Sorozat

Vezérek, egyéniségek – Trónok harca 2. évad

Trónok harca (Game of Thrones) második évad

Trónok harca (Game of Thrones) második évadA több szempontból zseniális kezdet után a Trónok harca második évadában a jellemekre és a politikára helyezik át a hangsúlyt. Több varázslattal és grandiózus ostrommal szolgálnak a nézőknek, miközben a felszínre kerülnek a széria gyengeségei, amelyek itt még alig rontanak valamit az élvezhetőségen. Spoilermentes kritika a második évadról.

Királyok csatája – ez volt a Trónok harca második évadjának alapjául szolgáló regény magyar címe, és bár valószínűleg az ütközet helytállóbb lett volna, így is hűen visszaadja a Westeroson zajló események legfőbb vonalát. Öt király jelentkezett ugyanis a Robert Baratheon halálával megüresedett vastrón megszerzésére (Joffrey Baratheon, Stannis Baratheon, Renly Baratheon, Robb Stark, Balon Greyjoy), de nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, közülük kevesen élik meg az időskort.

A második évadra bizonyossá válik a nézők fejében, hogy a következőkben a sorozat évről évre hasonlóan épül majd fel: az előző évad kilencedik részében bekövetkező jelentős fordulat keltette hullámok tomboló ereje, majd lecsendesülése tematizálja meg az első epizódokat, a második felében pedig felkészülnek a következőre. Jelen esetben Ned Stark halála határozza meg az egyes karakterek sorsát és a kerettörténet vázát, a sokkot azonban elmossa egy monumentális ostrom (ami egyébként a filmtörténelem legnagyobbjaival ér fel, ott a helye valahol A gyűrűk ura – A két torony és az Egri csillagok között).

 

Látványból nem lesz hiány – erre még később kitérünk – mégis az évad legnagyobb újdonsága nem ez, hiszen azt már megtapasztalhattuk korábban, hanem a főbb szereplők jellemeinek folyamatos, de fokozatos árnyalása. George R. R. Martion egyik zsenialitása ez, hiszen azzal, hogy a becsületes, lovagias és őszinte Ned Starkot megölette a történet elején, száműzte az egyetlen egyértelműen pozitív hőst Westerosról. Korábban a Stark ház feje viszonyítási pont volt a karakterek között: aki vele volt, ő a jó, aki ellene, ő a gonosz. Csakhogy ha ő nincs, akkor ki kicsoda?

Apró lépésekben omlott le az egyoldalúnak ábrázolt szereplőkre alapozott vár: kiderült, hogy a Lannisterek nem mind velejéig romlottak, viszont a Starkok esendők és hibáznak. Ahogy az egyes sorsok útjai egymástól elváltak, ugyanúgy önálló szereplőként tekintünk rájuk, és nem mint testvérre, fiúra, apára, mostohára vagy fattyúra. A karaktereknek kínált önálló terület fantasztikus alakításokra is teret ad a színészeknek: Lena Headey Cerseiként, Peter Dinklage Tyrionként vagy Maisie Williams Aryaként minden pillanatban emlékezetes és élvezetes színjátékot produkál.

Trónok harca (Game of Thrones) második évad

 

Sajnos pont itt kezdődnek a bajok is, néhányan ugyanis nem tudnak bírkózni a szerepükkel. A tehetségtelen(ebb) színészek szálai a széria gyengéivé válnak, eltávoldunk tőlük, egyre kevésbé értjük meg őket, sőt akár bosszantóvá is válhatnak. Robb Starkot (Richard Madden) én egyre kevésbé találtam hitelesnek, Brienne (Gwendoline Christie) kapcsán is vannak aggályaim, de a legrosszabb egyértelműen Havas Jon. Az őt megformáló (és mostanában a Pompjeiben is megbukó) Kit Harrington annyira nem találja a fogást a karakterén, hogy a Falon túl játszódó jeleneteket legszívesebben minden alkalommal átugrottam volna.

Mindez még nem zavaró főképp azért, mert egyrészt a második évadban továbbra is rendkívül fordulatos a cselekmény, tele van átverésekkel, hátba támadásokkal és lázadással. Másrészt pedig ott a még mindig bámulatos képi világ: Harrenhal porig égetett városa vagy Daenerys (Emilia Clarke) orientalista stílusú helyszínei elképesztőek, az óriási ostromról pedig már volt szó. Sajnos azonban még a látvány adta talapzaton is megjelennek az első repedések: annak ellenére, hogy végig szó van a hadseregekről, mindössze egy rész során látunk annyi katonát, ami tényleg egy hadseregnek felelhet meg. Véleményem szerint ezzel alapvetően nincsen gond, hiszen ez az évad a karaktereké és a jellemfejlődésé.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

2 hozzászólás

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya