Fókuszban Sorozat

Vámpír Reality – What We Do in the Shadows

Taika Waititi kultfilmje, a Hétköznapi vámpírok (What We Do in the Shadows) most a kis képernyőn folytatódik. Nagyon vártuk, és elöljáróban csak annyit, megérte.

Ez egy ilyen hónap, két olyan filmnek is bemutatkozik/bemutatkozott a sorozatverziója, amelyek elég masszív rajongótábort építettek maguk köré még anno a mozivásznon. Most debütál a Hanna és persze Taika Waititi remekművének tévére adaptált változata, a mozival szintén azonos című What We Do in the Shadows. A Hanna újragondolt változata kapcsán épp azt emelte ki kritikusunk, hogy mennyire szerette, hogy az alkotók mertek változtatni az eredeti recepten. Nos, ez sohasem könnyű dolog, mert a rajongók elvárásainak nagyon nehéz megfelelni úgy, ha nem azt adjuk nekik, amit megszerettek.

Ugyanakkor persze felmerül a kérdés, hogy mi értelme van megcsinálni még egyszer ugyanazt, ugyanúgy.

Nos, a What We Do in the Shadows ebből a szempontból könnyebb helyzetben van. A 2014-es mozi egy jól bevált műfajt, az áldokumentumfilmet használta fel, hogy paródiát, de mindenképpen parodisztikus vígjátékot hozzon ki az alapötletből. És ezen a recepten lényegében a tévés verziónak sem kellett változtatnia, hisz ott van a mindig népszerű doku-reality formulája, amire tökéletesen ráhúzhatók a Shadows elemei. Csak persze itt most nem a tenyérbemászó Kardashianék, sem a fura Osbourne-család vagy a Duck Dynasty még náluk is furcsább famíliája, hanem egy vámpírközösség áll a középpontban. Őket filmezi a stáb, amint élik a hétköznapjaikat.

Szóval a recept változatlan, csak most nem Wellingtonban követjük Viagót és lakótársait, hanem az amerikai Staten Islanden (mert ott tette ki őket a hajó) Könyörtelen Nandort, Nadját és Laszlót. Szerencsére a kezdő lépéseiket még az eredeti alkotók, Waititi mellett Jemaine Clement egyengetik. Ez persze fel is teszi a legnagyobb kérdést, hogy amikor már ők nem lesznek ott, akkor is marad-e a színvonal.

A színvonal, ami az első epizódban elsőosztályú.

Nos, ezt nehéz megjósolni, mindenesetre az alapok szépen le vannak rakva. Az új csapat kellőképpen színes, érdekes és vicces. Nandor igazi drámakirály, a külsőségek megszállottja, aki szeretne némi Alkonyatot csempészni az örök életbe. Ez persze nem tetszik mindig Laszlónak, aki legszebb volt a falujában – igaz, a többiek nagy része leprás volt -, de civódásaikat gyorsan lehűti a szexuálisan túlfűtött, és egyébként is vámpírhoz méltóan romantikus Nadja. Őket egészíti ki a halandó segéd, Guillermo, aki előtt Antonio Banderas taposta az utat, mint az első latin vámpír az Interjú egy vámpírral című moziban. És persze a negyedik lakótárs, a napfényben is szabadon kószáló energiavámpír, Colin, aki unalmas szövegelésével szívja le az emberek energiáját.

Az új karakterekkel tehát semmi probléma, ezernyi lehetőség rejlik bennük úgy egyenként, mint csapatban. Aztán persze ott van a rengeteg kiszólás, a popkulturális utalások, a múltbéli eseményeket illusztráló pikáns fametszetek és még egy sor dolog, amitől a pilot kiválóan működik. Ez ad reményt, hogy a későbbiekben sem lesz baj, hisz a szereplőket már ebben a félórában meg lehet kedvelni, a doku-reality eszköztár pedig segít, hogy a többi hétköznap is működjön ebben a többrészes formában.

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg egy könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében filmekkel és sorozatokkal foglalkozik, azon belül is elsősorban fesztiválokkal és a függetlenekkel.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..