Sorozat

Ahol nem lehet többé csokorba fogni – Y: The Last Man

Y-the-Last-Man-Y-az-utolsó-férfi

Rejtélyes vírus irtotta ki az összes hímnemű élőlényt az Y: The Last Man első epizódjában. Az egyetlen kivétel Yorick Brown, aki az immár nők uralta világ utolsó reménye a túlélésre.

A férfi olvasók nézzenek magukba és mondják ki, eljátszottak… eljátszottunk a gondolattal, milyen lenne a világ, ha csak ÉN lennék az egyetlen férfi. Ha nem is a teljes világ, de milyen lehet egy olyan közösség tagjának lenni, ahol nincs konkurencia, de válogathatunk a nők között. Felettébb éretlen, de azért szórakoztató módon reflektál erre a lengyel Szexmisszió. A példát látva rójuk is fel magunknak: attól, hogy egyedül vagy férfi, még nem lesz minden nő a szexrabszolgád.

Életre kelő lapok – Y, az utolsó férfi: 1-4. szám

Az alaphelyzet eléggé vizuális, így a film mellett a képregényírót és rajzolót megihlette. 2002-ben jelent meg az Y, az utolsó férfi című képregény, ami 60 részen keresztül mondja el annak a posztapokaliptikus világnak a történetét, ahol minden férfit kiirtott egy rejtélyes vírus, egyetlen kivétellel. Az FX végre sikeresen adaptálta a sztorit széria formájában, ami mindent elmond társadalmunk patriarchális voltáról. A férfiak hiányával bukik ki igazán, hogy társadalmunknak számos pontján túlnyomó többségben vannak az „erősebbik nem” képviselői.

Női olvasók, férfiak nélkül a világ maga lenne a Mennyország? Nos, az Y: The Last Man gondolatkísérlete szerint aligha.

Az utolsó megmaradt férfi Yorick Brown (Ben Schnetzer), a New York-i állástalan szabadulóművész. A felnőni aligha képes Yorick a lakbérét szülei pénztárcájából fizeti ki, de barátnője, Beth kezét kész megkérni. A gyűrűre szabados életű nővérétől, Herotól (Olivia Thirlby) kér pénzt, de barátnőjétől nem a vágyott választ kapja. A félresikerült lánykérés után pár órával üt be az elképzelhetetlen, egyszerre minden férfi óriási fájdalmak közepette holtan esik össze. Yorick és csuklyásmajma, Ampersand a világ egyedüli Y-kromoszómával is életben maradt egyedei.

Y-az-utolsó-férfi-Diane-Lane

Hogy miért? Nem tudjuk. Yorick képességei messze nem helyezik őt a férfiak rangsorának csúcsára. Az álomvilágban élő férfi saját életét is képtelen menedzselni, azonban hirtleen ő lesz az emberiség utolsó reménye a túlélésre. A sors szerencsés játéka, hogy szenátor édesanyja a katasztrófa után az Amerikai Egyesült Államok elnökévé avanzsál. Yorick létezését így még nehezebb titokban tartani, hiszen az elnöki pozíció legitimitása is meginog, ha a választott vezetők túlnyomó többsége a thanosi csettintésre hasonlító eseményben életét veszíti.

A sorozat meglátta a lehetőséget az ikonikus képregényben, ha a gender, etikai és politikai kérdésekre gondolunk.

A 2002-es Brian K. Vaughan és Pia Guerra képregény az igazán mainstreammé váló női aktivista popkulthullám előtt tudott provokatívan spekulatív módon valamit állítani a társadalom egyenlőtlen felépítéséről.

Nem kérdés, hogy ez az alapanyag a 21. században sorozatot kívánt, sőt, kissé megkésettnek is tűnhet ma 2021-ben. Igaz, kísérletek voltak az adaptációra, de ez csak Eliza Clarknak sikerült.

Az Y: The Last Man – a képregényhez hasonlóan – a cselekményre helyezi a hangsúlyt. A többé-kevésbé realista világot össze-összeérő történetszálak teszik izgalmassá, a sok helyszínen játszódó cselekmény pedig gyors, de eltalált tempóban halad előre. A fordulatok jól előkészítettek és kellő súllyal alakítják a történetet. Akik olvasták a képregényt, azok is meg-meg fognak lepődni, ugyanis messze nem alapanyaghű adaptációról van szó.

Y-az-utolsó-férfi-Ben-Schnetzer

A változások többsége a karakterekben érhető tetten. Míg Jennifer Brown szenátor (Diane Lane) nagyobb hangsúlyt kapott, addig mások teljesen eltűntek, de több új szereplővel is megismerkedünk. Az adaptáció legnagyobb győztese a 355-ös ügynök (Ashley Romans), aki a képregény lapjain nem több egy karót nyelt kvázi James Bondnál, a sorozatban viszont a legmenőbb csaj. A Sarah fedőnéven dolgozó ügynök egy titkos társaság – egyelőre – utolsó megmaradt tagja, parancsot egyenesen az USA elnökétől kap. Kár, hogy ebben a szériában ő csak mellékkarakter, és a legtöbb időt Yorickkal töltjük. Az utolsó férfit a képregényben is elkerülte minden hősi tulajdonság, de legalább helyenként megmutatta, hogy tud ő szerethető is lenni. A sorozatbéli Yorick azonban erre képtelen.

Az Y: The Last Man fatális hibája, hogy a főszereplő, akitől függővé tettek mindent és mindenkit, egy azonosulhatatlan, sőt, kiállhatatlan szájhős, akitől a majma is jobb karakter pusztán azért, mert nem beszél.

Yorick tökéletes figura lenne egy ostoba vígjáték hátterében, de nem egy spekulatív sci-fi főszerepében. Sajnos csak a történetből adódó elemi szimpátiát képes kiváltani, tehát csak akkor izgulunk érte egy kicsit, ha éppen veszélyben van az élete. Ahol a legnagyobb szükség lett volna változtatásra, ott épp negatív irányba történt elmozdulás. Adja magát, hogy a sorozat így próbálja elmondani, hogy a „férfi faj” csupán a rendszer miatt tudott uralkodó lenni, de ez nem így van. Látunk kompetens férfiakat a krach előtt, de ha ez is lenne a cél, Yorick tevékenysége nézhetetlen. Ahogy beillesztjük az utolsó megmaradt példányt egy amazonokból álló társadalomba (pontosabban a társadalom megmaradt részébe), máris kiderül, hogy képességei kevesek a túlélésre is.

Az Y: The Last Man legnagyobb erénye, hogy higgadt és radikális gondolatok helyett kompromisszumos világképet közvetít, amit éppen aláás az egyetlen pasas idiótasága.

Ugyanúgy az első három rész egészéhez képest kirívóan meghaladott a demokrata-republikánus szembenállás. A politikai vetület ennyire széttartó megjelenítése már 2002-ben is megvolt (okkal), és most is aktuális. A helyzetből adódóan a vírus pusztítása miatt az eddig republikánus többségű kormány hirtelen demokrata elnöknőt kap, így érthető a másik oldal özvegyeinek felháborodása. Mindenki kér egy szeletet a tortából, az ötletük az, hogy beülnek férjeik helyére a parlamentben. A politikai opponensek érvei közt elsősorban a választottság hiánya szerepel.

Valójában mindkét oldal helyzete átélhető politikai irányultságunktól függetlenül. A sorozat azonban nevetségesen a demokraták felé billenti a mérleget. A karakterek árnyalása addig tart, amíg szóba nem kerül politikai preferenciájuk, ahol hirtelen a demokrata lesz a jó, a republikánus pedig a rossz. Legjobb indulattal is unalmas ez a szembenállás, de a sorozatban előre haladva egyenesen érthetetlen a kettősség.

A sorozat többé-kevésbé méltó adaptációja a klasszikussá vált képregénynek, amiből a filmkészítők kigyomlálták a valóságtól túlságosan is elrugaszkodott elemek nagy részét.

Az elég szabadon fogott gyeplő miatt helyenként sikerült javítani a képregényben kevésbé működő elemeket az ügyes aktualizációról nem is beszélve. Másutt viszont fájdalmas hibákat adott hozzá az adaptáció az egyébként hálás műhöz. Ráadásul a képregénypaneleken oly jól működő apró életképek is eltűntek a sorozatból, így a rajzolt történet elején látható emlékezetes kukásautós jelenet is hiányzik. Persze mindez a sorozat első évadának első harmada. Eliza Clark hosszú távra tervez, kérdés, hogy az FX közönsége az ostoba Yorick ellenére is kitart a feszült történet mellett.

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.