb példa, mikor romantikus zenére, lassított felvételben, boldogan boncolja a hullát, majd kielégítő örömet érez, mikor az agyát a kezében tarthatja.

Alan Tudyk csak úgy lubickol a szerepében, de ebben mondjuk nincs is semmi meglepő. A színész már többször – például a Trancsírákban vagy a Halálos temetésben – bebizonyította, hogy igen otthonosan mozog a vásznon, ha fekete humorról és szórakoztató, de közben kicsit creepy karakterek megformálásáról van szó. A Resident Alienben mindössze egy epizód alapján eléri, hogy egy olyan ellentmondásos karakter rajzolódjon ki előttünk, aki szerethető az emberekre való rácsodálkozásában (nem érti például, mire valók az olyan „logikátlan” emberi gesztusok, mint a különféle üdvözlési formák vagy egy gyászszertartás), miközben bármennyire is akarjuk, azért nehezen tudjuk félretenni, hogy mégiscsak egy hidegvérű gyilkos.

Alan Tudyk szórakoztató, egyszerre kedvelhető és ijesztő karakterében az is izgalmas, hogy általa egy kicsit lehetőségünk nyílik kívülállóként, a saját logikánkból kiszakadva látni magunkat, embereket – hülyeségeinkkel és erényeinkkel együtt. A sci-fi, fantasy és horror sorozatokra specializálódott Syfy legújabb, isteni humorral megáldott szériájával tehát nagyon betalált. Persze nehéz egy rész alapján egy teljes sorozatot véleményezni, ugyanakkor egy ilyen ütős, a saját hangját már az első epizódban ennyire határozottan kijelölő nyitány után nagyon meglepődnék, ha csalódnunk kéne a folytatásban.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés