Sorozat

Vár Odin csarnoka – Vikingek: Valhalla

Ragnar Lothbrok és harcostársai elhódították a nézők szívét. Ezúttal száz évvel későbbi utódai próbálják áttörni a kapukat, de fel tud-e nőni a Vikingek: Valhalla a nagy előd világhódító sikeréhez?

Michael Hirst és a History Channel 2013-ban útjára indította a Vikingek sorozatot. A televíziós saga – bár hemzsegett a történelmi pontatlanságoktól – hamar utat talált magának az északi-germán, pogány kultúra rajongóinál, valamint szélesebb körben is terjesztette, milyen is az a viking életérzés. Az alkotók sikerrel eveztek a Trónok harca-széria keltette farvízen, de egyben igényt teremtettek további történelmi sorozatok készítésére, mint a The Last Kingdom vagy a Barbárok.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Ragnar Lothbrok dicsősége viszont vele halt a kígyóveremben,

és a Travis Fimmel nélküli évadok igencsak megosztották a közönséget. Akadt, aki egyből elpártolt a folytatásoktól, azonban továbbra is sokan követték lelkesen a produkciót. Az eredeti széria 2020-ban lezárult, ám az alkotók úgy érezték, az északi történelem elég gazdag, hogy további történeteket meséljenek.

A History Channel azonban bejelentette, hogy a továbbiakban nem kíván fikciós produkciók gyártásával foglalkozni, ezért a folytatás ötlete a Netflixhez és Jeb Stuarthoz vándorolt. A Vikingek: Valhalla alkotói ezúttal száz évvel Ragnar halála után vették fel a fonalat, a vérzivataros XI. században. Anglia szász uralkodójának elege lesz az uradalmában megtelepedett vikingekkel, ezért utasítást ad üldözésükre és kiírtásukra. A derék északi hajósnépségnek sem kell több, ezért felkerekednek, hogy megbosszulják honfitársaik legyilkolását. A vikingeket azonban belső, vallási konfliktus feszíti szét. Míg a hagyományok tisztelői Odinnak áldoznak – olykor embert is – addig az új hit követői már Jézus Krisztus nevében ontják felebarátaik vérét. A két tábor között kegyetlen belháború fenyeget.

Rögtön az elején érdemes leszögezni, hogy az új széria alkotói a vikingekkel kapcsolatos gyakori trendeket és hívószavakat lovagolják meg. Ez már rögtön a címadásban jelentkezik.

Megszokhattuk már, hogy a film- és játékiparban minden óészaki témát két szóval adnak el: Valhalla és Ragnarök. Előbbi a halott hősök túlvilági lakhelyét, utóbbi az istenek alkonyát jelenti. Gondoljunk csak Nicolas Winding Refn Valhalla Rising-jára, az MCU Thor: Ragnarök-jére, a God of War játékok következő epizódjára, a God of War – Ragnarökre, és az Assassin’s Creed mindent kimaxoló DLC-jére, a Valhalla- Dawn of Ragnarök-re. Mintha ennek a két szónak az ismeretével valaki már felsőfokú komplex viking nyelvvizsgát tehetne.

A Valhalla erősen rájátszik azokra a sarokpontokra, melyeket a néző elvárhat az eredetinek nem igazán mondható címadás alapján. Vér, erőszak, szex, baltás férfiak és nők, túlvilág, dicsőség. Ugyanakkor az alkotók igyekeznek kiküszöbölni az eredeti sorozat sokszor meglehetősen hullámzó produkciós értékét. Az originál Vikingek ugyanis – elsősorban az első évadokban – még magán viselte a Trónok harcához képest meglehetősen szerény költségvetést, így a csaták, akciók, díszletek és tömegjelenetek inkább Koltay Gábor Honfoglalására hasonlítottak, mintsem XXI. századi nagy blockbuster sorozathoz. A Valhallán egyértelműen látszik, hogy a Netflixnek sokkal nagyobb anyagi források állnak rendelkezésére, mint a History Channelnek és bár Róma vagy Trónok harca szintű látványorgiát itt se várjunk, az új széria sokkal komolyabban veszi a vizuális megjelenítést.

Ez azonban nem terjed ki a tárgyi kultúra hiteles bemutatására. Hozzá kell tenni, hogy az eredeti széria sem törekedett arra, hogy régészetileg és történelmileg hitelesen ábrázolja a viking kultúrát. Bár a sztereotip és teljesen valótlan szarvas sisakot végre a kelléktárban hagyták, az igénytelen bőrpáncélok és napjaink new age, neo-pogány zenekarainak hajviselete láttán a keményvonalas viking hagyományőrzők még mindig Odinhoz fohászkodtak irgalomért. Ez sajnos a Valhallában sincsen másként és bizony

a Netflix védjegyének mondható bőrszín sötétítés sem kerülte el a történet több karakterét.

Erre ugyan kapunk magyarázatot, – és az eredeti sorozatban is találkozhattunk ázsiai karakterrel –  ám a Valhallában megjelenő fekete harcosnő által vezetett feminista közösség már teljesen korunk PC-normatív irányelveinek való megfelelési kényszer bizonyítéka.

A történet ugyanakkor végig izgalmas, nem ül le egy pillanatra sem és képes folyamatosan fenntartani az érdeklődést. Emellett igyekszik tisztelettel bánni az anyasorozattal és gyakran utalnak vissza Ragnar és társai hőstetteire. Az alkotók a vallási konfliktus elemeit túlzott didaktikától mentesen építették be a történetbe, mely természetesen azért tartogat áthallásokat napjaink politikai és ideológiai kultúrharcaihoz. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy bár a sorozat törekszik mind a pogány, mind a keresztény oldalt árnyaltan prezentálni, mégis mintha előbbiek tábora tűnne fel rokonszenvesebb színben.

A legnagyobb probléma viszont a Valhallával a megragadó karakterek hiányában rejlik. Az előzményszéria minden gyengeségével és ostobaságával együtt is képes volt olyan figurákat ábrázolni, mint amilyen Ragnar, Lagertha vagy éppen Floki voltak. Karizmatikus, jellegzetes és mindenekelőtt autentikus alakok, akikről a néző képes elhinni, hogy megállnák a helyüket ebben a kegyetlen világban. A Valhalla szereplői ennek majdnem mind az ellenkezői. A férfiak azontúl, hogy szakállasok és ügyes harcosok, nem testesítik meg azt az igazi ó-északi keménységet, amit elvárhatnánk Travis Fimmel játéka után.

Ez a leginkább Leif Erikson alakjában ölt testet, aki ráadásul egy valóban létezett történelmi személy, nevezetesen az amerikai kontinens valódi felfedezője, aki több száz évvel Kolumbusz előtt elhajózott Új-Fundlandra.

Sam Corlett megformálásában sajnos csak egy neo-pogány metál-banda frontemberségét néznénk ki belőle, mintsem valódi ó-északi harcosét. Ugyanez igaz a történet női karakteire is. Ez alól csak az angol királyné, a normandiai Emma (Laura Berlin) képez kivételt, aki fondorlatokkal és ügyes diplomáciával igyekszik biztosítani helyét a bizonytalan politikai helyzetben. Lagertha szelleme azonban már ide sem tér vissza. Nem véletlenül született annyi mém Katheryn Winnick nézéséről, aki a tökéletes amazont formálta meg Fimmel oldalán.

A Valhalla első nyolc epizódja ugyan ügyesen szövi a történet szálait, mégis csúfosan elvérzik elődjével szemben gyenge karakterei miatt. Szerethető és autentikus szereplők nélkül ugyanis a Valhalla üres jelmezbál csupán. Sok múlik természetesen a széria folytatásán, hisz a Netflix még két további évadot ígér a sorozathoz. Egyelőre viszont az alkotók nem ezzel a hőstettükkel fogják kivívni helyüket a viking mennyországban.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
1 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés