Hős vagy mészáros? Alkoholfüggő hazárdjátékos, vagy az Egyesült Államok történelmének legnagyobb hadvezére? A History Channel dokumentumfilm sorozata, a Grant arra vállalkozik, hogy tisztázza a félreértéseket Amerika egyik legmegosztóbb katonai vezetője és politikusa körül.
Ulysses S. Grant az amerikai polgárháború egyik legrejtélyesebb alakja és az USA egyik legellentmondásosabb elnöke. A kisfiú, akit társai csak Useless-nek, vagyis haszontalannak csúfoltak, a történelem egyik legnagyobb hadvezérévé vált, aki nélkül az Amerikai Egyesült Államok nem lenne az a hely, aminek ma ismerjük. Személye körül azonban rengeteg téves legenda és félreértés kering, melyeket a History Channel és Malcolm Frank Venville rendező kívánt felülvizsgálni. A kezdeményezéshez producerként társult Leonardo DiCaprio, így minden adott volt a mítosz leleplezéséhez.
A History Channelre rá is fért egy színvonalas és valóban hiteles produkció.
A csatorna rengeteget vesztett hiteléből elsősorban az olyan műsoroknak köszönhetően, mint az Ősi Idegenek, melyekben a tudománytól teljesen eltávolodva igyekeztek szenzációhajhász témákkal kedveskedni a közönségnek. Bár a Vikingek sorozat a mai napig számtalan rajongóval büszkélkedhet, a sorozat történelmi hitelesség terén rendkívül távol áll a valóságtól.
A Grant ennek a képnek a javítására vállalkozik, egy játékfilmes betétekkel tarkított dokumentumfilm képében. Korábban is láthattunk számos olyan produkciót, mely a két filmes irányzat ötvözésére törekedett (pl. a Scott-testvérek bábáskodásával készült Gettysburg című dokumentumfilmet), ám a Grant valóban igyekszik kihasználni a két műnemben rejlő potenciált.
Filmesztétikai szempontból nem igazán tudunk belekötni a három részes minisorozatba. A történészek által felvázolt történelmi tények autentikusan jelennek meg előttünk. A Grantet alakító Justin Salinger is hozzáteszi a magáét a kiégett is alkoholgondokkal küszködő tábornok képében. A bemutatott csatajelenetek segítségével brutálisan őszinte kép rajzolódik ki arról a háborúról, melyben több amerikai vesztette életét, mint az USA bármely más háborújában együttvéve. Nincsen finomkodás, a muskéták golyói roncsolnak, a katonák pedig tocsognak saját és honfitársaik vérében. A csatajelenetek akár egy mozifilmben is megállnák a helyüket, de a statikusabb mozzanatok is érzékletesen kelnek életre előttünk. Ilyen például a polgárháború lezárását jelentő fegyverletétel, mely pontos dokumentáltsága miatt tökéletesen alkalmas a történelmi újrajátszásra.
A Grant legnagyobb erénye tehát, hogy a történészek által elmondottak realisztikus és filmszerű illusztrációt kapnak, ezért a minisorozat egy pillanatra nem válik unalmassá vagy szárazzá.
A felvonultatott történészek kétségtelenül a szakma legnagyobbjai, elsősorban Garry Adelman, aki az American Battlefield Trust nevű szervezet vezetőjeként a polgárháború csatatereinek megőrzéséért küzd. A szakértők számtalan Grantet körülvevő legendával foglalkoznak és rántják le a leplet a mítoszokról, melyek az egykori tábornok személyét lengik körbe.
Ezzel el is érkezünk a minisorozat legfontosabb problematikájához. Vajon miért éppen most érezte szükségét annak a History Channel, hogy Grant tábornok életéről készítsen dokusorozatot? A válasz valószínűleg az Egyesült Államok közelmúltjában és napi politikájában keresendő. Az amerikai történelmi emlékezetre ugyanis óriási hatást gyakoroltak a feketéket és a baloldaliakat ért támadások, valamint a Trump-féle politikai térnyerés. A rabszolgatartó déliek szerepe az amerikai köztudatban ennek megfelelően egyre negatívabb előjelet kapott, míg az unionista nézőpont felmagasztosult. Ennek a fősodrású filmiparban is határozott jeleit láthatjuk.
