Sorozat

Velünk élő mesék – Láthatatlan város

A Láthatatlan város (Invisible CityCidade Invisível), a Netflix új sorozata a brazil folklór világát ütközteti a szomorú valósággal s teszi fel a kérdést: tiszteljük-e azt, amit természetesnek veszünk?

Ha a valós világ találkozására gondolunk egy képzeletbeli világgal, lényegében tucatjával juthatnak eszünkbe sorozatok és filmek Az Úr sötét anyagaival kezdve, A boszorkányok elveszett könyvén vagy az Amerikai isteneken át lényegében bármelyik vámpírfilmig. Bizonyos szempontból ebbe a sorba tartozik a Netflix legújabb nemzetközi – konkrétan brazil – projektje, hisz napjaink valóságába csöppennek bele a dél-amerikai folklór legendás figurái és teremtményei. Az összehasonlítás azonban csak hellyel-közzel állja meg a helyét, hisz míg ezekben az alkotásokban szinte mindig eltolódik a hangsúly a „varázsvilág” irányába,

a Láthatatlan város egymás mellett, jobban mondva együtt kezeli a kettőt.

Egyiknek is, másiknak is megvan a maga karaktere, szabályai és problémái, amelyek néha ütköznek egymással, közös keresztmetszetet alkotva a két világ életében. Erről, no meg Latin-Amerikáról ezen a ponton eszünkbe juthat Gabriel García Márquez és a „mágikus realizmus”, ami ugyancsak jó kiindulási alap ahhoz, hogy megértsük a Láthatatlan város szimbolikáját és hatásmechanizmusát. Nagyon leegyszerűsítve úgy mondhatjuk, hogy a kettő nincs egymás nélkül: legendák nincsenek emberek nélkül, az emberi civilizáció viszont nincs legendák, mítoszok és néphagyomány nélkül.

A sorozat már az első pillanataiban kézzelfoghatóvá teszi ezt az egész emberiséget érintő bajt: a városok egyre nagyobbak, az erdők egyre kisebbek. Azok az erdők, amikkel az őseinknek együtt kellett élniük. Azok az erdők, amelyek a legtöbb legenda forrásai – azoké a legendáké, amik megmagyarázták a megmagyarázhatatlant, még nagyobb erőt adva ennek a hatalmas és kegyetlen erdőségnek. S hogy mindez megmaradjon, ezen dolgozik Eric (Marco Pigossi – Tengerszint alatt, A nyílt tenger), a környezetvédelmi hatóság nyomozója. Egységük feladata, hogy felderítsék a környezetet érintő bűncselekményeket. Felesége, Gabriela (Julia Konrad) pedig még ennél is továbbmegy. Az antropológusként dolgozó nő nem csak megvédeni, hanem megismerni is akarja a nagytőkés befektetők fenyegette falucskát, melynek eleste újabb erdőirtásokhoz vezetne.

Egy tragédia azonban véget vet az idillnek, Eric egyedül marad a kislányukkal.

A gyászoló férfi egy hosszabb szabadság után tér vissza a munkához és rögtön azzal szembesül, hogy felesége ügyét balesetté nyilvánították. Eric persze nem akar belenyugodni ebbe és még aznap meg is érkezik a segítség egy lehetetlen ügy képében. A tenger partra vet egy rózsaszín delfint; egy delfint, ami édesvízben él. Ekkor ismerjük meg Inést (Alessandra Negrini) és Camillát (Jéssica Córes), akik fura kompániájukkal szintén meg – illetve vissza – szeretnék szerezni a delfin holttestét.

Az ügy hamarosan újabb váratlan fordulatot vesz és ezzel el is kezdődik az a folyamat, melynek során a két világ, a valóság és az ősi mítoszok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Eric pedig szó szerint rálép felesége útjára, hogy pragmatikus nyomozóból „hívővé” váljék.

Ennek tükrében elmondható, hogy a Láthatatlan város egyik legnagyobb feladata, hogy hiteles tudjon maradni.

Ez azért fontos, mert a sorozat nem egyszerűen csak fantasy, hanem ugyanannyira társadalmi dráma is, megfűszerezve személyes tragédiákkal. Nos, a sorozat egészét tekintve ez sikerült is, habár azt el kell mondanom, hogy ami manapság már megszokott dolog, az a Láthatatlan városra is igaz. Ez valójában nem sorozat, hanem egy részekre szabdalt film. Épp ezért ajánlott egyben nézni és nem az első vagy akár az első két rész tükrében ítélni, mert epizodikus szerkezetként kevésbé működik.

A nagy egész viszont szépen kirajzolja azt a képet, amit az alkotók szerettek volna (élükön azzal a kétszeres Oscar-jelölt Carlos Saldanhával, aki eddig olyan gyerekfilmeknek szentelte karrierjét, mint a Jégkorszak-mozik vagy a Rio). Működik a fantasy, működik a krimi és működik a dráma, és a külalak is szépen illeszkedik ehhez a sokféleséghez. Habár nem kifejezetten látványorientált a széria, a látvány mégis szép. Egyszerre realista és mesés,

azaz a képi világ megteremtésében is működik a tartalmi kettősség.

Összességében elmondható, hogy a Láthatatlan városban megvan az a plusz, hogy kiemelkedjen a sorozatdömpingből, innen Magyarországról nézve pedig megvan benne az az egzotikum, amire jó rácsodálkozni, még ha a háttérben egy egyetemes problémakör húzódik is meg.

A sorozat a Netflixen látható.

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés