Sorozat

What’s your emergency? – 9-1-1 (pilotkritika)

Csecsemő a falban, szex a tűzoltókocsiban: 9-1-1, azaz a segélyszolgálat mindennapjai az Amerikai Horror Story alkotóinak új adrenalinbombájában…

A sorozat mögött álló Ryan Murphy a 21. századi televíziózás egyik nagy kaméleonja, aki az elmúlt években olyan homlok egyenest különböző szériákkal szögezte a képernyők elé nézőit, mint a Glee, az American Crime Story vagy a Viszály. Az író/rendező/producer folyamatosan feszegeti saját maga és a televíziózás határait. Idei két új beígért projektje közül az első a 9-1-1, mely fölött közös alkotótársával, Brad Falchukkal együtt atyáskodott (a The Pose nyáron jelenik meg az FX-en). A híres amerikai sürgősségi vonal működését bemutató procedurális dráma első epizódja a héten debütált a FOX-on, ami

úgy beindította a 2018-as esztendőt, mintha csak rárúgták volna az ajtót!

Valószínűleg Magyarországon is több ember ismeri az ikonikus amerikai segélyhívószámsort, mint a hazai sürgősségi vonalakét, abba azonban viszonylag ritkán nyerünk betekintést, milyen lehet a sürgősségi munkatársainak napról napra ugyanazt a kötéltáncot járni. A 9-1-1 a beérkező hívástól a kirendelt rendőrök, tűzoltók működéséig vezeti végig a nézőt a segélyszolgálat idegtépő hétköznapjain. A pilot az első percétől kezdve, mintha csak startpisztoly dörrent volna el, feszes tempóban robog végig a nézőn. A sorozatnyitány mind a 43 perce egy fejvesztett hullámvasút, ami három különböző eseményt, vészhelyzetet mutat be, mialatt igyekszik bevezetni minket a történet karaktereinek az életébe is.

A Sürgősségi hívás című angol reality sorozat és A hívás című borzalmas Halle Berry thriller után a 9-1-1 végre elénk tárja azt a furcsa groteszkséget, amit a bemutatott események a láncolata rejt magában. Mikor az ember nap, mint nap pengeélen táncol, a húzós helyzeteknek megszűnik az extremitása, ami magában hordoz egy különös abszurd tragédiát. A segélyvonalas diszpécser, aki arról beszél, hogy a magánéleti vívódásai jobban megviselik, mint a beérkező hívások vagy a tűzoltó csoport, akiket ebéd közben riasztanak és unottan nyelik le az utolsó falatokat, egytől-egyig igyekeznek tudatosítani a nézőben, hogy ez is csak egy munka.

Végső soron a segélyszolgálatosok is ugyanolyan esendő emberek, mint bárki más, akiknek fenn kell tartania a balanszot a sokszor életveszélyes hivatásuk és a magánéletük között. A 9-1-1 ezen a ponton válik majd igazán érdekessé vagy épp érdektelenné.

Az első epizód ugyanis sokszor látványosan előre szalad érzelmi ömlengésekbe, a zsáner klisék súlyával a vállán. Egyenlőre nem tiszta, vajon feltételezhető-e tudatosság a sztereotipikus karakterek és a hiteltelen dialógusok mögött, mindenesetre Ryan Murphy személye azért gyanakvásra ad okot. A Screem Queens készítésekor ugyanis Murphy már elvégzett egy hasonló műveletet, amit könnyen lehet, hogy a procedurális dráma, tehát a különböző hatóságok mindennapjait bemutató sorozatok  kapcsán is megismétel.

Hogy valóban szatirikus köntösbe öltözik-e a 9-1-1 az első évad végére vagy mindössze egy szokatlan hivatás furcsa mindennapjait elregélő dráma marad, egy epizód után még nem tudhatjuk, de akárhogy is legyen, mindenképpen egy érdekfeszítő zsánerkísérletnek lehetünk szemtanúi.

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés