Jól megidézett kor és magasfokú igényesség jellemző Szász Attila legújabb filmjére, a Félvilágra. A Tengerentúlon fesztiváloztatott tv-film egy este erejéig a mozivászonra is bekívánkozott. És noha a rendező korábbi, A berni követ című filmjét nem éri utol, erős színészi alakításaival azért mégiscsak igazán nagyvászonra illett volna… Kovács Patrícia, Gryllus Dorka, Döbrösi Laura és Kulka János a ’10-es évek kurtizántörténetében.
Dívik a kosztümös. Ez most már egész biztos. A ’60-70-es évek után kicsit mostohagyerek lett a műfaj, az elmúlt években azonban megint filmre került a második világháború előtti Magyarország. A Kossuthkifli 1848-ba, a készülő Budapest Noir a ’30 as évek Budapestjébe visz, de beillenek még a sorba az ’50-esévekben játszódó politikai krimik is (A vizsga, Szabadság – Különjárat). A Félvilág pedig, aminek a forgatókönyvét az elmúlt időszakban gyakori történelmi tablókat bemutató Köbli Norbert írta, az első világháború előtti utolsó pillanatokban játszódik. „Nincs pénz,” – mondja a Kulka János által alakított Max Schmidt – nyakunkon a háború” – fejezi be a mondatot, de azért hozzáteszi, a fiatal csinos cselédlány (Döbrösi Laura – végre nemcsak sorozatokban) azért megérne 200 ezret.
Merthogy ne szépítsük, erről szól a fél világ – szét kell tenni a lábat. Az a belépő egy teljes világba. Mágnás Elza (Kovács Patrícia), a szegény gyári munkáscsaládból érkező lány ezt tette, s az Orfeum valamelyik szeparéjában akadt a horgára a gazdag kiscelli bútorgyáros. A háború előtt gyilkosság áldozatává vált Elza igaz története Gryllus Dorka sötét titkokat rejtő karakterével lesz igazán érdekes. Elza – vagy ahogy a fiatal cselédlány, Kató hívja: a nagysága – komornája rajongással vegyített féltékenységi jelenetei a valaha volt kurtizán, ma már az egyház kegyeit kereső egyszerű asszony képében jelenik meg. Rózsi pattanásig feszülő merő ellentmondás, a színésznőtől mindeddig szokatlan karakter.
Mondhatni hát, hogy a remek karakterek remek környezetbe helyezett története elsősorban Köbli Norbert forgatókönyvíró erényeit méltatják. Mozifilmhez illő precizitás és igényesség jellemzi nem csak az ő, hanem a kiegészítő területek – jelmez, díszlet – pontosságát is. Ami előnye a filmnek, leginkább az a legjobban zavaró tulajdonsága is. Az aprólékos munka, ami egy ilyen teljesen önmagába záródó, pontos képet fest a korról és embereiről, elveszi a figyelmet a lélektani drámáról. Az ősszel érkezett előzetesek sokkal inkább krimit sejtetnek. Hogy az alkotók előélete, a teaserben megjelenő államrendőrség, a thrillerre vágott előzetes vagy valami egészen más teszi ezt, nem tudom, mindenesetre a film hangulata valami egészen más. Egy hasonlattal élve az előzetesek után vihart vártam, a film alatt viszont ködöt éreztem. Sejtelmes, sokat takaró, árnyakat mutató ködöt, amihez hasonlót a nyitójelenetben láthatunk a Duna partján, ahogy éppen a folyóba eresztik a pórul járt Elzát. Mindezt keverték egy kis történelmi mesével: a film elején megemlített Jean d’Arc karaktere előrevetíti a nagysága és komornája történetét. A paraszti sorból nagy társadalmi magasságokba emelkedett Johanna ugyanakkor sosem volt mindig minden szempontból elfogadott. Ez a kettősség, ez a tudat neki is vesztét okozta.
De lehet, hogy így jobb. Döbrösi Laura ártatlan vidéki kislány karakteréhez jobban illik ez a fajta csöndes jelenlét. Hiszen egyértelmű, hogy a történet gyújtópontjában a Pesten cselédmunkát kereső, valószínűleg fiktív vidéki lány, Kató áll, aki mintegy magában hordozza a két nő – a félvlági kurtizán, Elza és a mindig visszafogott, már-már mártír Rózsi – jelenlévő vagy potenciális tulajdonságait. Kató Elza halála után dönthet: átveszi a szerepét, vagy hű marad tisztságához.
Bizonyos értelemben határfilm a Félvilág. Az elmúlt években egyre erősödő magyar műfaji film ezzel a darabbal elért egy mérföldkövet: az eddigi nem várt sikerek után Szász Attila filmje most érezhetően nagy elvárásnak tudott megfelelni. Ez eddig idehaza csak a szerzői filmesek kiváltsága volt.
