Sorozat

Zs-kategóriás ügynökök és Brexit – Utolsó befutók

slow-horses-gary-oldman

A titkosügynökök élete nem egy James Bond-film, különösen ha bukott kémekről beszélünk. Az Utolsó befutók (Slow Horses) első két része mégis izgalmakban gazdag sorozatot ígér, mely ugyanakkor nem mentes az aktuálpolitikai áthallásoktól és Brexit okozta sokktól.

Az MI5 (Military Intelligence Section 5) az Egyesült Királyság biztonsági szolgálata, mely a Titkos Hírszerző Szolgálattal (MI6) ellentétben kifejezetten olyan műveletekre koncentrál, mint a terrorelhárítás és a nemzetbiztonság. Ügynökeiket a legszigorúbb elvárásoknak megfelelően készítik fel a feladatokra, és aki elbukik, az hamar a süllyesztőben találhatja magát.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

River Cartwright (Jack Lowden) egy balul elsült gyakorlat után az MI5 Slough House csapatához kerül. Az ide jutott Zs-kategóriás, bukott ügynököknek triviális és sokszor megalázó feladatokat kell végrehajtaniuk és bizony fizetésük sem vetekedhet élvonalbeli kollégáikkal. Amikor azonban egy szélsőjobboldali terrorcsoport túszdrámát robbant ki Londonban, a száműzöttek lehetőséget kapnak a bizonyításra.

A sorozatrendezőként ismert James Hawes munkája egy alapvető problémát ültet át titkosszolgálati közegbe; minden munkahelyen találkozhatunk megbecsült, kevésbé megbecsült vagy egyenesen megvetett dolgozókkal. Ezt a státuszt pedig sok esetben nem is a képességek döntik el, hanem a szerencse vagy pedig az, hogy az illető mennyire képes magát eladni a vezető számára. Cartwright ugyanis mások mulasztása miatt bűnhődik és az igazi felelős továbbra is élvezi a legnagyobb luxust és kényelmet: menő fizetés, saját borbély, elegáns ruhák. Cartwright viszont jobbára a szemétben turkálva igyekszik felgöngyölíteni a szálakat és még saját munkahelyének központjára is csupán belépőkártyával és kísérővel teheti be a lábát.

Az Utolsó befutók azonban jóval több annál, minthogy munkahelyi konfliktusokat vetít kémtörténeti háttérbe.

Mick Herron regényének adaptációja ugyanis egy nagyon erős reflexió is napjaink Nagy-Britanniájának politikai folyamataira. A titkosszolgálat látókörében álló bevándorlásellenes és radikálisan jobboldali terrorszervezet egy fiatal pakisztáni férfi elrablásával akarja felhívni magára a figyelmet. A sorozat meglepően ábrázolja ezt a csoportosulást, hiszen az általuk választott módszerek – így a közösségi médiában keltett pánik, a videófelvételes bejelentkezés vagy a lefejezessél való fenyegetőzés – sokkal inkább jellemzőek az Iszlám Államra, mint a neonáci szervezetekre.

Az Utolsó befutók az Egyesült Királyságot teszi igazi főszereplőjévé. Az országot, mely az elhibázott Brexit után nem találja önmagát sem Európa, sem a világpolitika porondján és az utolsók közt kullogva igyekszik boldogulni valahogyan. A sorozat értelmezésében az egykor büszke és hatalmas brit föld lakói lassan csupán akkora tekintéllyel bírnak az öreg kontinens (egyben az Európai Unió) lakói előtt, mint Cartwrighték csapata a hírszerzésnél.

A széria tehát sokat vállal, és a nyitóepizódok alapján egyelőre nincsen okunk kételkedni abban, hogy az Apple TV+ minőségi produkciót tett le az asztalra. Gary Oldman a tőle megszokott lazasággal és hanyagsággal hozza a lezüllött, igénytelen Jackson Lambet, a Slough House vezetőjét. Kristin Scott Thomasban ugyancsak nem csalódhatunk, de az ifjú, feltörekvő tehetségek játékára sem lehet panaszunk. Jack Lowden, ha messze nem is zseniálisan, de meggyőzően alakítja Cartwright figuráját, partnere Olivia Cooke viszont kifejezetten magabiztosnak tűnik szerepében.

Will Smith – aki nem azonos pofozkodó névrokonával – forgatókönyve fordulatos és a cselekmény ritmusa is megfelelően adagolt egy kémdrámához. A James Bond-féle nagy akciójelenetek helyett triviálisabb és realisztikusabb ábrázolást kaphatunk a titkosügynökök mindennapjairól, az Utolsó befutók viszont mégsem válik vontatottá, mint a szintén Gary Oldman nevével fémjelzett Suszter, szabó, baka, kém című ügynökdráma.

Sok múlik viszont a későbbiekben azon, hogy a kibontakozó üzenetet mennyire teszik szájbarágóssá,

és hogy az alkotók mennyire képesek megtartani a feszült ritmust a további epizódokban. A realistább koncepció a lehetőségek mellett korlátokat is állít, és az is elképzelhető, hogy a feszültséget már csak erőltetett cliffhengeres befejezésekkel képesek majd fenntartani. A sorozatnak viszont határozottan előnyére válik, amikor ici-picit humorosabb és lazább próbál lenni, és ez fontos hajtóanyag lehet majd a továbbiakban, különösen Gary Oldman jeleneteiben.

Az Utolsó befutók nem titkoltan egyfajta metafórikus purgatórium ábrázolás, melyben nem csak a bukott ügynökök próbálják magukat tisztára mosni, hanem egész Nagy-Britannia is. Hogy ez mennyire sikerül majd ízlésesen, az a további négy epizódból fog majd kiderülni. Egyelőre viszont bizakodhatunk és örülhetünk, hogy James Bond és Jason Bourne mellett is bőven lehet jó kémsztorit alkotni.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
2 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés