Ez az igazi világvége-katasztrófafilm, és az összeomlást csak egy maroknyi, felkészült csapat háríthatja el, újra és újra elbukva, áldozatokkal és hősökkel. Attól, hogy nem zuhant egy meteor a fejünkre, 2008-ban még véget érhetett volna a világunk; csak épp egy meteor egyszerű jószág, a pénz viszont bonyolult.
„Az utcán állok, Hank, az emberek csak mennek a dolgukra, és fogalmuk sincs, hogy az egész össze fog omlani!” „Hank” az Egyesült Államok pénzügyminisztere, Henry Paulson. Aki telefonál, Timothy Geithner, tisztviselő (és a következő pénzügyminiszter). És az embereknek tényleg fogalmuk sincsen. Pedig ha Hank, Tim és a csapatuk rosszul dönt, akkor pár nap múlva nem lesz pénz, a vállalatok világszerte megfagynak, leáll a termelés, nincs kenyér a polcokon és véget ér a társadalom.
Úgy tűnik, nem a meteorok tudnak végezni velünk a leghatékonyabban, hanem a saját hülyeségünk, és a Válság a Wall Streeten ezt alaposan a fejünkbe veri. Az HBO dokumentum-drámája 2008 szeptemberének eseményeit követi végig, a Lehman Brothers megrendülésétől a szövetségi bankmentő csomagig. A „dokumentum” részt a valós események pontos követése adja. A film nem törekszik túlzottan, hogy a közönség kedvébe járjon: aki nem ismeri legalább felszínesen a pénzvilág működését, az nem sokat érthet meg belőle; tiszta szerencse, hogy a válság sokunkat kinevelt a tudatlanságból, hát nem? És nem is heroizálja a szereplőit. Paulson pénzügyminiszter több alkalommal is rettenetes hibákat követ el, és a kibontakozó forgatagban semmi sem csillapítja a butaság, jellemtelenség és önzés ábrázolását bankigazgatóktól köztisztviselőkig.
A „dráma” részért pedig a feszes forgatókönyv és a nagyszerű színészek felelnek. A szereplőgárda James Wood, William Hurt és Paul Giamatti vezetésével emlékezetes teljesítményt nyújt. A film összesen 11 Emmy-jelölést kapott – a Legjobb rendezőnek, a Legjobb forgatókönyvnek és a Legjobb férfi főszereplőnek járó elismerésre is nominálták, emellett három Golden Globe-jelöléssel is büszkélkedhet. Igaz, hogy a legtöbb jelenet konzervatívan bútorozott tárgyalótermekben zajlik, és az egyetlen fegyver, amit használnak, a mobiltelefon (hatásos fegyver ám, ha eléggé szigorú ember kiabál bele), az izgalom mégis végigkíséri a filmet.
Pedig ez az abszolút elspoilerezett film: mindannyian ismerjük a végét (azok pedig nagyjából a cselekményt is, akik célközönségnek számítanak). A világ még egyben van, és a bűnösök nem bűnődtek meg. Mégis izgalmas dolog szemlélni a nagypolitika és a pénzvilág összefonódását, és még inkább azt, amiről a film alapjául szolgáló könyv szerzője, Andrew Ross Sorkin beszélt: a kis emberi csoportok és a társas kapcsolatok meghatározó erejét még a politika és a gazdaság elméletileg lélektelen csúcsain is. A Válság a Wall Streeten emberiesíti a névtelen folyamatokat. Bárcsak, bárcsak készítene valaki ilyet a magyar elitről is!
A filmet augusztusban és szeptemberben vetíti az HBO, továbbá megjelent DVD-n is.
