Sorozat

Van egy kis WD-40-ed? – Locke & Key

Hosszú várakozás előzte meg a kultikus képregény adaptációját, a Locke & Key-t. A siker kulcsa a Netflix kezében volt ismét, a kérdés csak az, hogy passzol-e a zárba. 

Merthogy a klasszikus motívummal volt dolga az streaming óriásnak: adott három ajtó. Kettő a biztos halált, egy az életet jelenti. Pontosan tudni, mi vár a túlsó oldalon: az egyik mögött igazi horror lappang, a másik mögött megőrli lelked a dráma, a harmadik pedig egy csodálatos utazásra invitál fantáziavilágba. A talány egy kissé bonyolultabb; használd a sikersztorit, de jól vigyázz milyen foglalatba helyezed, mert a végén még lakatost kell hívni. A Netflix híresen rizikóvállaló multi, most sem teketóriázott soká, azonnal rápróbált előbb egyikre, majd a másikra, végül pedig a harmadikra is. Feszegette, noszogatta, ajtó viszont nem nyílt egy se. A kezdeti búslakodás helyét lassan átvette egy mámorosabb gondolat:

Nem nyílt ki egy se, de a kulcs se tört egyikbe sem, nullszaldósak vagyunk, meg amúgy is rohadt sokan fogják nézni – ide azt a pezsgőt! 

S való igaz, Joe Hill és Gabriel Rodríguez képregényéből, az idehaza a Fumax gondozásában Kulcs a zárját alcímmel megjelent kultikus művéből sikerült veszteség nélkül lehozniuk az átírás folyamatát. Ami fájó, hogy a siker is épp annyira elkerüli. Vagyis épp az lett a sorsa, mint a King-fiú másik nagy durranásának a Nos4a2-nak, amit még tavaly herélt ki az AMC. 

Most is egy családi trauma adja a cselekmény gócpontját. Lockék a családfő (Bill Heck) elvesztése után új otthonra lelnek a férfi régi lakhelyén, Mathesonban (a regénybeli Lovecraftban) a família gótikus kastélyában, a Kulcsházban. A legkisebb gyermek, Bode (Jackson Robert Scott) egy ijesztő, a telken lévő kútban bujkáló néni (Laysla De Oliveira) közbenjárásával ébred rá különlegességére: hallja a ház varázserővel bíró kulcsainak hívását. Mindegyik más és más hatalommal bír: az egyikkel bárhová eljuthat, a másikkal szellemként lép ki testéből, a harmadik pedig saját elméjébe enged bebocsájtást. Ősi erő ez, s mint olyan, természetesen valakinek égető szüksége van rá a gonoszság nevében. 

A kisfiú egyre többet talál meg közülük, ám a Bárholkulcsot odaadja új barátjának, aki ellene is fordul. Testvérei próbálják őt védeni, noha nekik is van elég kamaszgondjuk, beilleszkedési nehézségek az iskolába, szerelmi bonyodalmak, és maga az, ami az egész családé: Rendell Locke hagyatéka, a gyász.

A széria első fele tehát leginkább az elvesztés feldolgozásáról és teljes feldolgozhatatlanságáról mesél, ahogy az egyik mellékszereplő fogalmaz: a gyász nem fog csökkenni, magunknak kell túlnőnünk rajta. A Netflix az elmúlt időszakban többször, több szempontból is igyekezett megragadni e folyamat lényegét, legyen szó fekete komédiáról (Dead to Me), időhurokra épülő terápiáról (Russian Doll) vagy coming-of-age drámáról (13 Reasons Why). 

A Locke & Key könnyedebb hangvétellel, a young adult fantasy világába helyezi a traumát; felemás eredménnyel. 

