Kommentár

Film, legyen a te neved Federico – 100 éve született Fellini

Pontosan száz esztendeje, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, olyan, a világ mozgókép-művészetére erősen ható mozi varázslatok alkotója, mint az Országúton, Az édes élet, a 8 és fél, a Fellini-Róma, vagy az Amarcord.

A címbéli idézet a német újhullám egyik úttörőjétől, Wim Wenderstől származik. A mondat egy gondolatsor befejezése, melyben a rendezőlegendával közös emlékeit idézi fel a L’Espresso hasábjain, amikor is egy kasmírsálat kapott tőle ajándékba Rómában, nehogy megfázzon. Ekkor, 1993 szeptemberében Federico kómában feküdt a kórházban. Másfél hónappal később örökre elment.

Fellinit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra 1961-ben Az édes életért, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása (Országúton, Cabiria éjszakái, Nyolc és ½ , Amarcord) elnyerte a legjobb külföldi filmek Oscarját. Ezek mellett elnyerte a brit akadémia (BAFTA) díját, a Golden Globe-díjat, a francia Becsületrendet, a japán Praemium Imperiale díjat, az Európai Filmakadémia életműdíját. 1993-ban az amerikai filmakadémia is életmű-Oscart adományozott neki, az aranyszobrot Mastroianni és Sophia Loren adta át neki, nem sokkal halála előtt. Temetése napján emléke előtti tisztelgésként minden olaszországi mozi fél órával később kezdte vetítéseit.

Az édes élet
Az édes élet

Filmes pályafutását nagyban meghatározták gyermekkori élményei: hétévesen látott bohócokat a cirkuszban, kilencéves korától saját készítésű bábokkal önmaga által írt darabokat adott elő. Fiatalon eszményképe az amerikai képregényhős, Flash Gordon volt. Érettségi után újságíróként kezdett dolgozni, kávéházakban, éttermekben rajzolgatott, és szép lassan mászott felfelé a filmes ranglétrán.

1944-ben ő írta Roberto Rossellini Róma nyílt város című alkotásának forgatókönyvét, később az idősebb mester több neorealista filmjének (Paisá, A csoda) szkriptjét is ő jegyezte.

A kezdetektől szimbiózisban dolgozott Nino Rota zeneszerzővel, legjelentősebb alkotásainak zenei kulisszája is jelentős az olasz komponistának köszönhetően. Az átütő sikert az Országúton című keserű drámája hozta meg számára. Legismertebb műve Az édes élet, amelyben fétisszínésze, Marcello Mastroianni egy önsorsrontó újságírót alakít. Első színes mozija a Júlia és a szellemek volt 1965-ben, négy évvel később Titus Petronius Arbiter műve alapján készítette a Fellini-Satyricont, majd 1970-ben egyik legtalányosabb művét, az önéletrajzi elemekkel telizsúfolt Bohócokat.

Késői filmjeit, különösen a CasanovaA nők városa, az És a hajó megy és a Ginger és Fred című műveit egyre többen bírálták. Utolsó alkotása, A Hold hangjai megszokott álomszerű hangulatot a burleszk elemeivel keveri.

Művészetében folyamatos harcot vívott álom és valóság. Szimbólumoktól hemzsegő világában életének fontos momentumai és vad képzelete kergetőztek egymással.

Különös érzéke volt a szatírához, vonzódott a filozófiai témákhoz, és érzékeny volt a társadalom aktuális problémáira is. Igazi humanista és lélekbúvár volt egy személyben, de gyakori és visszatérő témája volt a modern ember elmagányosodása is.

Micsoda figurákat adott a filmtörténetnek, s vele a kollektív emlékezetnek! Gelsomina és Zampano kettősét Giulietta Masina és Anthony Quinn megformálásában (Országúton), Marcello Rubinit  (Az édes élet), Guidot (Nyolc és ½), mindegyiket a csodás Marcello Maistroianni alakításában, Tittát Bruno Zanin (Amarcord) és Salvinit Roberto Benigni (A Hold hangjai) által megjelenítve.

Mozgóképei messziről megismerhetőek. Fekete-fehér filmjei realisztikus alapokon nyugvó, mégis mágikusan elemelt képszerkesztésükről. Színes celluloidjai pedig barokkosan gazdag képi világukról és tobzódó színeikről. Előbbire markáns példa A bikaborjak, az Országúton, de Az édes élet és a Nyolc és ½ is.Utóbbira a Fellini-Róma és az Amarcord a két legpregnánsabb példa.

Több szerzői remeklése tér- és időbontásos szerkezettel bír.

Több korai alkotása az igazi modernista filmek problémafeltevéseit fogalmazza meg, viszont a korszakot jócskán megelőzve, mint például A fehér sejk, A bikaborjak, Országúton, Cabiria éjszakái.

Halála után nevével filmes díjat alapítottak, szülővárosában, Riminiben múzeuma nyílt, és az ottani repülőteret is róla nevezték el. Hazájában hét és fél filmje (a „félfilm” az 1950-ben Lattuadával közösen forgatott A varieté fényei) került fel arra a százas listára, amelyet az 1942 és 1978 közötti olasz filmtermésből a nemzeti kulturális örökség részének nyilvánítottak. Ebben a tekintetben is messze honfitársai előtt jár. Fellini nevét világszerte seregnyi intézmény viseli, születése centenáriumáról az egész glóbuszon megemlékeznek.

Hosszan lehetne még folytatni érdemeinek felsorolását, de szükségtelen. Fellinit MINDENKI ismeri. Pontosabban mindenki hallotta már a nevét, és magas százalékos arányban tudnak tőle filmcímet is említeni az emberek. Annyit bizonyosan tudnak róla, hogy filmrendező és olasz. Ezt sem sok kortárs olasz kinematográfus mondhatja el magáról.

Tíz éve olvastam utoljára Charlotte Chandler kiváló Fellini-biográfiáját (Én, Fellini), de időszerű lenne újra kézbe venni. Nemcsak a kerek évforduló miatt, hanem, mert 2020-ban különösen üdítőleg hat minden sora. Fellini filmjeiről nem is beszélve.

Szabó Zsolt Szilveszter

Szabó Zsolt Szilveszter

Szabó Zsolt Szilveszter a szombathelyi BDF-en végzett mozgókép- és médiakultúra szakon. 25 éve foglalkozik filmekkel. Specializációja a sci-fi, a szerzői filmek, a zsánermozik szerzői változatai és a bizarr műfajkevercsek. Szívesen bíbelődik rebellis, besorolhatatlan alkotók műveivel. Cinematográfus istensége Tarkovszkij és nagyra tartja Enyedi Ildikó művészetét.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..