Az utóbbi időkben rengeteg film készült a rabszolgaság kegyetlenségéről (12 év rabszolgaság, Django elszabadul, Harc a szabadságért, Lincoln stb.), melyeket az Akadémia is díjak özönével honorált. Olyan korábbi alkotások viszont, melyek a délieket pozitívabb színben láttatják egyre negatívabb előjellel kerülnek említésre (mint az Elfújta a szél). A hivatalos emlékezetpolitika igyekszik felértékelni az északiak szerepvállalását, miközben az amerikai katonai temetőkből eltűntetik a déli katonák sírjairól a konföderáció hadilobogóját, vagy eltávolítják a déli tábornokok szobrait a közterekről.
Grant személye viszont éppen a déli ellenkultúra támadásának esett áldozatul, mely a Konföderáció létének legitimációját tűzte ki céljául.
Ez a fajta történelmi szemlélet az USA szakirodalmában a „Lost Cause” (veszett ügy) narratívájaként él tovább, mely a tengerentúl legalább akkor szitokszó, mint idehaza a revizionista politika.
A katonai vezető, aki megannyiszor mért megsemmisítő csapást a Konföderáció csapataira, egy iszákos, alkoholista szerencselovagként él a gyapotállamok köztudatában, aki saját dicsősége érdekében küldte értelmetlenül halálba embereit. A sorozat utolsó része főleg ezeket a déli-szemszögű támadásokat igyekszik elhárítani, de talán már túlságosan részrehajlóan. Grant kétségtelenül nagyvonalúan viselkedett egykori ellenségeivel szemben, ám a dokumentum-széria alkotói elnöki tevékenységének sikertelenségét is szinte teljes egészében a déli államok ellenállásának tulajdonítják. A sorozat ezenkívül elköveti azt a hibát is, hogy túlságosan csak a rabszolgatartást helyezi a polgárháború kitörésének okai közé, miközben megfeledkezik egyéb gazdaság és szociális faktorokról, amilyen a két térség eltérő gazdálkodása és az állampolgárok viszonyulása a szövetségi kormányzathoz.
Felmerül azonban a kérdés: vajon a History Channel miért nem mert bevállalni egy valódi játékfilmet, mely valószínűleg több nézőt vonzana a csatorna számára, mint a játékfilm és a dokumentumfilm határmezsgyéjén táncoló alkotás. Talán maguk az alkotók is tisztában voltak vele, hogy ezekben az időkben, amikor megannyi indulat lengi körül a polgárháború időszakát, meglehetősen kockázatos vállalkozásnak számítana egy Grant-játékfilm. Ráadásul érdemes megjegyezni, hogy bár a rabszolgaságról szóló filmek ugyan felfutattak az utóbbi években, ám a polgárháborút hadtörténelmi szempontból bemutató produkciók (mint a Ron Maxwell féle Gettysburg és az Istenek és katonák, vagy az Anthony Minghella rendezte Hideghegy) szinte teljesen háttérbe szorultak.
A History Channel szakmai álarc mögé bújva igyekezett megszólítani a téma iránt érdeklődőket és szinte teljes egészében felmenteni Grant tábornokot az őt ért (akár jogos) kritikák alól is.
Ugyanakkor a készítők Grant történelmi szerepének értékelését is teljesen a történész szakmára próbálják hárítani, amit az is jelez, hogy a sorozat állandó narrátorral sem rendelkezik. Ezzel nem lenne gond abban az esetben, ha érveket és ellenérveket ütköztetnének egymással. Itt azonban a meghívott szakértők úgy igyekeznek Grant negatívumait elmismásolni, mintha csak egy karmester utasításának engedelmeskednének.
A Grant időzítése és tálalása mögött sajnos a mindennapi politika hatalma rejlik, mely a politikai korrektség köpönyege mögé bújva igyekszik a világot feketében és fehérben láttatni. Nem arról van szó, hogy a Grant propagandafilm lenne, de az utolsó epizód nem szembesíti személyét a kellő történelmi felelősséggel. A téma iránt érdeklődőknek mindazonáltal valódi csemege lehet, mivel számtalan kevésbé ismert ténnyel is gazdagodhatnak megtekintésével, ráadásul ezúttal az igényes tálalásra sem lehet panaszunk. Inkább ez, mint az Ősi idegenek.
