A Netflixen elérhető Wild Wild Country című dokumentumfilm a ’80-as évek New Age hisztériájának közepette előbukkanó Osho-hívők háborúvá fajult viszályát örökíti meg az Egyesült Államokbeli Oregon államban.
Bhagwan Shree Rajneesh filozófiája Magyarországra már a biztonságot jelentő Osho néven került a kilencvenes években, addigra a Rajneesh nevet övező botrány már szép csendesen felszívódott. Bárki, aki valaha is betévedt az Édesvíz Kiadó valamelyik boltjába, vagy elmerült az ezoterikus könyvek áradatában, szinte biztosan találkozott már Osho-könyvvel.
Az indiai filozófia professzorból átvedlett guru szinte minden vallásból, keleti és nyugati filozófiából ötvözött rendszert alkotott, radikális pszichoterápiához hasonló csoportmunkát és keleti meditációt alkalmazva a lélek gyógyítására. Tanításának legfőbb alappillére a szabadság keresése volt az élet minden területén.
A vonzó eszmék mögött azonban egy olyan hihetetlen csavarokkal és szégyenteljes bukásokkal teli botrány húzódik, amely az elmúlt negyven évben már szinte a feledésbe merült. Oshónak a mai napig vannak hívei a világ minden táján, azonban a most előásott részletek csúnya szégyenfoltot hagynak a kultusz tisztaságán.
A Wild Wild Country visszanyúl a nyolcvanas évek azon időszakába, amikor kétes hírneve miatt, az indiai Poona városából Rajneesh megkísérelte a központját Amerikába helyezni. A semmi közepén, Oregon államban vettek meg egy sivatagos földet, amelyen rövid idő alatt egy fantasztikus, utópisztikus várost építettek fel. Az anyagi forrásuk megvolt rá, hiszen a hívők közül sokan jómódú amerikai vagy más fejlett országokból érkező állampolgárok voltak, akik bőkezűen adakoztak a gurunak.
A város, Rajneeshpuram meg is épült, megújuló energiával látták el, a sivatagból bőségesen termő kerteket és szántóföldet alakítottak ki. Azzal azonban nem számoltak, hogy a szomszédjukban található kisváros, Antelope egy konzervatív katolikus közösség, akiket nem volt nehéz kihozni a sodrukból azzal, hogy szabad szerelmet és egyenlőséget hirdettek.
A feszültség a helyiek és a Rajneesh-hívők között olyan fenyegetődzésbe, majd háborúba torkollt, hogy néha nehéz elhinni, hogy dokumentumfilmet látunk.
A történetet maguk a résztvevők mesélik el, mindkét oldal megszólaltatásával. Még így negyven év távlatából is áldozatnak érzi magát mindenki, ám az egymás ellen elkövetett atrocitások nem segítenek abban, hogy szánni valónak látszanak.
A sorozat készítői a szekta második emberét, Ma Anand Sheelát is megszólaltatják, aki személyesen testál a történtekről. Más szektatagok között szót kapnak olyanok is, akik a mai napig hisznek a guruban, és olyanok is, akik csúnyán kiábrándultak belőle. A másik oldalon az oregoni lakosság áll, köztük például a Rajneesh-hívek elleni eljárást vezető ügyész, aki Rajneesh titkárnőjét, Sheelát a színtiszta gonosz megtestesülésének tartja. Nem oktalanul, hiszen a Rajeeshpuramot érő, és az ott élők életét fenyegető támadásokra válaszul félautomata fegyverek vásárlásával és Amerika történetének egyik legnagyobb tömegmérgezésének megszervezésével válaszolt.
A sorozat nemcsak abban remekel, hogy egy olyan történetet emel a köztudatba, amely már szinte feledésbe merült. A készítők egyik nagy szerencséje, hogy az állami filmarchívumban háromszáz órányi felvétel állt rendelkezésükre, amely a helyi hírcsatornák felvételeiből, sőt még Rajneeshpuram belső életéről is mutatnak – néha igen zavarba ejtő – részleteket. A mű azonban nem ad egyértelmű választ, és nem foglal állást. Hiszen
egyszerre szembesít a vidéki Amerika bigottságával és egy elvakult szekta fennmaradásáért folytatott küzdelemével.
Sheela egyik záró mondata jól jellemezi ezt a kettősséget: szerinte Osho-Rajneesh kultuszának hívői a botrányokkal együtt kell, hogy elfogadják az ő tanait. A Wild Wild Country azonban több mint egy bulvártémát feldolgozó történet. Komoly érzékenységgel fordul mind a szekta hívők, mind a helyiek iránt. Bár néhol hatásvadász módon sikerült olyan arckifejezéseket és szövegrészleteket bevágni, amely egy rejtőzködő gonosz erő jelenlétét sejtetik, valójában ez csak egy jó dramaturgiai fogás ahhoz, hogy a nézőt még inkább zavarba hozzák.
A történet egyszerre vonzó és taszító. Bármennyire azt szeretnék a készítők, hogy a néző döntse el, hogy kinek van igaza, ez valójában lehetetlen. Hogy ez jó vagy rossz húzás volt-e, sajnos még mindig nem sikerült eldöntenem. Jómagam kamaszkoromban olvastam Osho előadásaiból, majd ezek után olvastam a botrányairól is, és akkor sem voltam képes rendbe tenni magamban ezt a kérdést. Hiszen Osho tanításai valóban mélyrehatók és megmozdítanak bennem valamit, de nem tudom, hogyan higgyek egy olyan gurunak, akinek húsz luxusautója és gyémántokkal kirakott karórája van. Rajnees-Osho-hívők kultuszának története olyan, mint maga a guru: megfoghatatlan, kategorizálhatatlan, hihetetlen – ebből a „szentháromságból” épül az év egyik legalaposabb dokumentumfilmje.
