Sorozat

(Zen)élni akarok! – Limonádé

A cím nem árul zsákbamacskát, Patricia Riggen (Így neveld az anyádat) különösebb mélységgel nem rendelkező tévéfilmje egy Disney-kompatibilis, direkte a tiniknek készült, zenés alkotás. Karikaturisztikus felhangja miatt a Limonádé mégis érdemes az egyszeri megtekintésre.

A Limonádé, vagy eredetileg Lemonade Mouth a címadó, iskolai zenekar megalakulását és csúcsra jutását követi nyomon, s mintaszerű történetéből következik, hogy a film érinti is a zenés, táncos vagy éppen középiskolai mozgóképek bejáratott kliséit. A sztori az öt különc összerázódásától indul, akik aztán beneveznek egy tini-bandák felfedezésére specializálódott versenyre. Természetesen megkapják erkölcsileg kevésbé méltó riválisukat is, míg végül – a belső konfliktusokat megoldva, a külső fenyegetéseket elhárítva és a zavaros családi háttereket rendezve – be is törnek a zenei piacra.

Mark Peter Hughes az alapanyagul szolgáló ifjúsági regényében a sablonosságot sok nézőpontos elbeszéléssel igyekezett hatálytalanítani, e megoldás azonban az adaptálás folyamán sajnálatosan felszámolódott. És mégis, ha egy pillanatra felhagyunk a felületes szemmel verés taktikájával, a mozgóképes verzióban is felfigyelhetünk érdemi elemekre: a habkönnyű felemelkedés-történet és a papírmasé karakterek világában például (ön)ironikus vonásokat is fellelhetünk. Patricia Riggen szembetűnő, s egyben egyetlen tényleg összeszedett megoldásának bizonyul, hogy egy totalitárius rendszert vázol fel a tanintézeten belül. Az anyagias igazgató (Christopher McDonald) kizárólag a sportklubokat támogatja, mert sikereikből komoly pénzösszegeket fordíthat az infrastruktúra fejlesztésére, ám ezzel együtt az összes többi diákszervezetet – pláne a művészeti szakköröket – az alagsorba száműzi. Így a Lemonade Mouth kvázi földalatti mozgalomként hódítja meg az iskolát, majd idéz elő nemzeti – vagy ha a Disney befolyására gondolunk, globális – zenei forradalmat. S ha a diktatórikus kiindulópontnak valódi mélysége nincs is, van annyira találó karikatúra, hogy megteremtse a hitelét a zenekar népszerűsödésének, illetve az én-elfogad(tat)ás korosztályos mondanivalójának.

Lemonade Mouth - Limonádé

Merthogy ifjúsági film lévén a jövő nemzedéknek szánt tanulságok eredményes közvetítésére megy ki a játék, s a rendezőnő olyannyira az önmegvalósítás nimbuszának öregbítésére koncentrál, hogy a nyálfaktor fellendítésére használható romantikus szálakat határozottan megnyesegeti. Mind a bimbózó románc beteljesülését, mind pedig a szerelmi háromszög feloldását tolakodásmentesen varrja el.

Ugyanakkor a családi konfliktusok mellett már nem lehetett elmenni, hiszen általuk Patricia Riggen a nézői azonosulás reményében – ha mesterkélten is, de – árnyalhatta a hősök jellemét, plusz az iskolai közösségen túlra is kormányozhatta a zenekar forradalmát. Míg Charlie-nak sportőrült családjával kell elfogadtatnia zeneszeretetét, addig az indiai Mónak apja szigorú nevelését kell megtörnie. A félárva Wen atyja újabb házassági tervével igyekszik megbékélni, a nagymamája által nevelt Olivia pedig elhunyt édesanyja emlékének megőrzésén, illetve édesapja elítélésének feldolgozásán fáradozik. Végül a lázadó Stellának szuperintelligens családjával kell beláttatnia: annak ellenére, hogy nem egy észkombájn, kiváló vezetői képességekkel rendelkezik.

A családi hátterek kétségkívül változatosak; elő is segítik, hogy minden egyes kamasz megtalálja a számára legszimpatikusabb „példaképet”, a giccsbe fúlás elől azonban már nem mentik, a hagyományos szerkezet miatt nem is menthetik meg az irányvonalat: gondoljunk csak bele, a zenei finálé előtt öt, hasonló konfliktust kell letisztázni! Öröm az ürömben, hogy a családi összeborulások a zenekar forradalmi térhódítását azért sikerrel támogatják meg. Ráadásul e központi szál meglehetősen következetes ívet is kap: a kezdetben a kutya által sem érdekelt zenekar dalát a végső megmérettetésen a főhősök helyett már a nagyközönség adja elő, egyszerre jelezve rebellis szólamaik révbe érését, az önmegvalósítás eszméjének hitelét, valamint identitásuk korosztályos kiforrását.

A Limonádé tehát az ifjúsági filmek mezőnyében sem egy világot rengető alkotás, ám kétségtelen, hogy a Disney emblematikus tévés próbálkozásánál (High School Musical) a rendezőnő arányérzékének köszönhetően lényegesen egészségesebb szórakozást kínál. S az az igazság, hogyha már amúgy sem tudjuk megakadályozni, hogy a kamaszodó generáció komoly hányada eleve a hasonló próbálkozások iránt érdeklődjön, akkor megérheti bevállalni előzetes szülői felmérés után Patricia Riggen filmjét. Egyrészt, mert az önmegvalósítás Amerika-ízű tanulságát úgy tudja közvetíteni, hogy az a bulikra, ruházkodásra és románcokra hangolódó korosztály álmodozó szívéhez még eljusson; másrészt mert habkönnyű mázán át-áthatol az irónia; s harmadrészt, mert ezek a tinik – noha könnyen lehet, hogy az előadatott zenék kb. sosem láttak hangszert – energikusabbak és eladhatóbbak a színpadon, mint a hazai tehetségkutató show-k szereplői.

Avatar

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya