Sorozat

Poligámia egy angol kisvárosban – Wanderlust

Megmenthető-e egy középkorú pár házassága azzal, ha szélesre tárják hálószobájuk ajtaját? Ez a központi kérdése a Wanderlust szériának, ami Toni Colette briliáns alakításával érkezik a képernyőre.

Ez év szeptemberében mutatták be a BBC One és a Netflix együttműködéséből született, hat epizódból álló drámai szériát, a Wanderlustot. Az angol sorozat egyik legfőbb erénye, hogy kiváló színészgárdát vonultat fel. Toni Colette minden bizonnyal a széria húzóneve, aki már több ízben megcsillogtatta tehetségét: akár a Hatodik érzék (Sixth Sense), akár A család kicsi kincse (Little Miss Sunshine) vagy az Örökség (Hereditary) című filmben láttuk anyukaként, minden alkalommal meggyőző alakítást nyújtott.

A Wanderlust című sorozatban sincs ez másként: Toni Colette alakítja Joyt, a középkorú, háromgyermekes terapeutát.

Joy biciklis balesetet szenvedett, ami látszólag parkolópályára tette szexuális életét,

ám a gyógyulás után kiderül, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű: nemcsak a baleset miatt nem működik a lepedőakrobatika a hálószobájukban. Férjével, a középiskolai angoltanár Allennel (Steven Mackintosh) haldokló szexuális életüket úgy próbálják meg defibrillálni, hogy más emberekkel is ágyba bújnak: egyrészt a saját maguk örömére, másrészt azt remélik, hogy ettől egymás iránti szenvedélyük is újra lángra lobban.

A légyottok után teljes őszinteséggel vallanak érzéseikről és kalandjaikról, miközben analizálják önmagukat és reflektálnak tetteikre. Ezáltal a sorozat egy izgalmas eszmefuttatássá válik arról, hogy van-e szexuális élet a házasság után húsz-harminc évvel,

mennyire szorítható korlátok közé szexuális vágyunk vagy élhető-e a monogámia egy 21. századi angol kisvárosban.

A Joy (élvezet) beszélő név. Véleményem szerint a Wanderlust tétje az, hogy a főszereplő nő az élete során megélt traumákat követően képes lesz-e újra élvezni az életet – akár szexuális, akár fizikai, akár spirituális értelemben. A sorozatban a szereplők a poligámia mellett teszik le a voksukat, ám ami elméletben jó ötletnek tűnik, az korántsem biztos, hogy a való életben működőképes. Döntéseik hatással vannak családjuk és házasságuk dinamikájára, és míg kezdetben a dolog jó mókának tűnik, később egyre több fejfájást okoz mindenkinek.

A történet középpontjában Joy és Allan házassága áll, ám a részek során mozaikszerűen rajzolódik ki a közvetlen környezetükben élők párkapcsolati térképe is. Szemtanúi lehetünk három gyermekük, szomszédjuk és munkahelyi ismerőseik szerelmi útkeresésének is. A sorozat hat részéből ötben párhuzamosan szállhatunk fel a szereplők érzelmi hullámvasútjára, mindezt dinamikus vágással, friss zenehasználattal és mozgalmas montázsszekvenciával ábrázolják az alkotók.

A Wanderlustban ábrázolt kapcsolatok közös nevezője, hogy a karakterek mindennél jobban vágynak a boldogságra és a szerelemre, ám ehhez

mindegyiküknek ki kell lépnie vagy a saját komfortzónájából, vagy meg kell szegniük a társadalom által előírt direktívákat.

Joy legidősebb lánya bonyolult érzelmi viszonyba kezd anyja egyik páciensével, fia a gimi legvonzóbb lányát pécézi ki magának, ám kiderül, a szerelem közelebb van hozzá, mint gondolná. Lánya, a leszbikus Naomi pedig egy szakítás után a csillagos éj alatt, a trambulinon fekve találja meg a boldogságot egy olyan nő által, akire a legkevésbé számított. Ezek a történések hol kényelmetlen helyzeteket, hol vicces szituációkat, hol nem várt reakciókat váltanak ki a karakterekből és a nézőkből egyaránt.

A sorozat hat része közül az ötödik epizód kilóg, hiszen ebben a részben nagyrészt egy kamaradráma bontakozik ki a szemünk előtt. Feszes 60 percet látunk. A pszichoanalitikus Joy most átül a másik székbe, és páciensként vesz részt Angela (Sophie Okonedo) foglalkozásán. A kemény és intelligens terapeuta kérdéseinek kereszttüzében ülve Joy életének főbb traumáit veszik sorra, melyek mind Joy számára, mind a nézők számára váratlan, fájdalmas és elgondolkodtató következtetéseket hoznak.

A két színésznő játéka vitathatatlanul a néző emlékezetébe ég:

a mikrorezdülésektől a gesztusokig minden a helyén van; a szavaknak éppúgy súlyuk van, mint a közöttük feszülő csendeknek. Olyan, mintha egy Terápia részt néznénk, amely egy angliai kisvárosban játszódik. Ez az epizód különösen sok flashbackkel és montázzsal él, ezáltal az alkotók kilépnek a kamaradráma klausztrofób szituációjából és dinamikus módon ábrázolják a múlt eseményeit.

Amellett, hogy a Wanderlust komoly kérdéseket feszegető minisorozat, számos vicces pillanatot is tartogat nézői számára.

Elsősorban a női lelkeket fogja megszólítani, főképp azokat, akik nyitottak egy középkorú házaspár dramedyjére, de a pszichológiát, a jó soundtracket és izgalmas történetvezetést kedvelő férfiak is, ha keresik, megtalálják benne a csíziót!

Mivel a sorozat befejezése nyitott, így számíthatunk a folytatásra, addig is, akinek van Netflix hozzáférése, merüljön el a Wanderlust világában!

Milojev Zsanett

Milojev Zsanett magyar (PTE BTK) és film szakon (PTE BTK, ELTE) végzett, és tanult Oslóban is a Média és Film Tanszéken. Készített már kisfilmet (Vénusz átvonulás), de dolgozott filmes újságíróként is. Szereti a modern művészfilmet, a slow cinemát, a magyar filmek elkötelezett híve és gyűjti a filmes könyveket.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com