Fókuszban Sorozat

Két szuperdühös ember – Watchmen

„Mi történt az amerikai álommal?” – kérdezte Éji Bagoly. „Valóra vált!” – felelte a Komédiás. Csak épp semmi sem rózsaszín, szivárványos vagy derűs. Kitűzője smiley, de a mosolyt kevés választja el a lefelé konyuló ajkaktól. A Watchmen világa ezekre a nüánszokra épített mindig is, jó szokását az HBO is megtartotta.

Joker ámokfutása kapcsán sokan úgy vélik, ezzel a darabbal lett igazán komolyan vehető a képregénykultúra, de valljuk be őszintén, nem újdonság, hogy a filmesek mélyebben kapargatják meg a műfaj felszínét. Az 1994-es A holló vagy a 2002-es A kárhozat útja sem mondható könnyen fogyasztható popcorn mozinak. Az igazán széleskörű áttörést azonban 2005 hozta: Christopher Nolan áldásos tevékenysége Batmannel, de ami esetünkben még fontosabb, a V, mint vérbosszú.

Nyíltan forradalmi hangvétele, társadalmi ikonná érő maszkja és szomorú világképe kassza- és kritikai siker lett, azóta pedig megkerülhetetlen tényezője a különféle műfajösszegző listáknak. Megmutatta, hogy a nyers társadalomkritikára igenis vevő a szélesebb körben értelmezett közönség, s olyan filmeknek alapozott meg, mint a Watchmen. A dolog különlegessége, hogy mindkettő Alan Moore írásai alapján készült. Azóta számtalan produkció készült „realistának” ható és kendőzetlen politikai színezetű köntösben, kezdve a DC elfuserált „nolanizációival” (Batman Superman ellen), a Marvel kiskamaszos lázongásain (A tél katonája) át, egészen a formabontó polgárpukkasztókig (The Boys).

Az HBO égisze alatt újraéledő Watchmen illeszkedik a sormintába.

Méghogy a nagy háborúk után a béke következik. Lecsengett a 20. század négy legnagyobb hatású csatározása (a két világ-, a hideg- és a vietnámi háború), mégis hol a béke? A tömegek életét követelő konfliktusok ugyanúgy jelen vannak, csak továbbfejlődtek az etnikai- és kultúrrasszizmus, szervezett bűnözés, terrorizmus és persze politikai korrupció képében. Még az igazság fogalma is más, hiszen a maszk mögül gyilkolók és a maszkos igazságosztókban két közös vonás is van: az arcnélküliség, és hogy törvényen kívüliek. A rendőrségnek is éppúgy inkognitóban kell szolgálniuk, hiszen túlságosan sűrűn váltak célpontokká, áldozatokká.

Igen, a Watchmen Amerikájában a dizájnos arctakaró nem a franchise-építés, hanem a túlélés záloga. Ez a sorozat nem az a film, amit 10 évvel ezelőtt láthattunk. Tónus szintjén persze megegyeznek, hiszen egyaránt egy rakat amerikai traumát dolgoznak fel történetükben, és a korábbi feldolgozás kulcsfigurái is visszatérnek, ám egy merőben eltérően hangsúlyozott környezetben. Zack Snyder egy klasszikus krimibe ágyazta kontrasztos világát, amely hangulatos ugyan, de kiszámítható és túlságosan kötöttpályás. A hátrahagyottak és a Lost kreátora, Damon Lindelof viszont egy olyan nyomozás részleteit tárja elénk, amely során szinte aktív szereplőként bolyongunk antihőseink elméjében, kiváltképp múltjában.

Az első epizód lesújtó érzést hagyott bennem, hiszen úgy éreztem, nem értem mégis mi a fene folyik itt. Rengeteg információ, annál is több össze nem illő történetszálban, ami egyszerre kalauzol el 1921-be és az alternatív 2019-be. Az idő előrehaladtával azonban ráébredtem, hogy szerves résztvevőjévé váltam Lindelof piszkos kis játszmájának. Semmit nem tudok, csak valamit sejtek, épp úgy, mint a főhősök, Angela Abar, vagyis Sister Night (Regina King) és Wade, alias Looking Glass (Tim Blake Nelson).

Az irói gárda szándékosan vezet félre, kihasználva az emberi kíváncsiság két fontos tényezőjét: az elveszettség érzetét és az abból való kitörés, vagyis az igazság megismerése iránti epekedést.

Egy jól kivitelezett bűvésztrükk lényege, hogy a szemünk láttára történik meg a varázslat, csak épp az agyunk nem fogja fel, hiszen az érzékszerveinket megtévesztik. Az ördög a részletekben lakozik, hangzatos és nagyon is igaz, a Watchmen esetében különösen. Olykor egy mélabús és feszült jelenet feloldásaként abszurd poént sütnek el a készítők, máskor egy érzelmi töltetében gyökeresen eltérő zenei aláfestést alkalmaznak, végül pedig a manipuláció egyik leghatásosabb eszközeként az operatőri és vágói csapatot küldik harcba. Sosem tudjuk biztosra mondani, hol és mikor játszódik az adott képsor, hála a tömegével árasztott, belső vágásokra épülő egysnittes szekvenciáknak.

Szokás mondani, hogy a történelem ismétli önmagát, ez igaz a Watchmen mozgóképes karrierjére is. A 2000-es évek környékén nagy lendülettel beinduló adaptációhullámban Snyder neo-noirja nem számított úttörőnek, de csúcsra járatta fő témáját, a politikai intrikát. Az elmúlt pár évben második aranykorához érő műfaj pedig egy újabb gyökeres változáson esett át. Már nem kell a kevésbé ismert rétegben keresgélni, hiszen a társadalomkritikus szó- és eszközhasználat betokozódni látszik a mainstream medrébe. A Watchmen legújabb installációját tehát ismét megelőzték, de így is tök jól elfortyog magában az emberiség gyarlóságáról. Odafent, azon a bizonyos csúcson.

A Watchmen október 21-től megtekinthető az HBO GO-n.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..