A sikeresebb tálalás egyértelműen az a szegmens, amelyben a tinédzserek és anyjuk (Darby Stanchfield) olyan helyzetekbe csöppenek, amelyek erős átfedéseket tartalmaznak Rendell meggyilkolásának napjáról. Ezért nem tud Kinsey (Emilia Jones) színészkedni a feltörekvő B-horrorkészítők vérben tocsogó áldozataként. És ezért nem tud Tyler sem szexelni a város legjobb csajával. Hogy is tehetné, hiszen szerves szereplője volt apja halálának. A sikertelenebb kategóriába esnek azok a pillanatok, mint amikor a srácok használják a Fejkulcsot, amivel saját elméjükbe tudnak belépni, s feltérképezni az ott megbújó emlékeiket, érzéseiket. Ez önmagában parádés, az idétlen poénkodás és a szereplők karakteridegen reakciói azonban nem. 

A vérbeli horrortörténetnek nem tesz jót, hogy a zsigeri ingereket egy tinidrámává csillapítják az alkotók, akiktől ez azért is meglepő, mert korábban már bebizonyították, értenek a félelemkeltéshez – elég, ha csak a széria vezetőjére, A Hill-ház szellemét is tető alá hozó  Meredith Averillre gondolunk. A súlytalanság alatt pedig még csak nem is a hang- és képvilágra gondolok, ami az esetek túlnyomó részében kellő feszültséget szolgáltat. 

Az írással van a legfőbb probléma, amely folyamatban az eredeti alkotók (Hill és Rodríguez) is részt vettek. Képtelen vagyok aggódni az emberekért, akik teljesen hiába békülnek ki az adott epizód végére, mert a következő elején esküdt ellenségként tekintenek egymásra, csak azért, hogy újra összekovácsolódjanak. Ráadásul a megfelelő snittek kihagyása miatt a szétszakadásuk nem fájdalmas, szimplán összeegyeztethetetlen. 

Az egy dolog, hogy a nézők át szokták tekerni az előző részek tartalmából való összeállítást, a készítőknek nem kéne. 

Ennek eredménye a sokszor pofátlanba hajló időhúzás, a dilemmapontok mesterkélt létjogosultsága, amelyek csak azért azok, mert korábban nem tették meg a szereplők a józan paraszti ész szerint logikus lépést. Az ifjú színészek tanácstalan ábrázata szeretni valóból (mert tényleg azok, egytől egyig) olykor szánni valóvá válnak. 

De hiszen ez egy young adult fantasybe csomagolt felnövéstörténet, mit várok tőle? Jogos a kérdés, de a válaszom is: nem azt a sekélyességet, mint amit a Ragnarok alig egy hete szállított egy hasonló formában. Varázslat és gyerekek, a gonosz mostoha és Jancsi és Juliska, a felnőttek számára láthatatlan, s mára elfeledett csodák – mind-mind esszenciális elemei az ilyesfajta meséknek. Nem kell ahhoz HBO-nak lenni, hogy ebből az alapanyagot merész egyediséggel öntse nyakon, mint Az Úr sötét anyagainak esetében. A Locke & Key-képregényekben ráadásul beszélő állatkák sincsenek, helyettük viszont van egy igazán félelmetes horrorvilág. 

A világmegváltó aranyosság persze érték, az ösztönzés és az elfogadás pedig egy meseszép üzenet, de nem feltétlenül kéne a 13+ korhatár besorolást erős túlkapásnak éreznem egy vérbeli horrorsztori kapcsán. 

Az ideális eset nyilvánvalóan az, ha a gépezet olajozottan működik és könnyedén kattan a zár, amennyiben ez mégsem sikerül, a visszakozásnál még az is jobb megoldás, ha megfeszített támaszkodó lábról elindítunk egy irgalmatlan erejű rúgást az ajtóra. A Netflix, úgy tűnik, ennyi energiát, testi épséget nem kívánt veszélyeztetni, s megelégedett azzal, hogy kulcsa minden zárhoz passzentos. Mi, nézők viszont így nem láthatjuk meg, mi is van a túloldalon. Hogy milyen lehetett volna a Locke & Key, ha bátran szélesre tárják megannyi lehetőséget takaró ajtaját. 

A sorozat idehaza a Netflixen látható.

Avatar

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya