Wanda és Vízió friss házasok, közös életük küszöbén. Arra nem tudnak választ adni, mikor házasodtak össze vagy miért költöztek új lakóhelyükre, de ilyen mindenkivel előfordul, nem? Ők csak egy teljesen átlagos pár, akiknek egyébként semmi helye nincs egy fekete-fehér sitcomban, mert valójában szuperhősök. De akkor mi folyik itt? Erről szól a WandaVízió (WandaVision).
A Marvel Filmes Univerzum darabjai tagadhatatlanul lerohanták a mozikat. A 2008-as A vasember óta 2020 volt az első olyan év, amikor nem ülhettünk be egyre valamelyik multiplexben. Tekintve, hogy a filmuniverzum tévés bővítései (A S.H.I.E.L.D. ügynökei, Carter ügynök, Embertelenek) sosem értek el akkora sikert, mint szélesvásznú társaik, levonhatnánk a következtetést, hogy a szuperhősöknek csakis a mozi való. A Disney-Marvel azonban egy csokor, Disney+-ra szánt sorozattal igyekszik cáfolni a feltételezést.
A koronavírus-járványnak hála aztán ez sem a tervek szerint alakult. Az elhalasztott forgatások miatt elmaradt tavaly a streamingszolgáltatós debütálás, és nem is az eredeti sorrendben érkeznek a sorozatok. Az első Disney+-os alkotás ugyanis A Sólyom és a Tél Katonája hivatott volna lenni, amely koncepciójában közelebb van a mozis rokonokhoz, mint a végül elsőséget elnyerő WandaVízió.
A mozifilmekben mind Wanda Maximoff, mind Vízió mellékszereplő volt csupán – hiába tagjai az univerzumnak az Ultron kora óta, egyikük sem kapta meg az esélyt a tündöklésre. Sőt, mikor legutoljára láttuk őket, Vízió éppen halott volt.
Már az fejvakarásra adhat okot, hogy miért ők kapnak saját sorozatot, de a zavart valószínűleg tovább növeli a WandaVízió maga.
Nem a szokásos, köpenyes-maszkos szuperhőskalandot kapjuk, aminek a kaptafáját már tökélyre faragta a Marvel. Nem, ez egy fekete-fehér, 4:3-as képaranyú családi sitcom (szituációs komédia), ami egyenesen az ’50-es évekből szökött. Wanda és Vízió friss házasok, akik nemrég költöztek Westview álmos kertvárosába, a párosuk azonban nem hétköznapi. Az egyikük boszorkány, a másik pedig android, így az nem kifejezés, hogy meg kell küzdeniük a beilleszkedéssel.
A WandaVízió fürdik a sitcomos esztétikában, és nem csak a külsőségek terén. Persze, ott a monokróm képi világ meg a félórás részhossz, de ennél sokkal mélyebben is megnyilvánul. A karakterek komikusan túljátszott sablonok, az olykor kopottas, olykor megmosolyogtató vicceket közönségnevetés kíséri. A speciális trükkök is „gyengék”: amikor Wanda a varázserejét használja, a képek rosszul vágottak vagy szinte látjuk a madzagot, amivel a tárgyakat lebegtetik. Ráadásul
korabeli zenék, de még reklámszünetek is vannak a részek felénél, hogy teljes legyen az élmény.
A szereplők olyanok, mintha az I Love Lucyból vagy a Bewitchedből szöktek volna. Elizabeth Olsen és Paul Bettany láthatóan élvezik a szerepet, bepótolják azt, hogy a filmekben nekik nem jutott sok rivaldafény. Rajtuk kívül még Kathryn Hahn minden lében kanál szomszédasszonyára, Agnesre érdemes odafigyelni, mert azon túl, hogy az egyik legmókásabb figura az övé, a képregényszakértőknek már lehet egy jó tippje, ki ő valójában. Olsen és Bettany azonban hiába játssza a tipikus álomházaspárt, akik rendre kellemetlenül nevetséges helyzetekbe kerülnek ilyen-olyan félreértések miatt, annak is megvan a nyoma, hogy a műmosoly mögött valami komolyabb is húzódik.
Elvégre ne higgyük azt, hogy a Marvel komolyan irányváltáson gondolkodott, ez változatlanul egy szuperhőssorozat lesz. A kezdésként levetített két epizód végére már kezdenek látszani a repedések a sitcomvilágon: a rádión keresztül valaki Wandát szólongatja, máskor pedig színes tárgyak jelennek meg a fekete-fehér valóságban. A számtalan easter egg mellett más jelek a háttérben derengő, nagyobb rejtélyt kezdik körvonalazni.
Ennek ellenére is becsülendő, hogy mennyi energiát fektettek abba, hogy ezt a jól érezhetően hamis valóságot létrehozzák.
Jac Schaeffer showrunnernek és Matt Shakman rendezőnek hála olyat látunk a Marveltől, amit ritkán: valami újat.
Amikor már szinte végzetesen belefásultunk a szuperhősfilmekbe, mert percre pontosan fel lehet vázolni az eseményeket, a WandaVízió meglepően frissnek hat. A klasszikusok felé tett, sitcomos főhajtásként is élvezhető, nem kell a szemünket forgatni addig, míg végre rátérnek a lényegre, így pedig egyelőre egy fura, de izgalmas kísérletet kapunk.
Wanda Maximoff (avagy a Skarlát Boszorkány, amely nevet a filmekben eddig nem kapta meg) a képregényes Marvel-univerzum egyik legerősebb karaktere. Voltaképpen egyedül képes volt szétszakítani a Bosszú Angyalait, amikor elveszítette a kapcsolatot a valósággal, majd a Mutánsvilágban létrehozott egy önmagából kicsavart dimenziót, amelyben mindenki elnyerte legnagyobb kívánságát, ezzel a boldogságot. A WandaVisionbe nem nehéz belelátni az utóbbi elemeit, ez pedig csak még izgalmasabbá teszi a ránk váró, további hét epizódot – a Mutánsvilág vége ugyanis elég katasztrofálisra sikeredett.
Persze, ahogy az a Marvel gigaprojektjében többször is előfordult már, az izgalmat gyakran kikezdi, hogy évekre előre tudunk mindenről. Hiszen már azt is bejelentették, hogy mind a Loki sorozat, mind a WandaVízió fontos előfutára lesz Doctor Strange második filmjének. Viszont kár lenne, ha ezt a sorozatot csak egy másik alkotás felvezetésére lőnék el, mert sokkal több értéke van annál. Mindenesetre, a Marvel Filmes Univerzum negyedik fázisa ezzel kezdetét vette. És ha nem is lehetünk biztosak abban, hogy a moziba mikor jutnak el a Fekete Özvegy és társai, a Disney+-nak hála idén már nem maradunk Marvel-hősök nélkül – csak a többiekbe is szoruljon annyi eredetiség, mint a WandaVízióba.
