Sorozat

Velünk élő polgárháború – Grant

Hős vagy mészáros? Alkoholfüggő hazárdjátékos, vagy az Egyesült Államok történelmének legnagyobb hadvezére? A History Channel dokumentumfilm sorozata, a Grant arra vállalkozik, hogy tisztázza a félreértéseket Amerika egyik legmegosztóbb katonai vezetője és politikusa körül.

Ulysses S. Grant az amerikai polgárháború egyik legrejtélyesebb alakja és az USA egyik legellentmondásosabb elnöke. A kisfiú, akit társai csak Useless-nek, vagyis haszontalannak csúfoltak, a történelem egyik legnagyobb hadvezérévé vált, aki nélkül az Amerikai Egyesült Államok nem lenne az a hely, aminek ma ismerjük. Személye körül azonban rengeteg téves legenda és félreértés kering, melyeket a History Channel és Malcolm Frank Venville rendező kívánt felülvizsgálni. A kezdeményezéshez producerként társult Leonardo DiCaprio, így minden adott volt a mítosz leleplezéséhez.

A History Channelre rá is fért egy színvonalas és valóban hiteles produkció.

A csatorna rengeteget vesztett hiteléből elsősorban az olyan műsoroknak köszönhetően, mint az Ősi Idegenek, melyekben a tudománytól teljesen eltávolodva igyekeztek szenzációhajhász témákkal kedveskedni a közönségnek. Bár a Vikingek sorozat a mai napig számtalan rajongóval büszkélkedhet, a sorozat történelmi hitelesség terén rendkívül távol áll a valóságtól.

A Grant ennek a képnek a javítására vállalkozik, egy játékfilmes betétekkel tarkított dokumentumfilm képében. Korábban is láthattunk számos olyan produkciót, mely a két filmes irányzat ötvözésére törekedett (pl. a Scott-testvérek bábáskodásával készült Gettysburg című dokumentumfilmet), ám a Grant valóban igyekszik kihasználni a két műnemben rejlő potenciált.

Filmesztétikai szempontból nem igazán tudunk belekötni a három részes minisorozatba. A történészek által felvázolt történelmi tények autentikusan jelennek meg előttünk. A Grantet alakító Justin Salinger is hozzáteszi a magáét a kiégett is alkoholgondokkal küszködő tábornok képében. A bemutatott csatajelenetek segítségével brutálisan őszinte kép rajzolódik ki arról a háborúról, melyben több amerikai vesztette életét, mint az USA bármely más háborújában együttvéve. Nincsen finomkodás, a muskéták golyói roncsolnak, a katonák pedig tocsognak saját és honfitársaik vérében. A csatajelenetek akár egy mozifilmben is megállnák a helyüket, de a statikusabb mozzanatok is érzékletesen kelnek életre előttünk. Ilyen például a polgárháború lezárását jelentő fegyverletétel, mely pontos dokumentáltsága miatt tökéletesen alkalmas a történelmi újrajátszásra.

A Grant legnagyobb erénye tehát, hogy a történészek által elmondottak realisztikus és filmszerű illusztrációt kapnak, ezért a minisorozat egy pillanatra nem válik unalmassá vagy szárazzá.

A felvonultatott történészek kétségtelenül a szakma legnagyobbjai, elsősorban Garry Adelman, aki az American Battlefield Trust nevű szervezet vezetőjeként a polgárháború csatatereinek megőrzéséért küzd. A szakértők számtalan Grantet körülvevő legendával foglalkoznak és rántják le a leplet a mítoszokról, melyek az egykori tábornok személyét lengik körbe.

Ezzel el is érkezünk a minisorozat legfontosabb problematikájához. Vajon miért éppen most érezte szükségét annak a History Channel, hogy Grant tábornok életéről készítsen dokusorozatot? A válasz valószínűleg az Egyesült Államok közelmúltjában és napi politikájában keresendő. Az amerikai történelmi emlékezetre ugyanis óriási hatást gyakoroltak a feketéket és a baloldaliakat ért támadások, valamint a Trump-féle politikai térnyerés. A rabszolgatartó déliek szerepe az amerikai köztudatban ennek megfelelően egyre negatívabb előjelet kapott, míg az unionista nézőpont felmagasztosult. Ennek a fősodrású filmiparban is határozott jeleit láthatjuk.

Az utóbbi időkben rengeteg film készült a rabszolgaság kegyetlenségéről (12 év rabszolgaság, Django elszabadul, Harc a szabadságért, Lincoln stb.), melyeket az Akadémia is díjak özönével honorált. Olyan korábbi alkotások viszont, melyek a délieket pozitívabb színben láttatják egyre negatívabb előjellel kerülnek említésre (mint az Elfújta a szél). A hivatalos emlékezetpolitika igyekszik felértékelni az északiak szerepvállalását, miközben az amerikai katonai temetőkből eltűntetik a déli katonák sírjairól a konföderáció hadilobogóját, vagy eltávolítják a déli tábornokok szobrait a közterekről.

Grant személye viszont éppen a déli ellenkultúra támadásának esett áldozatul, mely a Konföderáció létének legitimációját tűzte ki céljául.

Ez a fajta történelmi szemlélet az USA szakirodalmában a „Lost Cause” (veszett ügy) narratívájaként él tovább, mely a tengerentúl legalább akkor szitokszó, mint idehaza a revizionista politika.

A katonai vezető, aki megannyiszor mért megsemmisítő csapást a Konföderáció csapataira, egy iszákos, alkoholista szerencselovagként él a gyapotállamok köztudatában, aki saját dicsősége érdekében küldte értelmetlenül halálba embereit. A sorozat utolsó része főleg ezeket a déli-szemszögű támadásokat igyekszik elhárítani, de talán már túlságosan részrehajlóan. Grant kétségtelenül nagyvonalúan viselkedett egykori ellenségeivel szemben, ám a dokumentum-széria alkotói elnöki tevékenységének sikertelenségét is szinte teljes egészében a déli államok ellenállásának tulajdonítják. A sorozat ezenkívül elköveti azt a hibát is, hogy túlságosan csak a rabszolgatartást helyezi a polgárháború kitörésének okai közé, miközben megfeledkezik egyéb gazdaság és szociális faktorokról, amilyen a két térség eltérő gazdálkodása és az állampolgárok viszonyulása a szövetségi kormányzathoz.

Felmerül azonban a kérdés: vajon a History Channel miért nem mert bevállalni egy valódi játékfilmet, mely valószínűleg több nézőt vonzana a csatorna számára, mint a játékfilm és a dokumentumfilm határmezsgyéjén táncoló alkotás. Talán maguk az alkotók is tisztában voltak vele, hogy ezekben az időkben, amikor megannyi indulat lengi körül a polgárháború időszakát, meglehetősen kockázatos vállalkozásnak számítana egy Grant-játékfilm. Ráadásul érdemes megjegyezni, hogy bár a rabszolgaságról szóló filmek ugyan felfutattak az utóbbi években, ám a polgárháborút hadtörténelmi szempontból bemutató produkciók (mint a Ron Maxwell féle Gettysburg és az Istenek és katonák, vagy az Anthony Minghella rendezte Hideghegy) szinte teljesen háttérbe szorultak.

A History Channel szakmai álarc mögé bújva igyekezett megszólítani a téma iránt érdeklődőket és szinte teljes egészében felmenteni Grant tábornokot az őt ért (akár jogos) kritikák alól is.

Ugyanakkor a készítők Grant történelmi szerepének értékelését is teljesen a történész szakmára próbálják hárítani, amit az is jelez, hogy a sorozat állandó narrátorral sem rendelkezik. Ezzel nem lenne gond abban az esetben, ha érveket és ellenérveket ütköztetnének egymással. Itt azonban a meghívott szakértők úgy igyekeznek Grant negatívumait elmismásolni, mintha csak egy karmester utasításának engedelmeskednének.

A Grant időzítése és tálalása mögött sajnos a mindennapi politika hatalma rejlik, mely a politikai korrektség köpönyege mögé bújva igyekszik a világot feketében és fehérben láttatni. Nem arról van szó, hogy a Grant propagandafilm lenne, de az utolsó epizód nem szembesíti személyét a kellő történelmi felelősséggel. A téma iránt érdeklődőknek mindazonáltal valódi csemege lehet, mivel számtalan kevésbé ismert ténnyel is gazdagodhatnak megtekintésével, ráadásul ezúttal az igényes tálalásra sem lehet panaszunk. Inkább ez, mint az Ősi idegenek.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.