Magazin

A ‘tekercstől Tallinig – kis magyar fiprescilógia

Hogy kerültem a PÖFF színpadára? :o

Hogyan jut fel egy filmes újságíró egy kategóriás filmfesztivál színpadára? Kik szavazhatnak a világ és Magyarország legjobb filmjeire? És eszik vagy isszák a minden nagy mozis mustra díjai között felbukkanó FIPRESCI-t? Kalandjaim filmkritikusként.

Arról már írtam, minek hatására lettem filmkritikus, arról azonban még nem esett szó, milyen keretek között is végzem a munkát. Az ingyen múzeumi belépők kedvéért egy újságíró hamar megtalálja a MÚOSZt, a Magyar Újságíró Szövetséget, melybe belépve a sok-sok kedvezményen túl szakosztályt is nyer magának. A ‘tekercs főszerkesztőjeként nem volt kérdés, hogy a Film- és Tévékritikusi Szakosztályban a helyem, melynek jelenleg Báron György a vezetője. A szakosztály képviseli hazánkat a FIPRESCI-ben, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségében.

A FIPRESCI mozaikszó a francia Fédération Internationale de la Presse Cinématographique (nyersfordításban Filmújságírók Nemzetközi Szövetsége) rövidítése. A szervezetet 1930-ban alapították Brüsszelben francia, belga és olasz filmkritikusok. A müncheni székhelyű szövetség ma már több mint 50 ország filmkritikusait fogja össze – közvetlenül vagy a nemzeti szervezeteken keresztül csatlakozhat valaki a tagsághoz.

Mind a hazai, mind a nemzetközi szervezet kiosztja saját éves díjait – a magyar szakosztály év elején adja át elismeréseit, a FIPRESCI az éppen aktuális év legjobb filmjét Nagydíjjal jutalmazza, ez utóbbi szavazása épp a napokban indult meg. A legeredetibb filmeket támogató díjat a spanyolországi társalapító San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóján nyújtják át évről évre. Olyan filmeket premizált így többek között a szövetség, mint a Mindent anyámról, a Vérző olaj vagy tavaly A remény másik oldala. A társaság minden jelentősebb filmfesztiválon képviselteti magát: az újságírókból álló FIPRESCI-zsűri külön díjakat oszt.

Éppen átnyújtom a FIPRESCI-díját Blerta Zeqirinek, a The Marriage rendezőjének

Részt venni egy bármilyen filmfesztivál munkájában, óriási megtiszteltetés – és eszméletlenül nagy kaland. Tavaly volt szerencsém Tallinban járni, hogy az éppen imént A-kategóriássá váló PÖFF elsőfilmes rendezőinek munkáját mustráljam egy norvég és egy észt kollegina társaságában – az átadó ceremónián jobban izgultam, mintha legalább játszanom kellett volna a filmben, amit díjaztunk. A zsűrizésre a nemzeti szakosztályokon keresztül nyújthatunk be részvételi kérvényt; ha a csillagok állása nekünk kedvez, máris repülhetünk életünk egyik legizgalmasabb élménye felé. Koszt, kvártély, izgalmas repicuccok, egy kis városnézés – és persze sok-sok szuper film és inspiráló új ismerettségek a jutalma a kitartó munkának.

Tallini látogatásom során kaptam egy kis ízelítőt abból, milyen lehet a sztárok élete.

Autó jön érted, bárhová mész, reggeli, ebéd, vacsora a város legfelkapottabb éttermeiben, VIP belépő a legexkluzívabb partikra. Különleges ajándékokkal halmoztak el minket, és a munkát segítő kényeztetésben volt részünk – igen, szó, szerint: ha nem a wellness részlegben pihentük ki a zsűrizés fáradalmait, egy kis masszázson nyugtattuk megfáradt testünket. A legizgalmasabb kaland azonban mégiscsak az volt, amikor a természetbarát zsűrit egy elképesztő kirándulásra vitték, ahol egy elf (!) vezetett minket végig a finom falatokat, izgalmas történeteket és újabb és újabb mókás  szereplőket felvonultató csodálatosan szép, hóval fedett lápon.

Kristin Aalen (balra) és Emilie Toomela (középen) voltak a tettestársaim a PÖFF FIPRESCI-zsűrijében

Mindig megkapjuk, hogy bizony álommelónk van – egy ilyen utazás után nem tudok vitatkozni senkivel, aki ezt állítja. Persze az is jó érzés, ha az ember alakíthatja a magyar és a nemzetközi filméletet, akárcsak néhány díj kiosztása által. A MÚOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztályának legfontosabb díja az éves filmdíj, melyet számos kategóriában osztunk ki. A sokszor egész napos vitát előválogatás előzi meg: az ide átadó előtt a kisfilmek előválogató zsűrijében dolgoztam; napokon keresztül néztem – a hál’ Istennek egyre fejlődő magyar filmnek köszönhetően – a jobbnál jobb rövideket, melyek közül valóban nehéz volt eldönteni, melyik érdemli a díjat.

Öröm megvitatni a kollégákkal, melyek azok a szempontok, amiket egyáltalán érdemes szem előtt tartanunk, amikor döntünk, hogy ki és miért érdemel elmismerést, de még nagyobb öröm látni a filmes szakma krémjét, amikor tagjai őszinte örömmel veszik át a díjakat. Nagy ünnep ez mindig nekünk: talán nem olyan látványos, mint az utóbbi években az Oscart majmoló Magyar Filmdíjak átadója, de szeretetteljes, családias, ahol a szakma néhány saját kézzel készített szendvics fölött egy kicsit együtt ünnepel a vászon másik oldalán ülő örök kritikusokkal.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.