Sorozat

The Walking Dead: új évad, új mókuskerék (kritika)

Pénzügyi szempontból mérföldkőhöz érkezett napjaink egyik legsikeresebb sorozata, a nyolcadik évadát kezdő The Walking Dead. Lement a 100. epizód, de vajon lesz-e 200.?

NEM SPOILERMENTES! A századik rész, általában ez az a pont, amikor egy sorozatot jól el lehet adni az ismétlő csatornáknak, vagyis még több pénzt lehet keresni velük. Ezt az álomhatárt húzta most be a The Walking Dead bizonyítva, hogy a kereskedelmi mérföldkő csak kereskedelmi mérföldkő, semmi egyéb.

Mert hát honnan is indultunk? Valaha a TWD egy remek kis horrorsorozat volt, egy feszültséggel teli, jó karakterekkel működő túlélő show.

Ahogy teltek az évadok, egy-egy kitérővel ugyan, de az egész sorozat beállt egy bizonyos mókuskerékbe, a horrorból néha jobb, néha rosszabb politikai allegória lett, újra meg újra megmérkőzött egymással a jó és a rossz, csak a díszlet változott.

A hetedik évadot is egy ilyen összecsapás kellős közepén hagytuk el, Rick csapatának története sorsdöntő pillanathoz érkezett Negan hadseregével szemben. Háború van, konstatálta mindenki és a nyolcadik évad első része bele is csap ebbe a háborúba, melynek tétje mindig ugyanaz: az idill, a békés élet, ami ebben az epizódban többször is bevillan. Álomkép vagy flashforward, tudja a fene, az viszont biztos, hogy a lila virágcsokor mellett, hófehér párnák közt ébredő, a mostaninál kicsit öregebb Rick képe tökéletesen illik a háború előtt álló jelen felemás zűrzavarába.

Daryl, Carol, Morgan és Tara amolyan előőrsként teszi a dolgát, pontról pontra haladva készítik elő a terepet. Szótlanul , precízen, talán túlságosan is – de éppen ezt szeretjük ebben a sorozatban: van benne terv, feszültség, nincs túlragozva. Ezzel szemben a másik oldalon mintha előkerült volna valami közhelygyűjtemény háborúba indulóknak, Rick és Ezekiel egymással versenyezve adnak elő egyre patetikusabb és egyre kínosabb beszédeket a tömegnek, amelyre Michonne és Maggie egysoros, de annál giccsesebb életbölcsességei kontráznak a „gyerekeink és azok gyerekeinek jövőjéről”, a „harag felett győzedelmeskedő kegyelemről” és hogy „minden egy emberrel kezdődik”.

Hab a tortán, hogy mindez egy olyan akcióba torkollik, ami visszaveti az egész sorozatot a mókuskerékbe. Hiszen minden a terv szerint halad, Negan ott áll bekerítve, mégse lövi le senki, pedig bárki megtehetné. Oké, az epizódnak Mercy a címe, de ez már inkább hülyeség és időhúzás keveréke, elódázása valaminek, ami úgyis meg fog történni. Így viszont a szezonnyitó, amelynek meg kellett volna adnia a kezdőlökést, amelynek fel kellett volna építenie az egész évadra vonatkozó feszültséget, egy logikai bakugrásból indul és csak nagyon kevés jó pillanatot kínál.

Avatar

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya