Sorozat

Vajon tud-e nevettetni a szomorú bohóc? – Most nevess!

Jim Carrey a Kidding című sorozatban

Jim Carrey nagy comebackje lehetett volna a Most nevess! (Kidding), ami egyszerre ötvözi két ikonikus filmjének legjobb részeit. De mégis marad egyszerű gyászfilm, ami sokra vállalkozik, és néha azért teljesíti is.

Komoly bizsergés lett úrrá sokunkon tavaly ősszel, amikor elterjedt a híre a Kidding című sorozatnak. Nem elég, hogy korunk talán legnagyobb imaginárius-mestere, Michel Gondry is belép a sorozatok világába, de egyik legjobb filmjének főszereplőjét is viszi magával. És ha Jim Carrey úgy gondolja, hogy átalakul, akkor ő azt valóban megteszi. Elég csak megnézni a Jim és Andy című dokumentumfilmet, ami az Ember a Holdon forgatásán játszódik, és néha a néző sem tudja eldönteni, most éppen Jim Carrey vagy Andy Kaufman előtt forog a kamera.

A Kidding alaptörténetében benne van az efféle csoda megismétlésének lehetősége. A főhős a tévében és az egész ország nappalijában évtizedek óta Mr. Pickles, a kedvelt gyerekműsor állandó vezetője. Aki még Danny Trejót is megénekelteti – gyönyörűséges cameo az akciósztártól egy szívhez szóló sorozatban –, és akinek az autóját még a tolvajok is visszaviszik. A férfi élete, aki magából a szeretetet és a harmóniát sugározza, valójában romokban hever. Ikerfiai közül az egyik balesetben meghalt, a másik ismeretlen utakon próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant. Feleségétől elvált.

Ő pedig úgy gondolja, műsorában itt az idő a gyerekeknek a halálról beszélni. A producer ennek annyira nem örül.

Vajon tud-e nevettetni és másoknak szívmeleget adni a szomorú bohóc? Valami ilyesmi lehet az alapkérdés, amire csak részben kapunk választ a filmben. A Kidding két izgalmas irányba tudna elindulni. Személyes, lelki síkon működő katarzis, traumát feldolgozó, interperszonális viszonyokat vizsgáló dráma. Mi kell ahhoz egy családapának, hogy nyilvánosan végezze el a gyász folyamatát? Hogyan változik ő maga és a többiekhez való kapcsolata mindeközben? Talál-e igazi megnyugvást, vagy csak gyűlik benne a feszültség?

Egy másik, talán még ennél is érdekesebb kimenet, hogy hogyan hat mindez a társadalomra? Egy férfi, akit 30 éve generációk néznek a tévében, aki szeretetet ad mindenkinek, és aki beviszi ezt a gyászfolyamatot a műsorba. Meg tud-e maradni Mr. Picklesnek, vagy óhatatlanul eszköz lesz a kezében saját gyógyulására? Kit látunk mi valójában ilyenkor a képernyőn? Én mint néző különbséget tudok-e tenni, egyáltalán van-e szükség rá? Talán itt a cím magyarázata: „just kidding” – vagyis csak vicceltem, mondják sokan, amikor nem tudjuk, a bohóc melyik arcának higgyünk.

Jim Carrey a Kidding című sorozatban
Kép: Erica Parise/SHOWTIME

Amíg az első, lelki síkot valamilyen módon kezelni tudja a film a maga melodramatikus eszközeivel – 3 rész után azonban egyelőre úgy tűnik valódi katarzis hiányában –, addig a társadalmi felelősség kérdése jóval kevésbé található meg a filmben. Pedig Jim Carrey-nek nem kellene messzire menni, hiszen mindezt az Ember a Holdon Milos Forman rendezésében egy életre a retinánkba égette. Talán ennyi a különbség egy tervezőasztalon kitalált karakter és Andy Kaufman között.

Hordoz tehát ígéretes részleteket a Kidding első néhány epizódja, ami persze még az évad második felére egyenesbe is fordulhat, de egyelőre a gyász okozta kakofónia uralja a filmet. Zavaró például néhány karakter kidolgozatlansága. Jeff és Jill (Judy Greer) házassága nyilván a tragédiában ment tönkre, de egy kicsit kapaszkodó nélkül hagy minket a történet a miértekről. Ahogy a producer, Sebastian (Frank Langella) szerepe is megáll valahol félúton az égből jövő úr hangja és a főszereplő személyes lelki gondozója között. Noha kettőjük jelenetei a legerősebbek, a producer érvei is legtöbbször kimerülnek abban, hogy ,,egy 120 milliós piaccal nem szabad viccelődni, és te még egyébként sem vagy kész arra, hogy feldolgozza a bajaidat, fiam”.

Azért néha még jól is áll ez a kis szertelenség a jeleneteknek, és könnyen lehet, hogy mindez Michel Gondrynak is köszönhető.

Kicsit hasonlóan jó értelemben véve akadozó a stílusa, egészen különös – de nem annyira markáns – hangvétellel, mint volt annak idején az Egy makulátlan elme örök ragyogása. Úgy is mondhatnám, annak az érzésnek valami második kiadása. Viszont egy kicsit jobban, de például a Tajtékos napokhoz vagy Az álom tudományához mérten csak nyomokban található meg az a fajta tipikus látásmód, ami sajátja a francia rendezőnek. Vannak persze itt is extravagáns méhész ruhák, képzelettel elszálló gyerekműsor-díszletek, egyéb színes-szagos látványvilág. Ez azonban csak utánérzete a valódi Gondry-képeknek.

Rajongóknak, legyenek a rendezőjé vagy a főszereplőjé, minimum megteszi.

A sorozat Magyarországon az HBO GO műsorán látható augusztus 31-től.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya